Aranybogarak

Internetes gazdasági elemzések után keresve, hamar rátalálhatunk olyan oldalakra, amelyek általában szélsőségesen pesszimisták gazdaságilag, és előbb utóbb előjönnek a fő mondanivalójukkal: vegyél aranyat! Az aranybefektetések prófétáit gold bug azaz aranybogár néven emlegetik.
Tegyünk egy gyors kitérőt a pénz történetére.
A pénz legfontosabb funkciói: fizetés, értékmérés és kincsképzés. Természetes módon a világ szabad piacain nagyon hamar kialakult az arany és ezüst használata pénzeszközként. Ennek oka az, hogy a nemesfémek ritkák, nehezen hamisíthatóak (ld. Arkhimedes) és strapabíróak (kémiai elemek, tehát nukleáris reakció kell az elpusztításukhoz). Azonban a pénznek, csakúgy mint bármely más eszköznek kereslete és kínálata van. A pénzre annál inkább szükség van, minél nagyobb a gazdaság, azaz minél több ember él és azok minél gazdagabbak. A pénz kínálata aranypénz esetében az aranybányák kapacitásán múlott, aminek geológiai korlátai vannak.
Körülbelül a 15. századig a pénz kereslete és kínálata egyensúlyban volt, mivel a népesség lassan növekedett (adaptációs fázis). A 16. századtól kezdve a népesség log fázisba lépett és a gazdaság is gyorsan fejlődött, aminek következtében a pénzkereslet megnőtt. Az Amerikából érkező arany egy ideig ezt több, mint ki tudta elégiteni, de a 18-19 századra az aranypénz ismét szükössé vált.
Mindenki tudja, amikor a pénz kínálata meghaladja a keresletét, az inflációt okoz. Azonban amikor a pénz kereslete haladja meg a kínálatát, az a gazdasági növekedés fogja vissza. Ezért spontán módon kialakultak az aranypénz helyettesítő eszközei. Legfontosabb helyettesítő eszköz a váltó, amelynek kiállítója a váltó bemutatójának a váltó arannyal való megfizetését vállalja. Amennyiben a váltót bank bocsátja ki bankjegyről beszélünk. Azonban a magánszemély által kibocsátott váltó nagyon kockázatos, hiszen a kiállítója úri becsületszaván kívül semmi nem garantálja visszafizetését, hasonlóképpen a bankjegynek is van kockázata, hiszen bankok is mehetnek csődbe. Ez a kockázat az üzleti élet szereplői számára vállalható, de nem a nép egyszerü fiának. Ezért jött létre a papírpénz, amelynek lényege, hogy a jegybank bocsátja ki és a pénz mögött állami elfogadási kényszer van.
Az amerikai jegybankot, a FED (Federal Reserve Bank) 1911ben alapították. Kezdetekben a papírpénz korlátlanul átváltható volt aranyra. Azonban a gazdaság pénzigénye bőven meghaladta az arany kínálatát, de a bizalom a jegybankban garantálta azt, hogy normál időkben az emberek nem kezdték el beváltogatni a papírpénzüket aranyra. Egészen a Nagy Gazdasági Válságig, amikoris az emberek bizalma a bankrendszerben annyira megingott, hogy tömegesen váltottak be dollárt aranyra, ezért a dollár aranyfedezetét belföldi szereplők részére 1933-ban eltörölték. A nemzetközi kereskedelemben azonban továbbra is fennmaradt a valuták aranyra való átválthatósága, azaz a jegybankok az országok nettó fizetési pozícióját egymásnak aranyban leszállították. Azonban az infláció és a külkereskedelmi mérleg hiánya miatt a dollárt 1971-ben kiléptették az aranystandard rendszerből, tehát a dollár aranyfedezete teljesen megszünt.
Általában az aranybogár weboldalakon eme három dátum valamelyikét szokták megjelölni, mint az antikrisztus születésének időpontját, amikortól fogva a "dollár megszünt pénz lenni" és hasonló csacsiságok. Az aranybogarak úgy tesznek, mintha az arany valamilyen mágikus rejtett erővel rendelkezne a jegybanki pénzhez képest, holott az aranyat ugyanúgy nem lehet megenni, meginni, vagy aludni benne, mint a papírpénzt. Mi hát a különbség a papírpénz és az aranypénz között?
