A rejtett recesszió

Pénteken jött ki az adat az USA harmadik negyedévi növekedéséről, amely hatására a Dow óriásit emelkedett (ismét ellentmondva korábbi paradigmának, miszerint az infláció, kamatemelés rossz). Valójában azonban a növekedés szinte teljes egészében fogyasztási hitelre és fiskális stimulusra épült.
A washingtoni kormányzat hirtelen 100 milliárd dollárnyi pénzt öntött a gazdaságba segélyként a hurikánok hatására. A szövetségi kormányzat fogyasztása 7.7%-kal emelkedett.
A lakossági fogyasztás 3.9%-al emelkedett annualizálva, ami azért furcsa, mert a reál rendelkezésre álló jövedelem 0.9%-al csökkent. Ez értelemszerüen csak úgy volt megoldható, ha a megtakarítások csökkentek, azok pedig csökkentek is, éves szinten 1.1%-kal.
Mindezek mellett a világkereskedelem növekedése 9%-ról 6.5%-ra csökkent a 2005-ben, viszont a kínai növekedés tovább folytatódik egyre inkább a belső infrastruktúrális beruházási keresletre alapozva, amely immár a GDP 55%-át adja.
Az USA lakáspiácán a növekedés leállásának jegyei egyre nyilvánvalóbbak. Szeptemberben az ingatlanok ára csökkent augusztushoz képest, és mindkét parton csökken a spekulációs láz, hosszú idő óta először kínálati piacról beszélnek az ügynökök.
Angliában a lakáspiac kissé megélénkült (továbbra is enyhén csökkenő árak mellett), viszont a hitelek minősége egyre romlik, a bankok fokozott mértékben veszik el a lakásokat a fizetésképtelenné vált adósoktól.

Összeségében az erős harmadik negyedévi adatok további kamatemelésre bátorítják a FED-et, ez és az ingatlanpiac leállása meglepő adatokat produkálhat a negyedik negyedévre vagy '06 első negyedévre. A hitelfelvétellel elmaszkírozott recesszió hamarosan megmutathatja valódi arcát.

A Jó és a Rossz Infláció

Ahogy azt óvodáskorunkban megtanultuk ( és a Harry Potterben is meg van írva ), mindenki tudja, hogy a varázslóknak és boszorkáknak legalább két altípusa van: a Jó és a Gonosz. Hasonlóképpen ez év októberében megtanulhattuk, hogy az inflációnak is két típusa van, az egyiket szereti a piac, a másikat nem.
Először jött október elején a Rossz Infláció. A 70 dolláros olajár okozta amerikai inflációs félelmek miatt zúgtak a részvények és a kötvények világszerte 2 hétig igen masszívan.
Aztán tegnapelőtt Bush kinevezte Bernankét helikopterparancsnoknak FED elnöknek, és beköszöntött a Jó Infláció korszaka. Az inflációs várakozások ugyan tovább emelkednek, azonban a részvénypiacok emelkedéssel reagáltak, a forint visszaerősödött 252 alá.
Mi a különbség a Jó és a Rossz Infláció között?
A Rossz Infláció ismertetőjele az, hogy a piac szigorú kamatemelésre számít rövidtávon, ennek következtében a hozamgörbe óramutató járásban elfordul, a hosszú és a rövid kamatok közti spread csökken. Ez azért van, mert a piac úgy gondolja, hogy a Gonosz Varázsló, Alan Greenspan kamatemelései miatt az infláció hosszú távon elhal, a kamatgörbe invertálódik, ez pedig a carry trade ellehetetlenülését vonja maga után, így megsemmisülhet a tőkepiacokat életbentartó likviditásbőség.
A Jó Infláció pedig onnan ismerszik meg, hogy Ben Bernanke, akit a piac Jóságos Varázslónak tart, feltételezhetőleg nem fogja megengedni, hogy gazdasági válság, deflációs spirál alakuljon ki, tehát nem lesz olyan kemény az inflációval szemben. Ennek következtében a hozamgörbe óramutató járásával ellentétesen fordul, azaz a hosszú kamatok emelkednek. Ez pompás, hiszen így a carry trade folytatódhat, ezért egyből elmúlt a depresszió a piacokon.
Az, hogy az inflációnak milyen negatív makro hatásai vannak hosszútávon, az lényegtelen, régen volt már infláció, szinte csak poros könyvekben lehet róla olvasni.

Kissé bele belezavarhat ebbe az idilbe egy-két dolog.
Az egyik probléma a fogyasztási hitelekre és növekvő ingatlanpiacra alapuló amerikai gazdasági növekedés megtorpanóban van. Ennek legfőbb jele, hogy a fogyasztói bizalmi index 2 hónapja esik.

Én nagyon valószínünek látom, hogy egy angol típusú lassulás kezd kibontakozni, de a piaci elemzők szerint csak a hurrikánok és a benzinár miatti ideiglenes megtorpanás az egész.
Azonban a FED szigorítások és az inflációs félelmek miatt emelkednek a hosszú kamatok és emiatt az ingatlanhitelkamatok is, ez pedig egyre nehezebbé teszi az ingatlan hitelek refinanszírozását és az equity extraction-t, amely a háztartások elkölthető jövedelmének kb 8%-át adja. Jól illeszkedik ebbe a képbe az eladatlan ingatlankészletek 20%-os növekedése az egy évvel ezelőtti szinthez képest, és az új ingatlanhiteligénylések múlt heti erős visszesése is.
A másik probléma az, hogy a piac elfeldkezik róla, hogy Greenspan még három kamatdöntés erejéig jegybankelnök marad, és ezeken az FOMC üléséken elméletileg akár 4.5%-ra is emelkedhet a FED Funds rate. Ez bőven elég ahhoz, hogy kiszorítsa a szuszt az ingatlan és repopiacokból.

Soft landing

A világgazdaság helikoptere, új parancsnokkal az élén, soft landingra készül. Vagyis az eszközár buborékok leeresztésére recesszió vagy infláció nélkül. Habár a soft landing scenario a jegybankpénz közel 100 éves történetében soha nem sikerült (ld. a Greenspan éra története: 89-es ingatlanválság, 94-es mexikói válság, 98' LTCM, 00' dotcom), nem elképzelhetetlen, hogy 2005-re annyira szofisztikálttá vált a monetáris politika müvészete, hogy a sima átmenet a következő buborékba (termőföld? biotech? atomenergia? fegyver? arany?) megvalósítható.
Alátámasztja ezt, a kísérleti nyúl, a UK gazdaságának fejlődése, ahol a soft landing scenario megvalósulni látszik. Az ingatlanárak 3-4%-ot csökkentek 2004-hez képest és a gazdasági növekedés 1.5-2.0%-ra lassult le.
Azonban vannak érvek a soft landing ellen is.
1. A UK még korántsem érte el a padlót. Az ingatlanárak/éves fizetések hányados még mindig nagyon magas a történelmi 3.5hoz képest, 10 körül mozog. Ez vagy 50%-os ingatlanárcsökkenéssel, vagy hasnló mértékü bérinflációval egyensúlyozódhat ki. Észak Angliában még mindig emelkednek az ingatlanárak.
2. Az ingatlanárbuborék kipukkanásának belső dinamikája van, amely pszichológiai tényezőkön legalább annyira nyugszik, mint a kamatokon.
3. A fogyasztói infláció, amihez a kamatdöntéseket hangolták, sokak szerint igen erősen manipulált, az eszközáremelkedések semmiképp nem jelennek meg benne. Pl az amerikai CPI 33%-át a lakhatási költségek inflációja adja, amelyet azonban csak a bérleti díjak inflációjából számolják, holott az amerikaik 2/3-a lakástulajdonos, és töbnyire jelzálogadós. Viszont a bérleti díjak pont az ingatlanmánia miatt maradnak alacsonyak. Egy esetleges ingatlanpiaci összeomlás esetén várható, hogy a csődbement családok albérletbe költöznek, felnyomva ezzel a bérleti díjakat. Mivel a dollár árfolyamát a buborékba igyekvő tőkebeáramlás támasztja alá ( egyébként az adósságszolgálati és külkereskedelmi folyamatok miatt áramlana a dollár ki a világpiacra), várható a dollár árfolyamának további csökkenése a buborék leeresztése esetén. Ezáltal az importon keresztül további inflációs hatások érhetik a gazdaságot.
4. Mind a 29-es világválság, mind a 80-as évek japán ingatlanbuborék pukkanásának idején először inflációs nyomás volt, és csak az aggregált kereslet visszaesése után fordult a világ illetve Japán deflációba.
Inflációs környezetben Ben Bernanke nem tud kamatot csökkenteni. Ha nincs kamatcsökkentés befullad a carry trade, és jön a crash.

A helikopter parancsnok

Tegnap Bush elnök kinevezte Ben Bernanke-t a FED jövendő elnökének, Alan Greenspan utódjának januártól.

A piacok reakciója: részvényáremelkedés, kötvényhozamok emelkedése (kötvény ár csökkenés), dollárgyengülés. A Bloomberg szerint hasonló reakciók fogadták Greenspan-t is 1987-ben.

Ben Bernanke nem a legjobb választás, bár kétségkívül lehetett volna rosszabb is. Ben Bernanke valószínüleg Greenspan-nel is könnyebben fog a kamatcsökkentés eszközéhez nyúlni, ugyanis főképp a defláció veszélyétől retteg. 2002-ben adott egy nyilatkozatott, miszerint a defláció elleni harc legjobb eszköze, ha helikopterről dobálják a pénzt (helicopter drop of money), azaz agresszív monetáris stimulus. Elmélete szerint a világban, elsősorban Ázsiában túl sok megtakarítás van ( global savings glut ), és az amerikaiakra hárul az a verítékteljes feladat, hogy a növekedés fenntartása érdekében a megtakarításokat kiegyensúlyozandó túlfogyasszanak.
Probléma csak az, hogy a világon a megtakarítások történelmi mélyponton vannak, és sokkal inkább a befektetések hiánya az, ami a túlzott likviditást okozza.

Tehát Ben előnyben részesíti a növekedés fenntartását, az infláció elnyomásával szemben, ezért a piacok reakciója (infláció+növekedés). Ezzel kedvez a carry trade-nek és a buborékok felfújásának.
Valószínüleg tovább folytatódik a kísérlet, amelyet a világ jegybankjai folytatnak annak érdekében, hogy az eszközárbuborékokat úgy eresszék le, hogy közben a gazdaság ne forduljon át recesszióba, és az infláció se induljon be. Ez a világtörténelemben még sohasem sem sikerült, de hátha majd most.

