A Jó és a Rossz Infláció
Ahogy azt óvodáskorunkban megtanultuk ( és a Harry Potterben is meg van írva ), mindenki tudja, hogy a varázslóknak és boszorkáknak legalább két altípusa van: a Jó és a Gonosz. Hasonlóképpen ez év októberében megtanulhattuk, hogy az inflációnak is két típusa van, az egyiket szereti a piac, a másikat nem.
Először jött október elején a Rossz Infláció. A 70 dolláros olajár okozta amerikai inflációs félelmek miatt zúgtak a részvények és a kötvények világszerte 2 hétig igen masszívan.
Aztán tegnapelőtt Bush kinevezte Bernankéthelikopterparancsnoknak FED elnöknek, és beköszöntött a Jó Infláció korszaka. Az inflációs várakozások ugyan tovább emelkednek, azonban a részvénypiacok emelkedéssel reagáltak, a forint visszaerősödött 252 alá.
Mi a különbség a Jó és a Rossz Infláció között?
A Rossz Infláció ismertetőjele az, hogy a piac szigorú kamatemelésre számít rövidtávon, ennek következtében a hozamgörbe óramutató járásban elfordul, a hosszú és a rövid kamatok közti spread csökken. Ez azért van, mert a piac úgy gondolja, hogy a Gonosz Varázsló, Alan Greenspan kamatemelései miatt az infláció hosszú távon elhal, a kamatgörbe invertálódik, ez pedig a carry trade ellehetetlenülését vonja maga után, így megsemmisülhet a tőkepiacokat életbentartó likviditásbőség.
A Jó Infláció pedig onnan ismerszik meg, hogy Ben Bernanke, akit a piac Jóságos Varázslónak tart, feltételezhetőleg nem fogja megengedni, hogy gazdasági válság, deflációs spirál alakuljon ki, tehát nem lesz olyan kemény az inflációval szemben. Ennek következtében a hozamgörbe óramutató járásával ellentétesen fordul, azaz a hosszú kamatok emelkednek. Ez pompás, hiszen így a carry trade folytatódhat, ezért egyből elmúlt a depresszió a piacokon.
Az, hogy az inflációnak milyen negatív makro hatásai vannak hosszútávon, az lényegtelen, régen volt már infláció, szinte csak poros könyvekben lehet róla olvasni.
Kissé bele belezavarhat ebbe az idilbe egy-két dolog.
Az egyik probléma a fogyasztási hitelekre és növekvő ingatlanpiacra alapuló amerikai gazdasági növekedés megtorpanóban van. Ennek legfőbb jele, hogy a fogyasztói bizalmi index 2 hónapja esik.
Én nagyon valószínünek látom, hogy egy angol típusú lassulás kezd kibontakozni, de a piaci elemzők szerint csak a hurrikánok és a benzinár miatti ideiglenes megtorpanás az egész.
Azonban a FED szigorítások és az inflációs félelmek miatt emelkednek a hosszú kamatok és emiatt az ingatlanhitelkamatok is, ez pedig egyre nehezebbé teszi az ingatlan hitelek refinanszírozását és az equity extraction-t, amely a háztartások elkölthető jövedelmének kb 8%-át adja. Jól illeszkedik ebbe a képbe az eladatlan ingatlankészletek 20%-os növekedése az egy évvel ezelőtti szinthez képest, és az új ingatlanhiteligénylések múlt heti erős visszesése is.
A másik probléma az, hogy a piac elfeldkezik róla, hogy Greenspan még három kamatdöntés erejéig jegybankelnök marad, és ezeken az FOMC üléséken elméletileg akár 4.5%-ra is emelkedhet a FED Funds rate. Ez bőven elég ahhoz, hogy kiszorítsa a szuszt az ingatlan és repopiacokból.
Először jött október elején a Rossz Infláció. A 70 dolláros olajár okozta amerikai inflációs félelmek miatt zúgtak a részvények és a kötvények világszerte 2 hétig igen masszívan.
Aztán tegnapelőtt Bush kinevezte Bernankét
Mi a különbség a Jó és a Rossz Infláció között?
A Rossz Infláció ismertetőjele az, hogy a piac szigorú kamatemelésre számít rövidtávon, ennek következtében a hozamgörbe óramutató járásban elfordul, a hosszú és a rövid kamatok közti spread csökken. Ez azért van, mert a piac úgy gondolja, hogy a Gonosz Varázsló, Alan Greenspan kamatemelései miatt az infláció hosszú távon elhal, a kamatgörbe invertálódik, ez pedig a carry trade ellehetetlenülését vonja maga után, így megsemmisülhet a tőkepiacokat életbentartó likviditásbőség.