1. az egyik legfontosabb különbség, hogy a papírpénz elfogadásának kikénszerítéséhez stabil államhatalomra van szükség, míg az arany értékét anarchiában és háborúban is elismerik
2. az aranypénz kínálata geológiai okok miatt lassan növelhető, míg a jegybanki pénz elméletileg korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. A jegybank annyit nyom, amennyi neki jólesik. Elméletileg.
Az aranybogarak egyik ellenvetése, hogy a jegybanki pénzt a bankrendszer többszörösére sokszorozhatja hitelezésen keresztül. Ez azonban ugyanúgy igaz az aranypénzre is! Már a középkori Itáliában is a bankárok bankszámlát vezettek és többet hiteleztek ügyfeleik náluk vezetett bankszámláikra, mint amennyi aranytartalékkal rendelkeztek. A bankok egymás közt csak a nettó aranypozíciót cserélték, így a gazdaságban már akkor is több alacsonyabb rendü számlapénz mozgott, mint arany.
Másik ellenvetés, hogy a jegybanki pénz inherens módon inflációt okoz, míg az aranypénz nem. Azonban az aranypénz, amikor kínálata meghaladja a keresletét ugyanúgy inflációt okoz, mint a számlapénz. Egy jó példa erre a 16 század, amikor az Amerikából beáramló arany árforradalmat okozott. Másik igen jó példa a római késő császárság pénzrontásai, a felhígitott nemesfémből öntött érméket az államhatalom kényszerével fogadtatták el, így inflációt okozva. Ha belegondolunk ebben a szituációban az aranypénz semmiben nem különbözik egy rosszul menedzselt számlapénztől (államhatalom kényszere + felelőtlen kibocsátás).
A 20. században azonban kialakult a jegybankpénz kultúrája. Az emberek rájöttek és törvénybe foglalták, hogy pl. a jegybank nem finanszírozhatja közvetlenül a költségvetés hiányát (ld. pengő hiperinflációja), a jegybanknak függetlennek kell lenie a kormánytól, stb. A jegybankok legfontosabb feladata az infláció elfojtása a pénzkereslet szükítésével (=kamatemelés), mindazonáltal szem előtt tartva a gazdaság pénzszükségletét, azaz a jegybank lehetőleg ne nyomja el a gazdasági növekedést túlzott monetáris szükítéssel. Ez utóbbi követelmény vezetett jelenlegi helyzetünkhöz, amikor is a számlapénz ismét túlburjánozza a gazdaság valós pénzigényét, ez azonban az Ázsiai olcsó munkaerő belépése miatt nem fogyasztói hanem eszközárinflációhoz vezet ( részvények, ingatlan, olaj).
Tehát az aranypénzről a jegybanki számlapénzre való áttérés tkp csak az egyik ritka eszközről a másik ritka eszközre való áttérést jelentette. A különbség mindössze annyi, hogy az arany ritkaságát a természet törvényei, míg a jegybanki pénz ritkaságát az ember törvényei szavatolják, ezért a jegybanki pénz némileg kockázatosabb, de egyben rugalmasabb is. Egy végzetes világkatasztrófától eltekintve (meteorbecsapódás, jégkorszak, atomháború, véres baltás influenza vírus) az aranypénzrendszer visszatérte nem valószínü annak túlzott merevsége miatt. Az aranypénzrendszer visszatértének oka vagy az államhatalom megszünése, vagy a gazdaság és technológia teljes elsorvadása lehet, ezen esetben viszont az óriási mennyiségben meglévő fémarany helyett értelmesebb dolog olyan dolgokba fektetni, amelyeknek konkrét értéke lehet egy válságszcenárióban, úgymond géppuska, gázolaj, gyógyszerek, vetőmagok, atombunker stb.
Az arany azonban ésszerü spekulatív befektetés lehet inflációs időkben, amikor túl sok jegybankpénz kerül kibocsátásra. Magas infláció esetén az arany árfolyama emelkedik, azonban mivel az aranynak nem nagyon van belső értéke, az infláció elültével árfolyama visszaesik. Érdemes tehát odafigyelni az arany árfolyamára és az aranybogarakra is, mert nagyon sok hasznos információt közvetítenek. Az utóbbi időkben az arany árfolyama emelkedik, és mérsékelt, 5-6%-os dollárinflációt prognosztizál.