A repo bomba

Ez a kitünő elemzés azonnal a sárkány barlangjába visz bennünket, és bemutatja nekünk, ahogy a gonosz manók azt a likviditást gyártják, amely szerte a világgazdaságban buborékokat fúj fel. A repo piacokról van szó, amelynek ismérvei röviden:

• a repo tkp értékpapírhitel, kincstárjegyekre, mortgage bondokra folyósítják
• a hitel lejárata rövid 1 nap - 2 hét, de tetszőlegesen görgethető tovább
• az értékpapírok piaci értékének kb 95-98%-át adja a hitel
  
• a jegybank, bankok, értékpapírkereskedők vehetnek részt benne, mindenki aki megbízható és jelentős pénz illetve értékpapír fölött rendelkezik

Mindez önmagában nem lenne egy nagy durranás, azonban a jegybank jelenléte kulcsfontosságúvá teszi ezt a piacot, ugyanis a jegybank az irányadó kamatok mellett korlátlan mennyiségü pénzt hajlandó hitelezni.
Mit tudunk kezdeni ezen a piacon, ha tételezzük fel egy jelentős nagybank traderei vagyunk? Nos, tfh rendelkezünk 1 milliárd dollárnyi repoképes értékpapír fölött. Ezeket a papírokat bedobjuk a repopiacra, és felveszünk az értékpapírunk 95%nak megfelelő 950 millió dollár hitelt a jegybanktól a jelenlegi FED kamatok mellett (3.75%).
Mit tehetünk ezzel a pénzzel. Hát pl a klasszikus banki müködés alapján többszörösen kihitelezzük vállalati kuncsaftjainknak hosszú távra, és a repohitelt folyamatosan megújítjuk. De ez olyan unalmas, nagypapás, old economy-s, régimódi dolog. ( Pláne hogy semmelyik vállalat nem akar hitelt felvenni, sőt ők maguk is tele vannak pénzzel.) Van ennél sokkal jobb móka is!
Veszünk a repohitelből Fannie Mae jelzálogkötvényt! A Fannie Mae jelzálogkötvény hozama 5% körüli, tehát van 1.25% marzsunk! Ami ennél is pompásabb dolog, az az, hogy Fannie Mae kötvényeinket a FED elfogadja újabb repohitel fedezetének, dobjuk be megint! Felveszünk 95%x 950 millió = 900 millió dollárt. Ebből megint veszünk Fannie Mae kötvényt! És így tovább. A sorozatot többször megismételve lesz egy 10 milliárdos portfoliónk jelzálogkötvényből, amiből mindössze a kezdő 1 milliárd a mienk, a többi jegybanki hitel (tőkeáttáétel, leverage). Van egy fix 1.25%-os marzsunk, amelyet rövid (1 napos - 2 hetes), ám megújítható hitelekkel finanszírozunk. Mindaddig, amig a rövid hiteleink kamata alacsonyabb, mint a vásárolt értékpapíroké, nyerésben vagyunk.
Mindamellett jót tettünk a gazdaságnak is, hiszen Fannie Mae kötvényeinkkel megfinanszíroztunk 10 milliárd dollárnyi ingatlanhitelt! Ezenkivül a jegybank teremtett 9 milliárd dollár pénzt is, amelyet az ingatlanok eladói elköltenek pl SUVokat vásárolnak vagy kínai elektronikát.
A kulcs mindössze annyi, hogy legyen elég Fannie Mae ingatlankötvény ( = ingatlanhitel ), illetve államkötvény, amivel folytathatjuk "jótékony" pénzteremtésünket. Semmi gond, jön elég illegális bevándorló!
Ha esetleg mégse lenne elég Fannie Mae értékpapír vehetünk más értékpapírokat is a repohitelből, pl. magyar államkötvényeket, részvényeket.
Az itt vázolt folyamatot hívják carry trade-nek.
USAban a repo piacok napi állománya 5 billió dollár ( a GDP 40%-a), 98ban még csak 2 billió dollár volt. Ennyi pénz teremtődött csak ezen a piacon azóta. Az EU állománya 5 billió euró. Valszeg ott is exponenciális növekedés történt.
A probléma az, hogy az a fránya jegybank emelheti a rövid kamatokat. Leginkább inflációs félelmek miatt. A kamatok emelkedése szükíti marzsunkat, de ami ennél is rosszabb, hosszú lejáratú fix kamatozású kötvényeinket leértékeli, veszteséget könyvelhetünk el rajta. Ezért időben meg kell szabadulnunk tőlük. A probléma az, hogy a szomszéd bank is ugyanezt csinálta, mint mi, tehát ők is el akarnak adni. Ha mindenki egyszerre kezd el eladni, kitör a pánik, az értékpapírok árfolyama leesik, és sokan csak veszteséggel tudják őket eladni, viszont ahogyan a nyereség úgy a veszteség is megsokszorozódik a tőkeáttétel miatt.
Nos, ez az esemény már megtörtént 1994-ben (csak akkor a választott értékpapír nem Fannie Mae kötvény volt, hanem amerikai állampapír), amikor a FED kamatemelései miatt kötvénypiaci pánik tört ki. Nem is bukott bele kisebb cég, mint a leggyengébb láncszem, a Mexikói Köztársaság, és a fagyos nemzetközi pénzügyi légkör tette elkerülhetetlenné a Bokros csomagot 1995-ben.
Na vajon 2005ben ki a leggyengébb látszem? Nos, van egy másik feltörekvő banánköztársaság is, amelynek neve M-mel kezdődik.
Milyen esélyünk van egy ilyen esemény bekövetkeztére? A cikk szerint 94ben a FED invertálta a kamatgörbét (a rövid kamatok magasabbak voltak, mint a hosszúak), az indította el a válságot. Jelen pillanatban az amerikai kamatgörbe így néz ki:

Napi sajtóban rendszeres téma, hogy a FED még legalább két 25 bázispontos emelést fog végrehajtani 2005 végéig. Könnyen elképzelhető, hogy ebben az esetben a kamtgörbe invertál.
Happy New Year 2006!

Baljós árnyak az USA ingatlanpiacon

Úgy néz ki a party a vége felé tart Amerikában, az utóbbi két hónapban az ingatlanpiaci kínálat robbanásszerüen nő. Az aadatokból látható, hogy átlagosan kb 20%-kal nőtt a piacon lévő eladatlan ingatlanok száma, de egyes körzetekben ennél drasztikusabb volt az emelkedés, pl Phoenix 3 hónap alatt megduplázódott a kínálat.
Hasonló helyzet az angol ingatlanpiacon is kialakult év elején, január-februárban, ennek köszönhetően az év második felében már lassult a GDP növekedése. Ma már talán recesszióban vannak. Ezért nem elképzelhetetlen, hogy az ingatlanpiaci kereslet befagyása a lakossági kereslet csökkenését már a karácsonyi bevásárló időszakban elhozza. Mivel Amerikában igen jó a gazdasági adatszolgáltatás valószínü erről real time tudósítást kapunk. Ha ez megtörténik, nem lesz decemberben rally a tőzsdén, amiben sokan titkon reménykednek.

Nem is csoda, hogy rengeteg ház kerül a piacra, hiszen az elmúlt években a lakáscélú építkezés kiszorította az üzleti célú fejlesztéseket. Városok központjai tele üres lakással, de munkahely egy szál sem. Ez az Új Ingatlan Gazdaság.

