Megszorítás és reform

Sokat hallani manapság a megszorítások és/vagy reformok szükségszerüségéről. Sokan azt sem értik miért van erre szükség, hiszen "dübörög a gazdaság". Nos az export és az autópályaépítési szektor biztosan dübörög, azonban a gazdaság egészében az 1995-öshöz hasonló problémák mutatkoznak. A legfontosabb ismertető jele a problémáknak az ikerdeficit. A fizetési mérleg egyenlege a GDP 7%-a körül mozog ( ennyivel fogyaszt többet az ország, mint amit megtermel ), az államháztartás egyenlege 2002 óta nem volt a GDP 6% alatt, a 2002es és 2006 os választási években pedig várhatóan a GDP 9-10%a lesz.
A túlfogyasztás oka az állami újraelosztás magas aránya a GDPn belül, amely a kiadási oldalon 52% körül van, a bevételi oldalon 46% körül, a köztük lévő rés pedig az áht hiány. Ezen számok ismeretében meglehetős eufemizmus azt hangoztatni, hogy a gazdaság köszöni jól van, "csak" az államháztartás van bajban.
Csak a TB alapok hiánya ( költségvetési támogatást is beszámítva) kb 900 mrd forint (2005 ös adat), a GDP 4%a, ezt az egészségügy és a nyugdíjbiztosítás kb fele-fele arányban termelte ki.
Jelentős tételek a költségvetés kiadási oldaláról még a 2006 évi terv szerint ( amely várhatóan durván túl lesz teljesítve):

• Nomatív és egyéb támogatások ( gázártámogatás, lakáshitelek kamattámogatása, egyéb ) kb 480 mrd forint.
• Szociális támogatások: 650 mrd forint
• Állami intézmények ( minisztériumok, egyetemek, etc ) 3 200 mrd
• Helyi önkormányzatok támogatása: 815 mrd ( ebből csak 230 mrd az általános iskolák támogatása)
• Kamatkiadások: 822 mrd
• EU befizetés : 217 mrd
• Elkülönített állami alapok: 354 mrd
• Egyéb (ebben van az autópálya építés, ha nem tévedek): 546 mrd

Általánosságban véve elmondhatjuk, hogy a magyar gazdaság problémája az, hogy jelentős jövedelemátcsoportosítás folyik a produktív rétegektől az szinten improduktív rétegek (tanulók, nyugdíjasok, egyéb inaktívak, munkanélküliek) felé. Itt az improduktív jelzőt kérem nem minősítésnek venni, hanem egyszerü tényközlésnek.
Az improduktívak nagy aránya jól látható pl. abból, hogy Magyaroszágon a foglalkoztatottság szintje kb 57%, ugyanannyi mint Szlovákiában és kicsivel több, mint Lengyelországban (54%), viszont a munkanélküliek aránya Szlovákiában 16%, Lengyelországban 17%, azaz egy jó 10%kal magasabb a magyar adatnál (7.3%). Durván fogalmazva kb. ennyi rejtett munkanélküli él az állami kiadásokból pl leszázalékolva, improduktív állami alkalmazottként vagy valamilyen segélyből.

Ezt a torz növekedési pályát egyes egyedül a blogomban részletezett kedvező világgazdasági folyamatok tették lehetővé - az erőltetett ütemü kínai modernizáció mellékhatásaként jelentkező nemzetközi likviditási többlet nélkül már évekkel ezelőtt bokrosi méretü kiigazításra, vagy argentin tipusú adósságválságra került volna sor.

Nyilvánvalóan, ha a nemzetközi likviditási helyzet romlik ( pl a kínaiak elkezdenek a belső fogyasztásra koncentrálni, vagy az olajtermelők kevésbé fogják fontosnak találni az olajtartalékaiak átkonvertálását dollárkötvényekre), a magyar gazdaság egy potenciálisan 7%os fogyasztás visszaesésen mehet keresztül, pl valuta válság miatt visszaeső import formájában.

Nos mi lehet a kiút? Ott a szlovák vagy balti példa, brutális jövedelem átcsoportosítás az improduktívaktól a produktívak felé. Szlovákiában ez cigánylázadásokat okozott 2004ben, azonban a gyümölcsei már megértek, szinte az összes autógyártó Szlovákiát választja Magyarország helyett, és a szlovák gazdaság évi 6%os növekedést generál egyensúlyi költségvetés mellett.

Mik lehetnek ennek a jövedelemtranszfernek a konkrét formái?
Pl.

• TB járulék csökkentés
• ÁFA emelés ( igen, az ÁFA emelés a hazai termelők relatív pozícióját javítja, hiszen az export után nem fizetnek ÁFA-t, az import után viszont igen )
• nyugdíj, közalkalmazotti bér emelési ütem infláció alá lassítása (reálbércsökkentés)
• szociális segélyek, lakástámogatások visszafogása

• árliberalizáció a földgáz és a közlekdési piacon (BKV, MÁV)
• egyes állami feladatok kiszervezése a magánszektorba ( MÁV, atomerőmü, egészségügy)
• állami dologi kiadások, beruházások visszafogása

Ezen lépések egy része felfogható reformként (az erőforrások felhasználása hatékonyabb lesz), legnagyobb részük azonban szimpla fogyasztásvisszafogás.
Az itt felsoroltakból nyilván nem kell mindet meglépni, valószinüleg a megoldás a jelenlegi koalició bázisát kevésbé sértő intézkedések meghozatala lesz pl. lakástámogatás, autópályaépítés visszafogása, oktatás, egészségügy fizetőssé tétele, ÁFA emelés, és privatizáció (MÁV, Paks, kórházak). És közben összetett kézzel reménykedni, hogy az EU exportkereslete nem lassul be az ígéretes 2006. évi start után.

Ha a kormány erre nem lesz képes, marad a jól ismert vészforgatókönyv, az állami kiadások elinflálása, amely egyben fünyíróelvszerüen sújtja a teljes lakosságot mind megtakarítási, mind fogyasztási szempontból. Hátulütője még ennek, hogy az infláció felpörgetése megint kitolná az euró csatlakozás időpontját további forintgyengülést okozva.

Bármi is lesz azonaban kiigazítás formája, a makro hatások elkerülhetetlenek. Összességében kb a GDP 3-4%nak megfelelő keresletet kell kisöpörni a magyar gazdaságból, ha ez nem általános infláció, hanem csak vonatjegy emelés, gázáremelés, vizitdíj, esetleg elbocsátások vagy bérbefagyasztás formájában történik, az eredménye a növekedés lelassulása, és ami még rosszabb, a munkanélküliség növekedése lesz.

Tegyük hát össze a kezünket, hogy a Nagy Gyurcsányi Export Offenzíva megvalósuljon, amely az egyetlen nem fogyasztáscsökkentéssel és munkanélküliség növekedéssel járó kitörési pont!

( és közben ne gondoljunk rá, hogy Kína a könnyüipar és elektronika után épp most próbál betörni a nemzetközi autó és autó alkatrész piacra, Magyarország egyik legfontosabb export szektorába, ne gondoljunk a világgazdasági keresletet veszélyeztető tényezőkre, pl olajtermelés csökkenése, USA ingatlanlufi)