ACUAsian Currency Unit

Először csak röhögtem, amikor ezt megláttam - Kína és Japán közös pénzt vezet be, amikor bármikor egymás nyakának ugranának a történelmi sérelmeken és a szénhidrogénforrások felhasználásán?
A Bloomberg kommentárját elolvasva, azonban világossá válik, hogy ez a 3 betü egy új világrend alapját fektetheti le.

Ugye az ázsiaiak problémája az hogy dollárban halmozzák tartalékaiakat, amit a külkereskedelmi többletük révén szereznek. A külkereskedelmi többletük a mesterségesen alacsonyan tartott devizájukból származik, hogy ezt miért teszik, azt itt leírtam. Ez némi csapdahelyzetbe hozza őket, hiszen ha megpróbálnák növelni fogyasztásukat ( felértékelni a valutát) akkor a dollár azonnal bezuhanna, amit valószinüleg a dollárinfláció erősödése követne, tehát az ázsiaiak végsősoron jóval kevesebb árut tudnának venni a jövőben a dollártartalékaikból, mint amit a múltban kiadtak érte.

Viszont a dolláron kivül nincs más világpénz, az aranyban való felhalmozás csábító, de az arany nem likvid, nem fizet kamatot, fizikailag szállítgatni kell, etc. Az euróban való felhalmozás sem lehetséges, mert az EMU országok nem hajlandóak fizetési mérleg deficitet futtatni a világ többi részével szemben.

Az ACU megoldást jelenthet ezen problémákra.
Az ACU konstrukciója szerint nem pénz, hanem egy árfolyamindex, amit a kínai, japán, koreai, maláj, etc. országok árfolyamaiból átlagolnának a tagországok külkereskedelme és GDPje arányában. Tehát semmi közös monetáris politika, minden ország azt csinál amit akar a pénzével. Az ACU gyakorlatilag az ázsiai blokk pozícióját képviselné a dollár és euróblokkhoz képest.

Az ACU előnye az lenne, hogy kötvényeket, külkereskedelmet lehet elszámolni vele ( habár a fizikai teljesítés továbbra is dollárban történne). Ez lehetőséget adna rá, hogy az ázsiaiak a tartalékaiakat ACUban elszámolt kötvényekben halmozzák fel dollárkötvények helyett. A tartalékaiakat akkor tudják ACUban felhalmozni, ha az USA fogyasztó és az USA állam hajlandó ACUban hitelt felvenni. Miután a magyar fogyasztónak és a magyar államnak ezzel semmi problémája nincsen, ezért ez az USA is csont nélkül meg fogja tenni. Mindössze annyi kell hozzá, hogy az ACU kamatok alacsonyabbak legyenek, mint a dollárkamatok. Daijobu - nem probléma, mondja erre a japán (és a kínai).
Ahhoz hogy a teljes ázsiai tartalékállomány átkerüljön ACU elszámolás alá, több évre lenne szükség, amíg a dollárelszámolású kötvények lejárnának és kicserélődnének.
Ezután amikor az ázsiai országok úgy döntenének, hogy növelik fogyasztásukat, azaz engedik saját valutájukat felértékelődni a dollárhoz képest, akkor az ACU is felértékelődik, tehát az ACUban elszámolt tartalékaik nem vesztik el értéküket!
Ha ehhez hozzácsapódik az is, hogy az olajtermelők a dollár elszámolás helyett az ACU elszámolásra térnek át (valszeg Irán és Venezuela akármikor áttérne), akkor egy új gazdasági világrend alakulna ki, amelyben az ázsiai termelő blokk és az erőforrásblokk közvetlenül kereskedne, az USA és a dollár kihagyásával. Ennek következtében az USA elvesztené azt a kedvező pozícióját, hogy fogyasztását dolláradósság kibocssátással fedezze (és súlyos recesszióba süllyedne).
Így megtörténne a globális kiigazítás.

Azonban ne tévesszük össze az okot az okozattal. Az dollár nem az ACU miatt vesztené el a világpénz pozíciót, hanem azért mert az USA képtelen lenne gazdasági és katonai erejével az erőforrások feletti ellenőrzést biztosítani. (Ehhez a szaudi hatalomváltás és az iraki térvesztés a minimum - erről szól az iráni atomválság.) Az ACU világpénz volta csak ennek a következménye lenne.

Tehát az ACU előrenyomulása, mint tartalék, illetve kereskedelem elszámolási egység jó indikátora lehet a globális fogyasztási struktúra átszerveződésének, egyelőre azonban még a kínaiaknak és japánoknak meg kell állapodniuk a fő kérdésben, azaz túltenni politikai ellentéteiken.