Aranybogarak

Internetes gazdasági elemzések után keresve, hamar rátalálhatunk olyan oldalakra, amelyek általában szélsőségesen pesszimisták gazdaságilag, és előbb utóbb előjönnek a fő mondanivalójukkal: vegyél aranyat! Az aranybefektetések prófétáit gold bug azaz aranybogár néven emlegetik.
Tegyünk egy gyors kitérőt a pénz történetére.
A pénz legfontosabb funkciói: fizetés, értékmérés és kincsképzés. Természetes módon a világ szabad piacain nagyon hamar kialakult az arany és ezüst használata pénzeszközként. Ennek oka az, hogy a nemesfémek ritkák, nehezen hamisíthatóak (ld. Arkhimedes) és strapabíróak (kémiai elemek, tehát nukleáris reakció kell az elpusztításukhoz). Azonban a pénznek, csakúgy mint bármely más eszköznek kereslete és kínálata van. A pénzre annál inkább szükség van, minél nagyobb a gazdaság, azaz minél több ember él és azok minél gazdagabbak. A pénz kínálata aranypénz esetében az aranybányák kapacitásán múlott, aminek geológiai korlátai vannak.
Körülbelül a 15. századig a pénz kereslete és kínálata egyensúlyban volt, mivel a népesség lassan növekedett (adaptációs fázis). A 16. századtól kezdve a népesség log fázisba lépett és a gazdaság is gyorsan fejlődött, aminek következtében a pénzkereslet megnőtt. Az Amerikából érkező arany egy ideig ezt több, mint ki tudta elégiteni, de a 18-19 századra az aranypénz ismét szükössé vált.
Mindenki tudja, amikor a pénz kínálata meghaladja a keresletét, az inflációt okoz. Azonban amikor a pénz kereslete haladja meg a kínálatát, az a gazdasági növekedés fogja vissza. Ezért spontán módon kialakultak az aranypénz helyettesítő eszközei. Legfontosabb helyettesítő eszköz a váltó, amelynek kiállítója a váltó bemutatójának a váltó arannyal való megfizetését vállalja. Amennyiben a váltót bank bocsátja ki bankjegyről beszélünk. Azonban a magánszemély által kibocsátott váltó nagyon kockázatos, hiszen a kiállítója úri becsületszaván kívül semmi nem garantálja visszafizetését, hasonlóképpen a bankjegynek is van kockázata, hiszen bankok is mehetnek csődbe. Ez a kockázat az üzleti élet szereplői számára vállalható, de nem a nép egyszerü fiának. Ezért jött létre a papírpénz, amelynek lényege, hogy a jegybank bocsátja ki és a pénz mögött állami elfogadási kényszer van.
Az amerikai jegybankot, a FED (Federal Reserve Bank) 1911ben alapították. Kezdetekben a papírpénz korlátlanul átváltható volt aranyra. Azonban a gazdaság pénzigénye bőven meghaladta az arany kínálatát, de a bizalom a jegybankban garantálta azt, hogy normál időkben az emberek nem kezdték el beváltogatni a papírpénzüket aranyra. Egészen a Nagy Gazdasági Válságig, amikoris az emberek bizalma a bankrendszerben annyira megingott, hogy tömegesen váltottak be dollárt aranyra, ezért a dollár aranyfedezetét belföldi szereplők részére 1933-ban eltörölték. A nemzetközi kereskedelemben azonban továbbra is fennmaradt a valuták aranyra való átválthatósága, azaz a jegybankok az országok nettó fizetési pozícióját egymásnak aranyban leszállították. Azonban az infláció és a külkereskedelmi mérleg hiánya miatt a dollárt 1971-ben kiléptették az aranystandard rendszerből, tehát a dollár aranyfedezete teljesen megszünt.
Általában az aranybogár weboldalakon eme három dátum valamelyikét szokták megjelölni, mint az antikrisztus születésének időpontját, amikortól fogva a "dollár megszünt pénz lenni" és hasonló csacsiságok. Az aranybogarak úgy tesznek, mintha az arany valamilyen mágikus rejtett erővel rendelkezne a jegybanki pénzhez képest, holott az aranyat ugyanúgy nem lehet megenni, meginni, vagy aludni benne, mint a papírpénzt. Mi hát a különbség a papírpénz és az aranypénz között?
1. az egyik legfontosabb különbség, hogy a papírpénz elfogadásának kikénszerítéséhez stabil államhatalomra van szükség, míg az arany értékét anarchiában és háborúban is elismerik
2. az aranypénz kínálata geológiai okok miatt lassan növelhető, míg a jegybanki pénz elméletileg korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. A jegybank annyit nyom, amennyi neki jólesik. Elméletileg.
Az aranybogarak egyik ellenvetése, hogy a jegybanki pénzt a bankrendszer többszörösére sokszorozhatja hitelezésen keresztül. Ez azonban ugyanúgy igaz az aranypénzre is! Már a középkori Itáliában is a bankárok bankszámlát vezettek és többet hiteleztek ügyfeleik náluk vezetett bankszámláikra, mint amennyi aranytartalékkal rendelkeztek. A bankok egymás közt csak a nettó aranypozíciót cserélték, így a gazdaságban már akkor is több alacsonyabb rendü számlapénz mozgott, mint arany.
Másik ellenvetés, hogy a jegybanki pénz inherens módon inflációt okoz, míg az aranypénz nem. Azonban az aranypénz, amikor kínálata meghaladja a keresletét ugyanúgy inflációt okoz, mint a számlapénz. Egy jó példa erre a 16 század, amikor az Amerikából beáramló arany árforradalmat okozott. Másik igen jó példa a római késő császárság pénzrontásai, a felhígitott nemesfémből öntött érméket az államhatalom kényszerével fogadtatták el, így inflációt okozva. Ha belegondolunk ebben a szituációban az aranypénz semmiben nem különbözik egy rosszul menedzselt számlapénztől (államhatalom kényszere + felelőtlen kibocsátás).
A 20. században azonban kialakult a jegybankpénz kultúrája. Az emberek rájöttek és törvénybe foglalták, hogy pl. a jegybank nem finanszírozhatja közvetlenül a költségvetés hiányát (ld. pengő hiperinflációja), a jegybanknak függetlennek kell lenie a kormánytól, stb. A jegybankok legfontosabb feladata az infláció elfojtása a pénzkereslet szükítésével (=kamatemelés), mindazonáltal szem előtt tartva a gazdaság pénzszükségletét, azaz a jegybank lehetőleg ne nyomja el a gazdasági növekedést túlzott monetáris szükítéssel. Ez utóbbi követelmény vezetett jelenlegi helyzetünkhöz, amikor is a számlapénz ismét túlburjánozza a gazdaság valós pénzigényét, ez azonban az Ázsiai olcsó munkaerő belépése miatt nem fogyasztói hanem eszközárinflációhoz vezet ( részvények, ingatlan, olaj).
Tehát az aranypénzről a jegybanki számlapénzre való áttérés tkp csak az egyik ritka eszközről a másik ritka eszközre való áttérést jelentette. A különbség mindössze annyi, hogy az arany ritkaságát a természet törvényei, míg a jegybanki pénz ritkaságát az ember törvényei szavatolják, ezért a jegybanki pénz némileg kockázatosabb, de egyben rugalmasabb is. Egy végzetes világkatasztrófától eltekintve (meteorbecsapódás, jégkorszak, atomháború, véres baltás influenza vírus) az aranypénzrendszer visszatérte nem valószínü annak túlzott merevsége miatt. Az aranypénzrendszer visszatértének oka vagy az államhatalom megszünése, vagy a gazdaság és technológia teljes elsorvadása lehet, ezen esetben viszont az óriási mennyiségben meglévő fémarany helyett értelmesebb dolog olyan dolgokba fektetni, amelyeknek konkrét értéke lehet egy válságszcenárióban, úgymond géppuska, gázolaj, gyógyszerek, vetőmagok, atombunker stb.
Az arany azonban ésszerü spekulatív befektetés lehet inflációs időkben, amikor túl sok jegybankpénz kerül kibocsátásra. Magas infláció esetén az arany árfolyama emelkedik, azonban mivel az aranynak nem nagyon van belső értéke, az infláció elültével árfolyama visszaesik. Érdemes tehát odafigyelni az arany árfolyamára és az aranybogarakra is, mert nagyon sok hasznos információt közvetítenek. Az utóbbi időkben az arany árfolyama emelkedik, és mérsékelt, 5-6%-os dollárinflációt prognosztizál.

Kína tovább gyorsul

A kínai gazdaság továbbra is 9-10%-kal növekszik és úgy tünik a hangsúly kissé a belső kereslet irányába tolódik el. A Morgan Stanley vezérelemzőjének cikkében olvashatjuk, hogy a kínai GDP-nek már 54%-át teszi ki a beruházási kereslet, amely történelmileg soha nem látott magas szám. Az is olvasható az elemzésben, hogy a beruházások 41%-a a vasúti szektorban realizálódik. Ennek oka elsősorban az, hogy a kínai gazdaság szénalapú, a szenet pedig nem lehet csövön szállítani, mint az olajat vagy gázt, ezért a kínai vasúthálózatban szük keresztmetszetek keletkeznek.
A Peak Oil szcenárió hirdetői sokat ostorozzák Amerikát, mert nem tesz eleget a vasúti közlekedés fejlesztéséért és villamosításáért, de íme, a probléma Kínában jelentkezik, mivel az amerikai ipari kapacitás oda vándorol, ezért a problémát is ott orvosolják.
A New York Times cikkében olvashatunk meghökkentő adatokat arról, miszerint Shanghaiban ez évben annyi felhőkarcolót építenek, annyi lakhellyel és irodai kapacitással, mint amennyi jelenleg New Yorkban van. Már most 2x annyi felhőkarcoló van Shanghaiban, mint New Yorkban. Az ingatlanmánia jegyei is fellelhetőek.

Prices are soaring. Luxury apartments in Shanghai and Beijing with names like Home of the Tycoons now sell for prices comparable to some high-end properties in New York.

Rising prices have created a circus-like atmosphere in parts of China. Real estate fairs are mobbed, land speculation is rampant and some poor farmers dream about converting their wheat fields into the next Beverly Hills.

Az egyensúlytalanság okai és a lehetséges kiutak

Nézzük át újra a világgazdaságot feszítő problémákat dióhéjban: USA külkereskedelmi egyensúlytalanság, ipar áttelepülése Kínába, fogyasztási hitelbuborék.
Megállapítottuk, hogy a folyamatot az olcsó hitelpénz táplálja. Az olcsó pénz forrása:
1. FED, ECB, a FED 2001 és 2003 között történelmi mélységben tartotta a rövid kamatokat ( 2% alatt), 2004ben kamatemelésbe kezdett de még mindig az inflációt alig éri el a kamatszint. Az ECB még mindig 2%-on tartja a kamatokat (politikai nyomásra), de hamarosan ők is kamatemelésre kényszerülnek, ahogy az infláció emelkedik.
2. Reciklált dollárok. Az ázsiaiak az exportbevételeiket eladják a jegybankjuknak, a jegybank pedig amerikai államkötvényeket és mortgage bondokat vásárol. A jegybankok azért vásárolják fel a dollárokat, hogy a saját valutájuk nehogy felértékelődjön, ami csökkentené versenyképességüket, ezáltal szociális problémákat okozna.
3. A fent említett merkantilista célú dollár reciklálással a jegybankok egyben saját valutájukban pénzt is teremtenek. Elméletileg ezt a pénzt sterilizálni kellene, de kétségek forognak fenn affelől, hogy ezt az ázsiai jegybankok valóban meg is teszik-e. az így keletkezett ázsiai helyi pénzt monetizálja aztán az amerikai fogyasztó világpénzzé (dollárrá) azzal, hogy megveszi az ázsiai árukat.
Mint láthatjuk tehát, Amerika, Kína, Japán, de szinte egész Ázsia, Dél Amerika és Afrika egy de facto dollárövezetbe tartozik, ahol egyes jegybankoknak a FED-hez hasonlóan pénzteremtési képességük van.

Az alapprobléma, amit ez a rengeteg pénz okoz, az hogy ennek a rengeteg pénznek nincs hova mennie.
A vállalatok csak halmozzák a cash-t, de nem ruháznak be. Miért?

Az egyetlen hely, ahol manapság nagy volumenü beruházások valósulnak meg: Kína. Azonban a kínai tőkepiac félig meddig zárt, nagyon korrupt, és az alacsonyan tartott yüan/dollár kurzus miatt kicsi is.
Tehát ahhoz, hogy a világban valamennyire helyreálljon az egyensúly, Kínának szabadon kellene engednie a yüant, és átlátható, nyitott tőkepiacokat teremtenie. Kínának azonban esze ágában sincs ilyet lépést tenni, valószínüleg azért, mert elképzelhető, hogy az ezzel járó nyugati befolyásnövekedésnek körülbelül olyan hatása lenne, mint az ópiumháborúknak.
Az egyensúlytalanságok, azonban fel fognak oldódni valamilyen úton-módon.
Egy út lehet a további erőforrásbevonás ellehetetlenülése, amely a baktérium hasonlathoz analóg módon ellehetetlenítené a de facto dollárövezet további növekedését. Ez a folyamat a magas nyersanyag árakban érhető tetten (ld. olaj ), amelyek inflációt okozva fékezik a gazdaságot.
Másik út lehet a protekcionizmus feléledése, a maradék európai és amerikai ipar védelmének érdekében. A protekcionizmus szintén inflációval járna, de nem a nyersanyagok, hanem a feldolgozott termékek árában és gazdasági visszaesést hozna Ázsiában mind nyugaton.
Harmadik út az amerikai fogyasztás autonóm visszaesése. az ingatlanbuborék kipukkanása által. Vannak jelek rá, hogy ez már napjainkban zajlik. A sztori jelenleg az ingatlanpiaci készlet növekedés (rengeteg eladatlan lakás), állítólag a lakáspiaci problémák mindig így kezdődnek.
Negyedik út az, hogy a kínai autonóm beruházási és fogyasztási kereslet kiszorítja az amerikait. Ez hosszú távon elképzelhető, de ehhez kezdésképpen a yüan felértékelése szükséges, ezért pár éves távlaton belül kizárt.

