Egy kis kínai történelem

A legelső írásomban már részleteztem, hogy korunk buborékgazdaságának alapa az olcsó ázsiai áru és tőkeimport, amely visszafogja az inflációt és meghitelezi a fogyasztást az amerikai ingatlanbuborékon keresztül. A kínaiak a rengeteg áruért cserébe adósságleveleket halmoznak fel, vajon mire jó ez nekik? Nos alternatív magyarázatok: erőforrás szükösség, technológia import, történelemi tanulságok. Lássuk mit jelent ez utóbbi:
A 19 század elejéig Kína, habár a nemzetközi kereskedelemtől elzárkózott (akárcsak Japán) de a világ GDP-jének így is tekintélyes hányadát adta. Az ipari forradalmon átesett európai hatalmak fokozatosan nyomást gyakoroltak a zárkózott ázsiai kultúrákra a piacuk megnyitása érdekében.
Kínában ez az ópiumháborukhoz vezetett, 1840-42, 1856-60. A háborúk eredményeképp a győztes angolok kitünő piaci lehetőségekhez jutottak Kínában (ópium, rabszolgák, selyem, stb). A háborúk másik hatása azonban a kínai központi hatalom meggyengülése volt, amely több véres anarchista parasztfelkeléshez vezetett, pl a Taiping felkelés 30 millió áldozattal. Kína egyre gyengébb lett, az imperialista államok egyre nagyobb és nagyobb kedvezményeket követeltek. 1895ben az iparosodott Japán elvette Taiwant Kínától. 1900-ban kitört a boxer lázadás a központi hatalom ellen. 1912-ben a Tienanmen téren kezdődött forradalom megdöntötte a császárságot. Kína részekre szakadt, amelyet hadurak irányítottak és harcoltak egymás ellen. Megjelentek a kommunisták, egyelőre gerillák formájában. 1937-ben Japán megtámadta Kínát, elfoglalta Pekinget (Beijing = Északi Főváros) majd Nankingot (=Déli Főváros). Nanking bevételekor a japán hadsereg kisipari módszerekkel, szuronnyal és golyóval, kb 300.000 civilt és hadifoglyot írtott ki egy nap alatt, ez körülbelül megegyezik a Hiroshima es Nagasaki atomtámadás hatásával. Érdekes módon a nankingi mészárlás emlékére senki nem ereget galambokat minden évben a világ minden részén. A japán megszállás a kommunisták megerősödését hozta, akik a legelszántabban harcoltak a japánok ellen. A második világháború folyamán mind az USA, mind a SZU a hivatalos nacionalista kínai kormányt támogatta (Kuomintang - Csang Kaj Sek), de a világháború végén egy négyéves polgárháborúban a kommunisták Mao vezetésével leverték a nacionalista kormányzatot - amely Taiwanra menekült - és 1949 ben Mao a Tienanmen téren kikiáltotta az új Kínát. Történelmi pillanat volt ez, amely 100 év anarchiának vetett véget. Ezért sok kínai szemében még ma is Mao = isten.
A háborúkban fogant fiatal kínai kommunista állam, ahogy ez a nagykönyvben meg van írva, természetesen azonnal agressziókba fogott. Legnagyobb agressziója a koreai háborúba való beavatkozás volt, egy majdnem befejezett rövid háborút fordított át 3 éves véres konfliktusba, amelybe kb 4 millió koreai halt bele. A 60-as években aztán összezördült a Szovjetunióval és Indiával is. Ez természetesen nemzetközi elszigetelődést hozott neki, a koreai háborúba való beavatkozás miatt bosszúból a nyugati hatalmak sokáig a taiwani Kuomintangot ismerték el hivatalosan Kínának. A 70-es években enyhülés következett be, a népi Kínát fogadták el hivatalos Kínának, minek következtében Kína külpolitikája megenyhült, utolsó agresszióját Vietnam ellen követte el 1979ben.
A stabilizált nemzetközi pozició lehetővé tette a kínai gazdaság részleges piaci reformját, amely 1978ban kezdődött és ma is tart.
A gazdasági fejlődés erősen polarizálja a társadalmat kb 5-600 millió ember él kb kelet európai szinvonalon és kb 700 millió földmüvelő a harmadik világ szintjén. Egy kb 150 milliós réteg a kettő között van, ők vidékről emigráló munkások, akik feketén dolgoznak a fejlődő régiókban szinte semmi bérért, rendkívül rossz körülmények közt. Őrájuk alapul a kínai gazdaság versenyelőnye. Évente kb 1-2 millió földmüves vándorol a városokba. A növekvő gazdaság így lassan be fogja integrálni az elmaradt vidéket is, de ez legalább 20 év fejlődés a jelenlegi szinten - és ahány kínai kiemelkedik a nyomorból, gyakorlatilag annyi ember veszíti el munkáját a tradeable szektorokban Eurpában és Amerikában és kénytelen átmenni az ingatlanbizniszbe, vagy más szolgáltatási ágazatba.

Eme kis történelmi összefoglalóból jobban megérthetőek a kínai kormány főbb jellemvonásai: harcias nyugatellenesség, harcias japánellenesség, Taiwan fenyegetése (Taiwan= legitimitási kihívás).
A kínai kommunisták legitimitása két oszlopon nyugszik: egy, az ország stabilizálása és mentesítése a nyugati befolyástól, kettő, a nyugati technológia és életszínvonal behozása a hátsó ajtón. Azaz nacionalizmus és jólét.
A kormányzat legfontosabb törekvés a stabilitás fenntartása, és az anarchia elkerülése mindenáron. Azaz gyakorlatilag Kína az áru és tőke mellett a szociális problémáit is exportálja nála rugalmasab társadalmi berendezkedésü országokba.