A háromlábú szék
A világgazdaság növekedése három oszlopon nyugszik:
1. Az ázsiai országok munkaintenziv, tőkeszegény termelési kapacitása a 90es évek eleje óta deflációt exportál a világgazdaságba. Az ázsiai országok azért kényszerülnek olcsó kétkezi munkát végezni, mert nagyon kicsi az egy főre jutó erőforrásellátottságuk (termőföld, olaj, szén, urán, fémek), a világ nagy nyersanyagövezetei pedig a nyugati civilizáció ellenőrzése alatt vannak. Ezért, illetve azért mert történelmileg az angolszász országok befektetései bizonzultak a legbiztonságosabbnak, az ázsiai országok kereskedelmi többletüket általában dolláralapú eszközökbe fektetik be. Tehát az ázsiai országok nemcsak olcsó árut, hanem olcsó tőkét is exportálnak a nyugatnak, elsősorban USA-nak.
2. Az infláció hiánya miatt a világ jegybankjai laza monetáris politikát folytatnak. Amerikában és Európában negativ reálkamatok vannak, az ázsiai országok pedig kereskedelem politikai okokból nyomják saját pénzüket, hogy a dollárhoz képest leértékelve tarthassák. Ez óriási likviditásbőséget okoz a világon.
3. A likviditásbőség és az olcsó ázsiai áruk miatt az infláció a tőke, nyersanyag és ingatlanpiacon talál utat magának. Eszközár buborékok alakulnak ki, 97-98ban a feltörekvő országok tőzsdéin, 99-2000ben a technológiai részvényekben, 2002-2005 között az angolszász országok ingatlanpiacán, az energiahordozók piacán, valamint egy új feltörekvő piaci buborék is kialakult 2005-ben, amely napjainkban pukkan ki. A legfontosabb buborék az USA ingatlanpiacon alakul ki, ugyanis ez az a mágikus cilinder, amely átalakitja az ázsiai és OPEC befektetéseket amerikai fogyasztássá, ezutal ázsiai és OPEC exportkeresletté, hogy majd ázsiai és OPEC befektetésként ismét megjelenjen az amerikai tőkepiacon.
Ez a háromlábú mechanizmus tartja életben a világgazdaságot 2001 óta. Ez a növekedési model hosszú távon fenntarthatatlan, mert az angolszász országok óriási eladósodását vonja maga után. Az USA államadóssága 7.7 billió dollár, az amerikai háztartások ingatlanhitel adóssága 10 billió dollár (5 év alatt 50%kal növekedett ). Az USA óriási külkereskedelmi mérleg hiányt futtat, körülbelül évi 6-700 milliárd dollár értékben importál többet, mint exportál, ennek ellentételezésre még ennél is több tőke áramlik be az országba, alapvetően az ingatlanpiacba és szövetségi költségvetés finanszirozásába.
Mi lesz ennek a vége? A széklábak kirogynak, a hitelexpanzió megáll, az USA recesszióba megy át, a kinaiak nem fogják tudni tartani az évi 10%os növekedést. A nyersanyag és energiárak beszakadnak. Globális likviditási válság alakul ki, a tőke visszavonul a kockázatos piacokról. A jegybankok viselkedésétől függően globális infláció vagy defláció alakul ki. A kialakuló válság súlyosságát az 1929 es világválság és az 1974-79 es olajválságok közé teszem be nagyságrendileg.
1. Az ázsiai országok munkaintenziv, tőkeszegény termelési kapacitása a 90es évek eleje óta deflációt exportál a világgazdaságba. Az ázsiai országok azért kényszerülnek olcsó kétkezi munkát végezni, mert nagyon kicsi az egy főre jutó erőforrásellátottságuk (termőföld, olaj, szén, urán, fémek), a világ nagy nyersanyagövezetei pedig a nyugati civilizáció ellenőrzése alatt vannak. Ezért, illetve azért mert történelmileg az angolszász országok befektetései bizonzultak a legbiztonságosabbnak, az ázsiai országok kereskedelmi többletüket általában dolláralapú eszközökbe fektetik be. Tehát az ázsiai országok nemcsak olcsó árut, hanem olcsó tőkét is exportálnak a nyugatnak, elsősorban USA-nak.
2. Az infláció hiánya miatt a világ jegybankjai laza monetáris politikát folytatnak. Amerikában és Európában negativ reálkamatok vannak, az ázsiai országok pedig kereskedelem politikai okokból nyomják saját pénzüket, hogy a dollárhoz képest leértékelve tarthassák. Ez óriási likviditásbőséget okoz a világon.
3. A likviditásbőség és az olcsó ázsiai áruk miatt az infláció a tőke, nyersanyag és ingatlanpiacon talál utat magának. Eszközár buborékok alakulnak ki, 97-98ban a feltörekvő országok tőzsdéin, 99-2000ben a technológiai részvényekben, 2002-2005 között az angolszász országok ingatlanpiacán, az energiahordozók piacán, valamint egy új feltörekvő piaci buborék is kialakult 2005-ben, amely napjainkban pukkan ki. A legfontosabb buborék az USA ingatlanpiacon alakul ki, ugyanis ez az a mágikus cilinder, amely átalakitja az ázsiai és OPEC befektetéseket amerikai fogyasztássá, ezutal ázsiai és OPEC exportkeresletté, hogy majd ázsiai és OPEC befektetésként ismét megjelenjen az amerikai tőkepiacon.
Ez a háromlábú mechanizmus tartja életben a világgazdaságot 2001 óta. Ez a növekedési model hosszú távon fenntarthatatlan, mert az angolszász országok óriási eladósodását vonja maga után. Az USA államadóssága 7.7 billió dollár, az amerikai háztartások ingatlanhitel adóssága 10 billió dollár (5 év alatt 50%kal növekedett ). Az USA óriási külkereskedelmi mérleg hiányt futtat, körülbelül évi 6-700 milliárd dollár értékben importál többet, mint exportál, ennek ellentételezésre még ennél is több tőke áramlik be az országba, alapvetően az ingatlanpiacba és szövetségi költségvetés finanszirozásába.
Mi lesz ennek a vége? A széklábak kirogynak, a hitelexpanzió megáll, az USA recesszióba megy át, a kinaiak nem fogják tudni tartani az évi 10%os növekedést. A nyersanyag és energiárak beszakadnak. Globális likviditási válság alakul ki, a tőke visszavonul a kockázatos piacokról. A jegybankok viselkedésétől függően globális infláció vagy defláció alakul ki. A kialakuló válság súlyosságát az 1929 es világválság és az 1974-79 es olajválságok közé teszem be nagyságrendileg.
Írta Lemmiwinks , 8:04 de.
4 Comments:
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
TEST
1, Mikorra várható?
2, Miért nem kerülhető el?
3, Mi lesz a megoldás?
4, Mi lesz a hatása?
Apa!
Elkezdődött!
Megjegyzés küldése
<< Legfrissebb írások