Egy kis kínai történelem

A legelső írásomban már részleteztem, hogy korunk buborékgazdaságának alapa az olcsó ázsiai áru és tőkeimport, amely visszafogja az inflációt és meghitelezi a fogyasztást az amerikai ingatlanbuborékon keresztül. A kínaiak a rengeteg áruért cserébe adósságleveleket halmoznak fel, vajon mire jó ez nekik? Nos alternatív magyarázatok: erőforrás szükösség, technológia import, történelemi tanulságok. Lássuk mit jelent ez utóbbi:
A 19 század elejéig Kína, habár a nemzetközi kereskedelemtől elzárkózott (akárcsak Japán) de a világ GDP-jének így is tekintélyes hányadát adta. Az ipari forradalmon átesett európai hatalmak fokozatosan nyomást gyakoroltak a zárkózott ázsiai kultúrákra a piacuk megnyitása érdekében.
Kínában ez az ópiumháborukhoz vezetett, 1840-42, 1856-60. A háborúk eredményeképp a győztes angolok kitünő piaci lehetőségekhez jutottak Kínában (ópium, rabszolgák, selyem, stb). A háborúk másik hatása azonban a kínai központi hatalom meggyengülése volt, amely több véres anarchista parasztfelkeléshez vezetett, pl a Taiping felkelés 30 millió áldozattal. Kína egyre gyengébb lett, az imperialista államok egyre nagyobb és nagyobb kedvezményeket követeltek. 1895ben az iparosodott Japán elvette Taiwant Kínától. 1900-ban kitört a boxer lázadás a központi hatalom ellen. 1912-ben a Tienanmen téren kezdődött forradalom megdöntötte a császárságot. Kína részekre szakadt, amelyet hadurak irányítottak és harcoltak egymás ellen. Megjelentek a kommunisták, egyelőre gerillák formájában. 1937-ben Japán megtámadta Kínát, elfoglalta Pekinget (Beijing = Északi Főváros) majd Nankingot (=Déli Főváros). Nanking bevételekor a japán hadsereg kisipari módszerekkel, szuronnyal és golyóval, kb 300.000 civilt és hadifoglyot írtott ki egy nap alatt, ez körülbelül megegyezik a Hiroshima es Nagasaki atomtámadás hatásával. Érdekes módon a nankingi mészárlás emlékére senki nem ereget galambokat minden évben a világ minden részén. A japán megszállás a kommunisták megerősödését hozta, akik a legelszántabban harcoltak a japánok ellen. A második világháború folyamán mind az USA, mind a SZU a hivatalos nacionalista kínai kormányt támogatta (Kuomintang - Csang Kaj Sek), de a világháború végén egy négyéves polgárháborúban a kommunisták Mao vezetésével leverték a nacionalista kormányzatot - amely Taiwanra menekült - és 1949 ben Mao a Tienanmen téren kikiáltotta az új Kínát. Történelmi pillanat volt ez, amely 100 év anarchiának vetett véget. Ezért sok kínai szemében még ma is Mao = isten.
A háborúkban fogant fiatal kínai kommunista állam, ahogy ez a nagykönyvben meg van írva, természetesen azonnal agressziókba fogott. Legnagyobb agressziója a koreai háborúba való beavatkozás volt, egy majdnem befejezett rövid háborút fordított át 3 éves véres konfliktusba, amelybe kb 4 millió koreai halt bele. A 60-as években aztán összezördült a Szovjetunióval és Indiával is. Ez természetesen nemzetközi elszigetelődést hozott neki, a koreai háborúba való beavatkozás miatt bosszúból a nyugati hatalmak sokáig a taiwani Kuomintangot ismerték el hivatalosan Kínának. A 70-es években enyhülés következett be, a népi Kínát fogadták el hivatalos Kínának, minek következtében Kína külpolitikája megenyhült, utolsó agresszióját Vietnam ellen követte el 1979ben.
A stabilizált nemzetközi pozició lehetővé tette a kínai gazdaság részleges piaci reformját, amely 1978ban kezdődött és ma is tart.
A gazdasági fejlődés erősen polarizálja a társadalmat kb 5-600 millió ember él kb kelet európai szinvonalon és kb 700 millió földmüvelő a harmadik világ szintjén. Egy kb 150 milliós réteg a kettő között van, ők vidékről emigráló munkások, akik feketén dolgoznak a fejlődő régiókban szinte semmi bérért, rendkívül rossz körülmények közt. Őrájuk alapul a kínai gazdaság versenyelőnye. Évente kb 1-2 millió földmüves vándorol a városokba. A növekvő gazdaság így lassan be fogja integrálni az elmaradt vidéket is, de ez legalább 20 év fejlődés a jelenlegi szinten - és ahány kínai kiemelkedik a nyomorból, gyakorlatilag annyi ember veszíti el munkáját a tradeable szektorokban Eurpában és Amerikában és kénytelen átmenni az ingatlanbizniszbe, vagy más szolgáltatási ágazatba.

Eme kis történelmi összefoglalóból jobban megérthetőek a kínai kormány főbb jellemvonásai: harcias nyugatellenesség, harcias japánellenesség, Taiwan fenyegetése (Taiwan= legitimitási kihívás).
A kínai kommunisták legitimitása két oszlopon nyugszik: egy, az ország stabilizálása és mentesítése a nyugati befolyástól, kettő, a nyugati technológia és életszínvonal behozása a hátsó ajtón. Azaz nacionalizmus és jólét.
A kormányzat legfontosabb törekvés a stabilitás fenntartása, és az anarchia elkerülése mindenáron. Azaz gyakorlatilag Kína az áru és tőke mellett a szociális problémáit is exportálja nála rugalmasab társadalmi berendezkedésü országokba.

Vow, micsoda diagram!

Egy fantasztikus diagramot találtam az USA ingatlanpiacának - amely egyben a világgazdasági növekedés legfőbb oszlopa is - hajtóerejéről. Úgy illik. hogy megemlítsük a forrást is, mielőtt becopyzom.

Az ábra egy kitünő modelt állít fel, amely visszamenőlegesen igen jól magyarázza az USA ingatlanpiacának forgalmát. A reál ingatlanhitel kamatokat hasonlítja össze a lakáseladások sokéves átlagtól való eltérésével. A reál hitelkamat hasonló a reálkamatokhoz. Míg a reálkamatokat a nominális irányadó kamat - fogyasztói inflációként számoljuk a reál ingatlanhitelkamatot a nominális irányadó hitelkamat (30 éves jelzáloghitel kamata) - lakásárinláció. Könnyen belátható, hogy általában negatív reál ingatlanhitel kamatoknál érdemes hitelt felvenni, mert akkor lakásunk várható felértékelődése meghaladja a fizetendő kamatokat.
Amiért ez az ábra nagyon fontos, az a bikák egyik fő érvelése, miszerint az ingatlanáremelkedés ugyan lelassulhat, de az árak nem fognak esni, mert a Nagy Válság (1929) óta nem estek egész Amerika szinten. Nos, ha ez a model állja helyét, akkor láthatjuk, hogy amennyiben az ingatlanáremelkedés lelassul vagy megáll, akkor a reál ingatlanhitel kamat pozitívba fordul és a lakásáreladások akár 30%-ot is eshetnek. Hogy ez milyen hatással lesz az árakra ezt nehéz megbecsülni, de azt ne felejtsük el, hogy a 70-es évek végén a zuhanó lakáseladások kétszámjegyü infációs környezetben történtek, ezért történhetett meg, hogy a lakásárak nominálisan nem csökkentek.
Ami még kiolvasható az ábrából, az, hogy a FED kamatemeléseinek egyre kisebb a szerepe, ugyanis a piacon döntően az áremelési várakozások mozgatják. Míg a FED kb 1%-kal befolyásolhatja a reál ingatlanhitelkamatokat, addig a várakozások akár 10%kot is eshetnek, ezzel lavinaszerü összeomlást okozva az eladásokban. A FED kamatcsökkentések egyetlen lényegi hatása a likviditás szükítése.
Mivel a dolgozó emberek többsége mér kiárazódott a piacról, egyre inkább csak a spekulatív kereslet marad meg, és az is előbb utóbb el fog halni. Az eladásra váró lakások száma már csúcsokat döntöget, tehát a lakásárinfláció megtorpanása rövidesen várható, utána pedig a piac be fog szakadni a fenti model alapján.

Miért alacsonyak a magyar megtakarítások?

Egy korábbi írásomban már hivatkoztam rá, hogy alacsonyak a megtakarítások Magyarországon, összhangban a nemzetközi trenddel. Azonban a magyar reálkamatok magasak, ami magas megtakarítási rátát implikál a standard közgazdasági felfogás szerint. Hogyan lehetséges ez?
Nos, érdemes letölteni ezt a pdf-et az MNB-től: Ábrakészlet a legfrissebb gazdasági és pénzügyi folyamatokról.
Különösen érdekes az 54-es illetve 45-ös ábra.




A 45-ös ábrán látható, hogy a reálkamatok hosszú ideje 3.5% környékén mozogtak. 2003 elején hirtelen leestek 1% közelébe, majd 2004 közepén 7%fölé emelkedtek és 2004-2005 folyamán csillapodtak le a mai, kb 3.5%-os szintre.

Aki esetleg nem emlékszik a 2003-as történésekre, annak röviden: 2002 végén spekulatív támadások érték a forintot. Londoni befektetők arra spekuláltak, hogy forintvásárlásaikkal az árfolyamsáv felfelé tolására kényszeríthetik a jegybankot. Csakhogy azzal nem számoltak, hogy a az árfolyamsávot a jegybank és a kormány közösen határozzák meg, és a kormány éppenhogy ellenkezőleg, a forint leértékelésben volt érdekelt, hogy el tudja inflálni a 2x100napos program miatt felduzzadt költségvetési kiadási oldalt, valamint exportösztönzéssel növekedje ki az adósságterheket . A puska így fordítva sült el, a jegybank kamatot csökkentett, majd 2003 nyarán a kormány nyomására lefelé tolták el az árfolyamsávot, minek következtében beindult az infláció, és ezért a jegybank agresszív monetáris szűkítésbe fogott, amelynek eredménye a magas reálkamat az erős forint és a mai alacsony infláció.

