Soft landing

A világgazdaság helikoptere, új parancsnokkal az élén, soft landingra készül. Vagyis az eszközár buborékok leeresztésére recesszió vagy infláció nélkül. Habár a soft landing scenario a jegybankpénz közel 100 éves történetében soha nem sikerült (ld. a Greenspan éra története: 89-es ingatlanválság, 94-es mexikói válság, 98' LTCM, 00' dotcom), nem elképzelhetetlen, hogy 2005-re annyira szofisztikálttá vált a monetáris politika müvészete, hogy a sima átmenet a következő buborékba (termőföld? biotech? atomenergia? fegyver? arany?) megvalósítható.
Alátámasztja ezt, a kísérleti nyúl, a UK gazdaságának fejlődése, ahol a soft landing scenario megvalósulni látszik. Az ingatlanárak 3-4%-ot csökkentek 2004-hez képest és a gazdasági növekedés 1.5-2.0%-ra lassult le.
Azonban vannak érvek a soft landing ellen is.
1. A UK még korántsem érte el a padlót. Az ingatlanárak/éves fizetések hányados még mindig nagyon magas a történelmi 3.5hoz képest, 10 körül mozog. Ez vagy 50%-os ingatlanárcsökkenéssel, vagy hasnló mértékü bérinflációval egyensúlyozódhat ki. Észak Angliában még mindig emelkednek az ingatlanárak.
2. Az ingatlanárbuborék kipukkanásának belső dinamikája van, amely pszichológiai tényezőkön legalább annyira nyugszik, mint a kamatokon.
3. A fogyasztói infláció, amihez a kamatdöntéseket hangolták, sokak szerint igen erősen manipulált, az eszközáremelkedések semmiképp nem jelennek meg benne. Pl az amerikai CPI 33%-át a lakhatási költségek inflációja adja, amelyet azonban csak a bérleti díjak inflációjából számolják, holott az amerikaik 2/3-a lakástulajdonos, és töbnyire jelzálogadós. Viszont a bérleti díjak pont az ingatlanmánia miatt maradnak alacsonyak. Egy esetleges ingatlanpiaci összeomlás esetén várható, hogy a csődbement családok albérletbe költöznek, felnyomva ezzel a bérleti díjakat. Mivel a dollár árfolyamát a buborékba igyekvő tőkebeáramlás támasztja alá ( egyébként az adósságszolgálati és külkereskedelmi folyamatok miatt áramlana a dollár ki a világpiacra), várható a dollár árfolyamának további csökkenése a buborék leeresztése esetén. Ezáltal az importon keresztül további inflációs hatások érhetik a gazdaságot.
4. Mind a 29-es világválság, mind a 80-as évek japán ingatlanbuborék pukkanásának idején először inflációs nyomás volt, és csak az aggregált kereslet visszaesése után fordult a világ illetve Japán deflációba.
Inflációs környezetben Ben Bernanke nem tud kamatot csökkenteni. Ha nincs kamatcsökkentés befullad a carry trade, és jön a crash.