A Jó Infláció pedig onnan ismerszik meg, hogy Ben Bernanke, akit a piac Jóságos Varázslónak tart, feltételezhetőleg nem fogja megengedni, hogy gazdasági válság, deflációs spirál alakuljon ki, tehát nem lesz olyan kemény az inflációval szemben. Ennek következtében a hozamgörbe óramutató járásával ellentétesen fordul, azaz a hosszú kamatok emelkednek. Ez pompás, hiszen így a carry trade folytatódhat, ezért egyből elmúlt a depresszió a piacokon.
Az, hogy az inflációnak milyen negatív makro hatásai vannak hosszútávon, az lényegtelen, régen volt már infláció, szinte csak poros könyvekben lehet róla olvasni.
Kissé bele belezavarhat ebbe az idilbe egy-két dolog.
Az egyik probléma a fogyasztási hitelekre és növekvő ingatlanpiacra alapuló amerikai gazdasági növekedés megtorpanóban van. Ennek legfőbb jele, hogy a fogyasztói bizalmi index 2 hónapja esik.
Azonban a FED szigorítások és az inflációs félelmek miatt emelkednek a hosszú kamatok és emiatt az ingatlanhitelkamatok is, ez pedig egyre nehezebbé teszi az ingatlan hitelek refinanszírozását és az equity extraction-t, amely a háztartások elkölthető jövedelmének kb 8%-át adja. Jól illeszkedik ebbe a képbe az eladatlan ingatlankészletek 20%-os növekedése az egy évvel ezelőtti szinthez képest, és az új ingatlanhiteligénylések múlt heti erős visszesése is.
A másik probléma az, hogy a piac elfeldkezik róla, hogy Greenspan még három kamatdöntés erejéig jegybankelnök marad, és ezeken az FOMC üléséken elméletileg akár 4.5%-ra is emelkedhet a FED Funds rate. Ez bőven elég ahhoz, hogy kiszorítsa a szuszt az ingatlan és repopiacokból.
Írta Lemmiwinks , 2:53 du.
2 Comments:
Kicsit tágabb keretben erről a buborék gazdaságról (avagy asset dependent economy):
Meglátásom szerint az egész jelenség oka a monetáris politika, méghozzá a gazdaságot finomhangolni szándékozó válfaja! Amennyiben az olcsó pénz politikája életre kelti a buborékgazdaságot, akkor a pukkadás után két út lehetséges: defláció (lásd Japán) vagy ennek elkerülése érdekében újabb buborék (lásd USA). A történet vége egyik esetben sem volt/lesz örömteli!
Mi a lehet a megoldás?
Szerintem jobban meg kell kötni a monetáis politika kezét, szabály és nem diszkrecinális poliktikára lenne szükség! Nem igazán hiszek abban, hogy a pénzmennyiség manipulálásával sikeresen simítani lehet a gazdasági cilusokat, épp ellenkezőleg, a ciklikus mozgás egy részét talán épp ezen politikák okozzák!
Meg egy érdekes felvetés lehet néhány osztrák iskolát követő közgazdász javaslata: a pénz legyen piaci jószág, ne a jegybankok monopóliuma legyen a "pénznyomtatás", azaz a pénz ára a piacain döljön el! Felettébb érdekes felvetésnek tartom, de hogy a való világban, hogyan lehetne kivitelezni arra kiváncsi lennék...
A történet két végét illetőleg egyetértek, azonban én azt gondolom, hogy nem kizárólag a monetáris politika a hibás. Szerintem érdemes a sztorit úgy nézni, mintha Kína, Japán, USA és az olajtermelők egy gazdaság lenne, és a FED ennek a gazdaságnak a jegybankja. Így tkp láthatjuk, hogy amig kapacitásfelesleg van, addig a jegybanknak nincs igazán más választása, mint pénzt nyomtatni a defláció elkerülésére. Kapacitásfelesleg mindaddig lesz, amig erőforrásból van elég. Ezért az egyetlen veszély a permanens buborékgazdaságra az olajkínálat felmerevedése, azaz a Peak Oil.
A jegybank finomhangolása valóban problémát okoz, kialakult egy morális hazard a piacokon, mindenki meg van győződve róla, hogy a FED úgyis kirántja őket a bajból. Greenspan put.
Az osztrák iskola ötlete jó, én azon gondolkoztam, hogy a jegybankoknak mondjuk az M3-at kellenne igazítaniuk valamilyen objecktív mérőszámhoz, pl reál GDP növeledés. De azt hiszem az ECB valami hasonlót csinál.
Megjegyzés küldése
<< Legfrissebb írások