A bruttó megtakarítások stabilan 8% körül mozogtak hosszú ideg, de 2003 elején beestek 6%ra, majd 7%-on stabilizálódtak.
A lakossági hitelek 2001-2003 között hihetetlenül gyorsan növekedtek, elérték a bruttó megtakarítások szintjét. 2004 elején a lakáshitelek beestek, mintha ollóval vágták volna el őket, és a devizahitelek lassú növekedése váltotta ki őket.
A nettó megtakarítási ráta (betétek - hitelek ) ezért a kezdeti 10%ról 2003ban 0% köré esett, majd manapság 3% környékén stabilizálódott.
A következő következtetéseket vonhatjuk le ebből:
1. A reálkamatok hatása a bruttó megtakarításokra egyértelmű. 2003ban a megtakarítások szintje együtt esett a reálkamatokkal. A reálkamatok 2003-as csökkenése nem függetleníthető a nemzetközi folyamatoktól, nyilvánvalóan a londoni spekulánsok 2002. évvégi viselkedését nagyban motiválta az 1%-os FED és a 2% ECB kamatráta.
2. A lakossági hitelezés felfutását az olcsó hitelek okozták. Ez két részlétben történt:

• 2001-2003 állami támogatású hitelek - anticiklikus fiskális stimulus ( ugyanaz mint az adócsökkentések USA-ban!)
• 2004-2005 olcsó devizahitelek - a nemzetközi karvalytőke keze betette a mocskos lábát a nemzetközi likviditásbőség betüremkedése, gyakorlatilag Ázsiából és Amerikából érkező monetáris stimulus (megint hasonló a trend mint USAban!)

Nem függetleníthető tehát kis hazai pocsolyánk gazdasági élete a nagy globális trendektől.

Ingatlanpiaci kis angol-magyar szótár

Az érdeklődő olvasó, ha az amerikai/angolszász ingatlanpiacok bugyraiba elmélyedni kívánván angol nyelvü blogok olvasására adja fejét, még kítünő angoltudással felvértezve is könnyen akadhat zavarba ejtő kifejezésekre. Segítségképpen egy kis összefoglaló az ingatlaniparban használt kifejezésekre:

ARM, Adjustable Rate Mortgage: Változó kamatozású hitel. A kezdő hitelkamat nagyon alacsony (ld. teaser rate), amiért cserébe természetesen pár évvel később a hitel kamata átárazódik lényegesen magasabb kamatszintre. Az új hitelek 70% fölötti része ARM az USAban 2005 ben. 2007ben 1 billió dollárnyi ARM fog átárazódni a piacinál (30 yr mortgage) jóval magasabb kamatokra. Aki ilyen hitelt vesz fel, általában arra számít, hogy az átárazódás előtt eladja az ingatlant (természetesen magasabb áron ) vagy új ARM hitelt vesz fel (=pilótajáték).

Affordability: Azt jelzi, hogy a háztartások hány %-a engedheti meg magának egy új ház vásárlását. Californiában 12%-on áll ez a mutató.

BTL, Buy To Let: ez a spekuláns azért vesz hitelre ingatlanokat, hogy azokat kiadja, és a bérleti díjból pengesse ki a jelzáloghitel részleteit. Ha sok ilyen spekuláns jelenik meg a piacon, az eredmény az lesz, hogy a házárak felmennek, a bérleti díjak meg le. Ennek következtében bérelni egy házat Kaliforniában feleannyiba kerül, mint megvenni és hitel törlesztőrészleteit fizetni.

Condo : Condonminium, társasház. Mivel az árrobbanás kiárazta a családi házak piacáról a dolgozó nép nagyrészét (a 9 millió km2 területü USAban), a legforróbb ingatlanpiacokon az emberek az olcsóbb társasházakba költöznek. Sebaj, ha jön a Peak Oil majd jól járnak, hogy nem 30 mérföldről kell beautózniuk a városba minden nap. Már ha lesz munkájuk.

Debt securitization: Ez egy olyan mágia, amely során a mezei bankoktól az ingatlanhitel követeléseket mágikus hatalmú pénzintézetek (pl. GSE-k, ld lent) felvásárolják és kötvényt bocsátanak ki ennek fedezésére. Innentől kezdve a kötvény kockázatmentesnek számít, eme pénzintézetek aurája oly erős ugyanis. A debt securitization biznisz Európában is nagyban megy, elsőroban UK, Spanyolország a fő kibocsátó (jéé a legnagyobb házáremelkedés is ott volt). Aki külföldi kötvény alapú befektetési jegyet vásárol, jó eséllyel maga is boldog részese lehet a transzatlanti ingatlanmánia finanszírozásának.

Fixed 30year mortgage: Ez az évtizedek alatt bevált standard ingatlanhitel. Elég unalmas. Az ember felveszi a hitelt az ingatlan értékének egy konzervatív részére (mondjuk 60% körül) és havonta fizeti a törlesztőrészleteket 30 évig fix kamattal. A jelenlegi 30 éves kamatok kb 5.6% környékén mozognak. Pár éve még 8% körül voltak.

Flip, Flipper, Flippee: To flip azt jelenti, hogy a spekuláns ( Flipper) megveszi az ingatlant a 2-3 évig nagyon alacsony kamatú ARM hitelre, majd továbbpaszolja a flippee-nek, azaz a még nagyobb bolondnak éven belül 10% árfolyamnyereséggel. Mivel tőkét minimálisat kell befizetni a hitelfelvételhez, a flipper a kezelési költségek levonása után 30-40 ezer dollárt vághat zsebre egy év alatt, magyarul nem kell dolgoznia. Sok pincér és villanyszerelő hagyta már ott munkahelyét, hogy flipperként próbáljon szerencsét.

For sale sign installer : ez egy olyan szakma (hivatás?), ahol a vállalkozó az ingatlanügynökségek "for sale" , "to let" tábláit hordja ki teherautóján és szúrja le a földbe az eladásra, bérlésre szánt ingatlanok elé. Állítólag ezen a nyáron különösen jól ment a biznisz, soha ennyi eladatlan ház és kiadatlan lakás nem volt még USAban.

GSE - Government Sponsored Enterprises: 2 nagybank, a Fannie Mae és Freddie Mac, az ingatlanbiznisz meghatározó szereplői, a jövő Enron, WorldCom, LTCM, Barings Bankház jelöltjei. A nagy gazdasági válság után alapították őket azzal a céllal, hogy az ingatlanhitelpiacot reanimálják. (Sikerült!) Ma már privatizált, tőzsdén jegyzett cégek. Szerepük a debt securitization, azaz a tőkepiaci pénzek ingatlanhitelekbe való irányítása. Mágikus hatalommal rendelkeznek. Az ingatlanhitelek kockázata ugyanis meglehetősen nagy, normál esetben a befektetők magas kamatfelárat kérnének ismeretlen ingatlanhitel refinanszírozásáért, azonban Fannieék a 30 éves amerikai államkötvénynél mindössze 30 bázisponttal drágábban kapják a pénzt többek közt kínai és japán befektetőktől. Fannie és Freddie kb 4 billió dollárnyi ingatlanportfólióval és ezt finanszírozandó kötvény tartozással rendelkezik. De mindenki úgy gondolja, hogy ők soha nem fognak bedőlni, mert az amerikai állam ugyis kisegíti őket. Nos, ha csak a hiteleik 10%-a dől be egy ingatlanár összeomlás kapcsán, akkor csak a teljes évi USA költségvetési deficitet kell megduplázni a megmentésükre, ez semmiség, Gyurcsányék ezt gond nélkül megtették szeptemberben. A Fannie Mae környékén derivatív ügyletekkel kapcsolatos könyvelési botrányok látnak napvilágot időnként, de aztán mindig nagy kuss lesz hirtelen.

Interest only: ez egy olyan hitel, amelynél csak a kamatokat kell fizetni egy pár évig, aztán hirtelen jöhet a tőketörlesztő részlet. Az ARMhez hasonlóan 2-3 év után drasztikusan emelkedő részletfizetési terhek.

LTV, loan to value : A hitel kezdőösszege az ingatlan értékéhez képest. Manapság a 103% LTV hitelek se ritkák. A 3% különböző költségek fedezésére kell, azaz tkp pénz nélkül lehet ingatlanhoz jutni. Minimális banki ismeretekkel vagy józan ésszel rendelkező emberek számára nyilvánvaló, hogy egy hitel minnél kisebb önrésszel kerül kiadásra, annál kockázatosabb.

Negative amortization: Ez egy olyan hitel, ahol a hitel összege az évek során akár növekedhet is, a hitelfelvevő újabb összegeket vehet fel. Ld. még Taking out the equity, Option mortgage

No doc : olyan hitel, amelynek felvételéhez nem kell hitelképességvizsgálat, de még amerikai állampolgárság sem. Illegális bevándorlók közt igen népszerü.

No down (payment): nem kell egy petákot se letenni a hitel felvételéhez, más szóval 100% LTV

Option mortgage: leggyakrabban ARM-el kombinálva, a hitelfelvevő eldöntheti, hogy egy adott hónapban mekkora hitelt törleszt, egy minimum összeget, azért mindig be kell fizetni. Tkp a delikvens úgy használja a lakáshitelét, mint egy hitelkártyát.

Piggyback loan: A szerencsés delikvens, aki évekkel ezelőtt vette a házát, és az ingatlanáremelkedés miatt házának "piaci értéke" mára jóval meghaladja a hitel összegét, felvesz egy ilyen hitelt a fennmaradó szabad fedezetre, és azt arra költi amire akarja.

Taking out the equity: Az equity, avagy tőke a ház "piaci" értékének az ingatlanhitelt meghaladó része. Ezt az equity-t a külöböző "modern" hiteltermékekkel pl piggyback, ki lehet venni, és el lehet költeni, tipikusan terepjáró vásárlásra, vagy hitelkártya adósság rendezésére. Így vesz az okos adós 30 éves hitelre autót, amit 10 év után úgyis kidob.

Teaser rate: Csali kamat. Az ARM hitelek 2-3 évig fennálló kedvező kamata 1-1.5%. Sok adós csak ilyen teaser rate-ek mellett tudja megvenni házát, normál hitelkamatokat már képtelen lenne kifizetni jövedelméből. A teaser rate egy átverés, mert a piaci kamatok és a csali kamat közti különbözet hozzáadódik a hitel tőkerészéhez, tehát ez is csak egy negative amortization hitel végsősoron.

Subprime rate: Ez az ARM, no doc, etc magas kockázatú hitelek valódi kamatam, jelenleg 7.25% körül van. Ezt a kamatot kell majd fizetnie 2-3 év múlva annak az adósnak, aki ma az 1.5%-os ARM-et is alig tudja fizetni.

Nos, miután megismerkedtünk az alapszavakkal, középfokú angol nyelvtudás birtokában már nem lehet nehéz megérteni eme kis idézetet a Business Week-től:

I am a lawyer and I represent illegal aliens in deportation. In all but one of 35 cases I currently have on docket the illegal owns a home. But it is the loan terms that fascinate me. One lady finished school at second grade, speaks no English, and works for a recycling company binding cardboard boxes. She makes about $30K per year and is a single mom with three children. She has a $430K interest only loan that she used last year to buy a $430K condo - 100% financing - she paid $3,000 in closing costs. I tried to explain that her monthly payments will rise substantially in four years. She does not believe me, did not understand what I said and told me the loan and real estate agents specialize in real estate and would have told her if her payments could go up. If 34 of my clients with risky loans and no school past at best eighth grade are surprised by rising loan payments, we should be afraid. This is the last group desperate lenders pander to, meaning we're near the end.

Elkerülhetetlen zsákutca

A 2001. évi recesszió idején úgy gondoltam, most eljött az igazság órája. A tőzsdeindexek leeresztenek, egy mély de rövid válságban elfolyik a rossz vér, aztán újra indul a befektetési hajrá, ezúttal biotechnológia vonalon.
Azonban nem ez történt. Koncentrált monetáris és fiskális stimulus érkezett helyette, a FED 1%-ra csökkentette az alapkamatokat, Bush pedig adócsökkentéseivel a szufficites költségvetést 4%-os GDP arányos deficitbe fordította. A kamatcsökkentést az olcsó ázsiai áruimport tette lehetővé, a fiskális expanziót pedig az olcsó ázsiai tőkeimport. Kereskedelempolitikaia okokból az ázsiai országok nem hagyták az alacsony kamatú dollárt leértékelődni a saját valutájukhoz képest - pénzt nyomtak, és ezt átváltották dollárra, így a monetáris expanzió egy újabb lökést kapott.
Nos mi történt ezzel a rengeteg olcsó pénzzel? Technológiába ment? Nem. Ingatlanhitelekbe és fogyasztási hitelekbe. Spekulatív derivatív ügyletekbe (Hedge fundok). Mindenki nagy ívben kerüli a technológiai beruházásokat. A cégek ülnek a készpénzen és ingatlanfedezetű kötvényeket vesznek.
Most már belátom, hogy mind a FED, mind Bush, mind az átlagember döntése akkoriban elkerülhetetlen volt. Elkerülhetetlen volt, mert mindenki a legkisebb ellenállás irányába haladt.
A FED nem tehette meg, hogy nem csökkent kamatot a deflációs spirál veszélye, és amiatt, hogy esetleg szükségtelen recesszió kikényszerítésével vádolják. Bush nem tehette meg, hogy nem csökkent adót, mert különben nem választják újra. A kisemberek nyugdíjukat féltve, a dotcom bukás után megijedtek a technológiába való invesztálástól, ezért ingatlanba fektettek, ami a legbiztonságosabb befektetésnek tűnt, mert Amerikában a Nagy Válság óta soha nem estek össznemzeti szinten az ingatlanárak.
Egyszerűen ezt az utat is ki kellett próbálni, mert az átlagos szereplők számára ez tűnt a legegyszerűbbnek. Hasonlóképp ahhoz, ahogy az evoluciónak is bele kellett mennie a dinoszauruszok zsákutcájába, mert 270 millió évvel ezelőtti Perm/Triász nagy kipusztulás után az volt a legegyszerűbb útja a nagytestű szárazföldi állatok kialakulásának. A fejlettebb, ezért kissé bonyolultabb emlősök csak a 64 millió évvel ezelőtti Kréta/Harmadkor kipusztulás után lettek dominánsak, habár korábbi verzióik már futottak a dinoszauruszok idejének kezdetén is.
Tehát az ingatlan, fogyasztási hitel és feltörekvő piaci lufi szükségszerű volt, hasonlóképp szükségszerű a lufi kipukkanása is. A válság során az aggregált kereslet csökkenni fog, emiatt az olajárak leesnek, emiatt a kamatokat ismét csökkenteni kell, hogy a deflációs veszélyt a világ elkerülje. Ezután kerülhet sor új befektési eszközök keresésére.
A fogyasztási és ingatlanhitelektől valamint a feltörekvő piacoktól mindenki inrtózni fog. Legalábbis egy ideig. Ez a piaci hangulat és az olcsó kamatlábak lehetővé fogják tenni, hogy még az ingatlanhiteleknél is alacsonyabb hozamú és magasabb kockázatú befektetésekbe follyon a pénz. Ilyen lehet pl. a biotechnológia, egy hatóanyag kifejlesztése kb 10 év és 1 milliárd dollár, és a sikert semmi nem garantálja. Ilyen lehet az atomenergia felfuttatása, egy atomerőmű építése 7 év és iszonyatosan tőkeigényes.
De az sem elképzelhetetlen, hogy tévedek, és más szcenáriók is kialakulhatnak. Pl termőföld buborék. A válság során az ázsiaiak rájönnek arra, hogy a kezükben lévő jelzáloghitel és államkötvények semmit nem érnek(kb 700 milliárd dollárral rendelkezik csak a kínai jegybank és 800 milliárd dollárral csak a japán jegybank). Elkezdenek pl élelmiszert importálni a jó termőföld ellátottságú angolszász államokból. Az emberek észreveszik, hogy minőségi élelmiszer és energianövények termelésével nagyon jó pénzeket lehet keresni. Kialakulnak a földalapok, ömlik a spekulatív tőke a termőföldbe.
Másik alternatív szcenarió lehet egy új fegyverkezési verseny kialakulása, hasonlóan a 29 es válság feloldásához, az erőforrásszegény országok fegyverkezni kezdenek. A különbség csak az, hogy jelen korunkban minden ország erőforrásszegény. Vagy fosszilis erőforrásból, vagy termőföldből van hiány, de leginkább mindkettőből.

A növekedés korlátai

Az emberiség kétségkívül aranykorát élte az elmúlt 300 évben. A népesség exponenciálisan növekedett, akárcsak az életszínvonal és a várható élettartam. De mindig így lesz ez?
Morbidnak tűnő hasonlat a baktériumok tenyésztése lombikban. Pl. a humán bélrendszerben is megtalálható E.coli baktériumnak alapvetően glükózra, oxigénre, pár aminosavra, ásványi sókra és megfelelő hőmérsékletre (37 C) van szüksége a növekedéshez.
A baktérium egy kb 2-3 órás inkubációs szakasz után elkezd exponenciálisan növekedni, ezt hívják log szakasznak, amikor is a baktérium 20 percenként duplázódik. Ezután a sejtek szaporodása lelassul, az osztódások és sejtpusztulások száma egyensúlyba kerül, ez a stacionáris szakasz, majd következik a hanyatlás szakasza. Miért történik mindez?
Nos, az inkubációs szakaszban a baktérium adaptálódik a környezetéhez. Az adaptáció sikerével elkezd rohamosan szaporodni, amikoris egy korlátos erőforrás (leggyakrabban glükóz) gátat szab a szaporodásnak. A glükóz előbb-utóbb teljesen elfogy, ekkor a baktériumok elpusztulnak.
----
Az emberiség kb a log fázis végén tartózkodik az inflexiós pont mögött. A szaporodás üteme már csökkenőben van, de még mindig igen erőteljes. Nos, vizsgáljuk meg milyen erőforrások szükségesek az emberiség szaporodásához és jólétéhez.

Olaj: Ugye napjaink egyik legfontosabb és legtöbbet idézett nyersanyaga. Különböző hosszúságú telített szénhidrogén láncokból áll.
Várhatóan pár éven belül eljön a Peak Oil, amikor is az olajtermelés üteme nem növelhető többé geológiai okokból. Egyébként az olajkészletek kb 40 évre elegek jelenlegi felhasználás mellett, bár az OPEC országok hamisítják a készletadataikat ezért valójában senki nem tudja mennyi olaj van még a föld alatt.
Az olajat 80%-ban fejlett országok használják el (OECD + Kína + Oroszország). Kiemelkedik az USA fogyasztása a maga 25%-os részesedésével, amelyhez a világkitermelés 8%a és a készletek 2% tartozik.
Az emberek az olajat jórészt elautózzák és elrepülőzik, kisebbrészt tüzelésre és vegyipari nyersanyagként használják. Első ránézésre az olaj elsősorban luxuscikk, az élethez nélkülözhető, hiszen a fejlett országok népessége az olajkorszak előtt is körülbelül ugyanakkora volt, mint most. Az USAban az olaj mezőgazdasági célú felhasználása a fogyasztás 2%-t teszi ki.
Az olaj azonban a termőföld helyettesítő terméke. Az olajkorszak beköszöntével a termőföld iránti kereslet lecsökkent, lehetővé téve békés, demokratikus, jóléti társadalmak kialakulását és a gyarmatbirodalmak felbomlását.
A II. világháború gyakorlatilag az olajszegény államok aggressziója volt az olajgazdag államok ellen. Abban az időben a Szovjetunió, az USA és a Brit Birodalom adta a világ olajtermelésének kb. 98%-át. Naná, hogy ők győztek.

Földgáz: A kőolajhoz hasonlóan szénhidrogén, nagyrészt metán CH4. Az olaj helyettesítő termékének tartják, viszont az olajnál sokkal nehezebb szállítani tengeren, és a földgáz üzemű motorok balesetveszélyesek. A Peak Földgáz kb 10-20 évvel a Peak Oil után fog bekövetkezni. Magas hidrogéntartalma miatt hidrogéntermelésre is használják. A világ hidrogéntermelésének 96%-a földgáz alapú. Ezért a véleményem az, hogy a hidrogén gazdaság egy nagy humbug.
A fejlődő országok számára létfontosságú nyersanyag a földgáz, mert ammónia tartalmú műtrágyagyártáshoz használják, mint hidrogénforrást. India földgáz felhasználásanak 40%-a megy műtrágyagyártásra.

Szén: A 19 század stratégiai nyersanyaga, az olaj megjelenésével háttérbe szorult. Óriási mennyiségek találhatóak meg belőle, jelenlegi kitermelés mellett kb 200 évre elegek a készletek. A szenet jelenleg főleg erőművekben, kohászatban és fűtésre használják. Az olaj kifogyásával a szén egyre inkább előtérbe kerül. A kínai gazdaság elsősorban szénre épül. Ebből következően a világgazdaság termelő kapacitásának jelenlegi áttelepülése Kínába egyben át/visszatérés az olajalapú gazdaságról a szén és emberi munkaalapú gazdaságra.
A szénből szintetikus benzint is lehet készíteni, így a szén az olaj és a földgáz helyettesítő terméke is. Viszont a szén cseppfolyósításákor a szén egy részét el kell használni redukálószerként ( magyarul arra, hogy kivonjuk a vizbül a zoxigént ), más részét hőforrásnak a reakció gyorsításához. Ezért 3 tonna szénből kb 1 tonna benzin készíthető.
Ha a teljes jelenlegi olajfogyasztást szénalapúra állítanánk át, a szén már nem lenne elég 200 évre, csak kb 70évre.
Ebben az esetben hatalmas problémát jelenthet az üvegházhatás. Ha elégetjük az összes szenet, kb 800 ppm-el növeljük a légköri CO2 concentrációt. Ez jelenleg 380 ppm, az ipari forradalom előtt 260 ppm körül volt. Az globális klímaváltozás hatása kiszámíthatatlan, jelenleg annyi szerencsénk van, hogy a világtengerek a CO2 emisszió kb felét elnyelik, ugyanis a CO2 sokkal jobban oldódik a vizben, mint a légkör más összetevői. A tenger CO2 befogadó kapacitása nem ismert, bár jelenleg kb 50x annyi CO2-t tartalmaz, mint a légkör. A tenger hőmérsékletének emelkedésével a CO2 befogadó kapacitása csökken.

Termőföld: Az olajkorszak előtti világ stratégiai erőforrása. Lényege a napenergia átalakítása számunkra hasznos dolgokra.
A világ területének (150 millió km2) kb 10% szántóföld, 20% legelő.
Az egy főre jutó termőföld meghatározza egy ország élelmezésenek minőségét. Az egyik véglet India, ahol az egy főre jutó termőföld (kb 0.07 ha) valahol az életbenmaradáshoz szükséges minimum fölött van, de csak vegetariánus életmódot tesz lehetővé. A másik véglet, USA, Ausztrália, ahol az egy főre jutó termőföld (1-2ha) húsban gazdag diétát tesz lehetővé.
A termőföld felhásználasa: 1, élelmiszertermelés, 2, ipari nyersanyagok termelése, 3, energiatermelés.
Manapság az összes termőföldet élelmiszertermelésre használják. A 15-19 században rengeteg ipari nyersanyagot termelt a mezőgazdaság (gyapot, indigó, kaucsuk). Ezeket az olaj váltotta ki. Energiatermelésre is használták a mezőgazdaságot: tüzelő + állati munkaerő. Ezt is az olaj és a szén váltotta ki.
Fontos tudni, hogy a műtrágyázás, öntözés és gépi talajművelés a termésátlagokat legalább 3szorosára emeli. Egyes vélemények szerint 1 kg hús 10 kg kőolaj felhasználásával készül, de ezt nem tudtam leellenőrizni.
A termőföld az olaj helyettesítő terméke. 1 hektáron kb 540 liter napraforgó olajat lehet megtermelni Magyarországon. A repce statisztikái sokkal jobbak, valamint trópusokon jobb a terméshozam. Kiszámolható, hogy kb az összes szántóföld és legelő üzemanyagtermelésre fordításával körülbelül kiváltható az emberiség évi 32 milliárd hordó (1 hordó=159 liter) kőolajfogyasztása - legalábbis nagyságrendileg.
Tehát az olaj elfogyásával csökkenek a termésátlagok, nő a termőföld nyersanyag és energiatermelési célú felhasználása. Ez előrevetíti a termőföld felértékelődését és a gyarmatosítás újraindulását. Az egy főre jutó biomassza drasztikus csökkenésével tömeges népességpusztulást. Hacsak nem találunk valami stabil energiaforrást.

Víz: Mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen erőforrás, hiánya lokálisan jelent problémát. Leginkább fenyegetett terület India, ahol az utóbbi évtizedekben elektromos és olajhajtású pumpákkal az egész szubkontinens alatti víztáblát kiszivattyúzták maguk alól. Egyes helyeken már 1km mélységből hozzák fel a vizet. A vízhiány tömeges éhhalálhoz fog vezetni a Nature szerint 2010 körül.
Más területeken a vízhiány higiéniai problémát jelent, fertőző betegségek miatt magas a gyermekhalandóság. Itt a vízhiány infrastuktúra hiánya miatt van, azaz alapvetően energiahiány.

Foszfor: Kevéssé ismert szűk erőforrás a foszfor, az élethez nélkülözhetetlen, eslősorban a DNS, RNS és az ATP tartalmazza. A világ foszforkészleteinek zöme Marokkóban található (kb 80%). Foszfortartalmú műtrágya nélkül a terméshozamok nem növelhetőek egy ponton túl. Jelenlegi felhasználás mellett a foszfor kb 100 évre elég. A foszfor sohe nem fogy el, reciklálódik, a bányából a termőföldre, onnan az emésztőgödrökbe jut, így újrafelhasználása energiaigényes.

Ammónia: A fehérjék alapanyaga, ezért szintén mezőgazdasághoz nélkülözhetetlen. Természetben nem talalálható, baktériumok szintetizálják a levegő nitrogénjéből, villámok által keletkezik, de a természetes keletkezéssel kb egy nagyságrendben gyártják iparilag, földgázból. Valószínűleg szén, illetve atomenergia felhasználásával legyártható ámbár kevésbé hatékonyan.

Atomenergia: Uránium és tórium felhasználásavl hőenergiát lehet létrehozni. Ezt a hőenergiát óriási hőerőgépek (atomerőművek) kb 30%-os hatékonysággal elektromos energiává alakitják. Az elektromos energia az olaj és a szén korlátozott helyettesítő terméke, nagy energiaveszteséggel tárolható, közlekedésre nagy infrastruktúrális beruházással hasznosítható.
Jelenlegi technológiával csak az urán 235-ös izotópja hasznosítható, amely a természetes uránium 0.7%-a. Az uránium feldolgozás során ezen izotóp koncentrációját 5% közelébe emelik, aztán atomerőműben hasznosítható.
Tenyészreaktoros technológiával az urán238-as izotópja és a tórium is felhasználható, így ugyanaz az urán elméletileg akár 50x is keresztül futtatható az atomerőműn, azonban minden menet előtt reprocesszálásra van szükség hozzá.
Jelenlegi árak mellett kibányászható urán kb 40 évre elég, ez azonban csalóka, ugyanis az urán viszonylag gyakori fém, tengervízben oldott állapotban kimeríthetetlen készletek vannak. Orosz és japán kutatások szerint kb 200 dolláros urán ár mellett rentábilis lehet a tengeri bányászat. Jelenleg az urán ára kb 60 dollár és az olajjal együtt mozog.
Mivel az urán energiasűrűsége nagyon magas, maga az urán előállítása töredéke egy atomerőmű költségeinek. A probléma a kiégett fűtőanyag elhelyezésében van. A kiégett fűtőanyag ugyanis kb 1% plutóniumot és egyéb aktinidákat és lantanidákat tartalmaz. Reprocesszálással újra fűtőanyaggá lehet alakítani és tenyészreaktorban felhasználni. A reprocesszálás azonban annyira lassú, veszélyes, drága és bonyolult folyamat, hogy jelenleg nagyon nem éri meg üzletileg. A világ évente 60 ezer tonna kiégett uránt produkál és a reprocesszáló kapacitás mindössze 3000 tonna.
A reprocesszálás széles körű elterjedése az atomfegyverek elterjedését is maga után vonhatja, hiszen a plutónium elválasztásának képessége bárkit atomfegyverhez juttathat.
A világ elektromos energia termelésének mindössze 17%-a atomenergia, és a világ össz energia felhasználásának kb 30%-a elektromos energia. Ezért, hogy az olajat és szenet kiváltsuk, alsó hangon meg kellene húszszorozni az atomerő kapacitást világszerte, és akkor még nem számoltunk a konvertálási veszteséggel és a csúcsidőszaki tartalékkapacitással, ami nem lehet atom, mert az atomerőmű teljesítménye nagyon lassan változtatható .
Az atomenergia tehát kimeríthetetlen erőforrás, viszont veszélyes (baleset + atomfegyverek terjedése) és nagy infrastruktúrális beruházást igényel (erőművek + reprocesszáló üzemek).

Kanári a bányában

A jövendő gazdasági fejlemények jó indikátora, az, hogy mi történik az Egyesült Királyságban.
A UKben 1989-93 közt már lezajlott egy erőteljes ingatlanpiaci beesés és recesszió. 1997-től kezdve újra ingatlanáremelkedés van, 7 év alatt kumuláltan 100%-nál is többet emelkedtek az árak. Nem csoda, hogy ennek következtében az angol háztartások adóssága az 1997-es kb 500 milliárd fontról mára 1 billió font fölé emelkedett. A Bank of England 2003 ban kamatemelési kampányt kezdett, amelynek következtében a kamatok 4.75%-ra emelkedtek. Az ingatlanárak emelkedése az évi 10%os ütemről 2004 második felétől kezdve lelassult és 2005 szeptemberében az egyéves ingatlanár index már -2%. Anekdotális alapon azonban az ingatlanárak akár 15%-ot is csökkentek Londonban és a Dél keleten, míg Északon még mindig tart az emelkedés.
Mindennek következtében a gazdaság egyik hajtóereje az olcsó ingatlanhitelre alapozott fogyasztás lelassult, ugyanis a lakásár emelkedés megtorpanása miatt immár nem igazán lehetséges hitelt felvenni az ingatlan még terheletlen részére, és eből a hitelkártya adósságot kiegyenlíteni (azaz a hitelkonszolidációt végezni ).
A következmények nem is maradnak el, a 3-3.5%-ra tervezett növekedés az OECD előrejelzése alapján csak 1.7% lesz, a munkanélküliség 8 hónapja emelkedik. A kereskedők az utóbbi két évtized legrosszabb karácsonyi bevásárló évszakára számítanak az utóbbi 2 évtizedben. Anekdoták keringenek arról, hogy asztalosok, vízvezetékszerelők, burkolók maradnak munka nélkül, ami pedig elképzelhetetlen volt az utóbbi években, sőt ők zavarták el a kuncsaftokat. Az új autóeladások szeptemberben 3.2%kal csökkentek az egy évvel korábbi szinthez képest.
Mindez növeli a jegybankra nehezedő politikai nyomást a kamatemelés érdekében. Ma mondott le a jegybank pénzügyi stabilitásért felelős elnöke ( cikk ). Állítólag a héják közé tartozott. Nem is csoda, hiszen a gazdasági növekedés másik pillére a fiskális expanzió kerül veszélybe, ha a gazdaság lelassul, kevesebb adó folyik be a költségvetésbe, nem lesz miből fizetni a rengeteg közalkalmazottat.
----
Hasonló folyamatok fognak lejátszódni az USAban is, de fél-egyéves eltolódással, mert a FED kb ennyivel később kezdett el kamatot emelni. Az ingatlanárak még nem esnek, bár egy blogger szerint 2005 harmadik negyedéve már az eső reál ingatlanáraké lesz. A reál (inflációval tisztított) ingatlanárak pedig jó indikátorai a jövendő nominális ingatlanáraknak.
A fogyasztási célú ingatlanhitelek adják Amerikában a háztartások rendelkezésre álló jövedelem 8%-át. Új munkahelyek 40%-a az ingatlan piaci fellendüléshez köthető az utóbbi 5 évben. Kaliforniában a programozókból ingatlanspekulánsok lettek. Az USAban a fiskális expanzió elsősorban adócsökkentéseken keresztül érvenyesül.
---
Oda kell tehát figyelni az Egyesült Királyságra, mert megmutatja kicsiben, mi fog történni az USAban és a világgazdaságban nagyban.

A tékozló tücsök

Ha megállapitottuk, hogy az amerikai gazdaság a világ tékozló fiúja, amely a világ aggregált kükereskedelmi hiányának kb 80%ért felelős, gyakorlatilag adósságpapirok terhére finanszirozza fogyasztását és növekedését valamint a lakosság semmit nem takarit meg, sőt többet költ, mint a rendelkezésére alló jövedelem, nos akkor megállapithatjuk, hogy Magyarország a világ tékozló tücske.
A magyar költségvetési hiány 2002 óta nemhogy a maastrichti 3% közelébe nem ér, de még annak dupláját is felülről nyaldossa. A külkereskedelmi mérleg adatok 2005 első felében javulnak, azonban ennek az is lehet az oka, hogy az EU csatlakozás miatt megvátozott a statisztika módszertana, az export bemondásra alapul. Viszont a fizetési mérlegünk gyászosan áll, a GDP 8%-a körül mozog, a magyar magánszféra 2004 Q2 és 2005 Q2 közt 3 milliárd euró hitelt vett fel külföldről (valószinűleg zömében ingatlan és fogyasztási hitelek ), a magyar állam ugyanennyi devizahitelt vett fel ez idő alatt. Azaz kb a GDP 8%-nak megfelelő devizahitelt költöttünk el, zömében fogyasztásra. Mindamellett a magyar megtakaritási ráta 2-3%-os.
Növekedésünk szerkezete, főbb makromutatóink tehát gyanúsan hajaznak az amerikai makroadatokra ( a GDP/capita mutató kivételével, persze ), azaz Magyarország Amerikához hasonlóan nem tudott ellenállni az olcsó hitel kisértésének és ugyanarra a fenntarthatatlan pályára lépett.
Ez azt jelenti, hogy Magyarország kétszer fogni bukni. Először, amikor összeomlik a fejlődő piacokba vetett bizalom (ez talán az elmúlt két hétben már meg is kezdődött), másodszor, amikor összeomlik a fogyasztási és ingatlanhitelekbe vetett bizalom globálisan.
A tőkekiáramlás következtében gyengül a forint, és erősödnek a kamatemelési várakozások. Ennek következtében mind a forint mind a devizahitelek kondiciói szigorodnak. Az új hitelfelvételek elhalasztása miatt pedig visszaesik a növekedés. Ez és a magas kamatterhek az államháztartás egyenlegét még tovább rontják, amiből a kiút csakis egy véres veritékes megszoritási csomag lehet. Ami nyilván 2006 őszéig, a választási szezon végéig nem jöhet el.

Mágikus cilinder

Az amerikai külkereskedelmi mérleg hiánya már egy jó ideje stabilan havi 60 milliárd dollár körül mozog. A hiányt finanszirozza a havonta 80-90 milliárd dollár értékben beáramló külföldi tőke. Mindemellett az amerikai gazdaság vidáman fejlődik évi 3-4%os ütemben. Na igen, de hogyan lesz a külföldi tőkéből külkermérleghiány? Ugye egyik magyarázat lenne az, hogy az amerikaiak óriási beruházásokat eszközölnek a beáramló tőkéből, és gépeket, nyersanyagokat vásárolnak külföldön. De ez sajnos nem igaz. Az amerikaiak a beáramló tőkét egy az egyben elfogyasztják, felélik. Hogyan lehetséges ez?
Először is nézzük meg hova megy a tőke. A részvénypiacba? Nem. A Dow, a Nasdaq 3-4 éve gyakorlatilag mozdulatlan. Hol van már a 90es évek eufóriája, amikor ezek az indexek pár év alatt megnégyszereződtek. Marad a kötvénypiac.
A mágikus cilinder az amerikai kötvénypiac, amely müködésben tartja a dollár körforgását Amerika Ázsia és az olajtermelő országok közt.
Az amerikai kötvénypiac 25 billió dollárnyi állománnyal rendelkezik. A belinkelt pdf-ben látható hogy a friss kibocsátások zöme két kategóriába sorolható: jelzáloghitelek finanszirozására (mortgage related, asset backed ) és az államháztartás hiányát finanszirozására (municipial, federal agency, treasury).
Azt nyilván nem kell sokat magyarázni, hogyan lesz az államháztartási hiányból fogyasztás. Elég ha csak Bush elnök tax cutjaira gondolunk, amelyek a Clintoni évek költségvetési szufficitjét 400 milliárd dolláros deficitbe forditották 2-3 év leforgása alatt. Ezt a pénzt a lakosság mind elköltötte, ugyanis az amerikai lakossági megtakaritási ráta negativ.
Az ingatlanhitel fedezetű kötvények körülbelül felét két állami alapitású óriás bank a Fannie Mae es Freddie Mac bocsátja ki. A két bank közül a régebbit, a Fannie Mae ( Federal National Mortgage Association-FNMA) a 30-as évek végén alapitották, hogy a depresszió miatt leült ingatlanhitelpiacba életet leheljen refinanszirozással. Az ő tevékenységi körük kimerül abban, hogy az elsődleges ingatlanhitelező bankoktól megvásárolnak hiteleket, ezeket opciós ügyletekkel lefedezik, majd finanszirozásukra kötvényt bocsátanak ki, amit pl.a kinaiak megvesznek. Az ingatlanpiacba beáramló pénz felnyomja az ingatlanárakat, az emberek pedig fogyasztási hiteleket vesznek fel az ingatlanuk terhére. Ezt szép angol szóval úgy hivják, hogy "equity withdrawal". Egy szeptemberi FED elemzés szerint ez az equity withdrawal adja az amerikai háztartások jövedelmének 8%-át, azaz kb 600 milliárd dollárt. A kör bezárult.

A háromlábú szék

A világgazdaság növekedése három oszlopon nyugszik:
1. Az ázsiai országok munkaintenziv, tőkeszegény termelési kapacitása a 90es évek eleje óta deflációt exportál a világgazdaságba. Az ázsiai országok azért kényszerülnek olcsó kétkezi munkát végezni, mert nagyon kicsi az egy főre jutó erőforrásellátottságuk (termőföld, olaj, szén, urán, fémek), a világ nagy nyersanyagövezetei pedig a nyugati civilizáció ellenőrzése alatt vannak. Ezért, illetve azért mert történelmileg az angolszász országok befektetései bizonzultak a legbiztonságosabbnak, az ázsiai országok kereskedelmi többletüket általában dolláralapú eszközökbe fektetik be. Tehát az ázsiai országok nemcsak olcsó árut, hanem olcsó tőkét is exportálnak a nyugatnak, elsősorban USA-nak.
2. Az infláció hiánya miatt a világ jegybankjai laza monetáris politikát folytatnak. Amerikában és Európában negativ reálkamatok vannak, az ázsiai országok pedig kereskedelem politikai okokból nyomják saját pénzüket, hogy a dollárhoz képest leértékelve tarthassák. Ez óriási likviditásbőséget okoz a világon.
3. A likviditásbőség és az olcsó ázsiai áruk miatt az infláció a tőke, nyersanyag és ingatlanpiacon talál utat magának. Eszközár buborékok alakulnak ki, 97-98ban a feltörekvő országok tőzsdéin, 99-2000ben a technológiai részvényekben, 2002-2005 között az angolszász országok ingatlanpiacán, az energiahordozók piacán, valamint egy új feltörekvő piaci buborék is kialakult 2005-ben, amely napjainkban pukkan ki. A legfontosabb buborék az USA ingatlanpiacon alakul ki, ugyanis ez az a mágikus cilinder, amely átalakitja az ázsiai és OPEC befektetéseket amerikai fogyasztássá, ezutal ázsiai és OPEC exportkeresletté, hogy majd ázsiai és OPEC befektetésként ismét megjelenjen az amerikai tőkepiacon.

Ez a háromlábú mechanizmus tartja életben a világgazdaságot 2001 óta. Ez a növekedési model hosszú távon fenntarthatatlan, mert az angolszász országok óriási eladósodását vonja maga után. Az USA államadóssága 7.7 billió dollár, az amerikai háztartások ingatlanhitel adóssága 10 billió dollár (5 év alatt 50%kal növekedett ). Az USA óriási külkereskedelmi mérleg hiányt futtat, körülbelül évi 6-700 milliárd dollár értékben importál többet, mint exportál, ennek ellentételezésre még ennél is több tőke áramlik be az országba, alapvetően az ingatlanpiacba és szövetségi költségvetés finanszirozásába.

Mi lesz ennek a vége? A széklábak kirogynak, a hitelexpanzió megáll, az USA recesszióba megy át, a kinaiak nem fogják tudni tartani az évi 10%os növekedést. A nyersanyag és energiárak beszakadnak. Globális likviditási válság alakul ki, a tőke visszavonul a kockázatos piacokról. A jegybankok viselkedésétől függően globális infláció vagy defláció alakul ki. A kialakuló válság súlyosságát az 1929 es világválság és az 1974-79 es olajválságok közé teszem be nagyságrendileg.