Gáz van!

A múlt hónapban egy kis felfordulás történt a nyugat európai energiapiacon. A szokatlanul hideg tél miatt ( Angliában novemberben hó! - két évig laktam Londonban, de havat, azt nem sikerült látnom ) és az Északi tengeri földgázmezők kimerülése miatt Anglia földgázexportőrből importőrré vált. Ugye az az energia, amely lerombolta New Orleanst most nagyon hiányzik Angliában... A hideg eredményeképp a földgáz és elektromos energia árak egy nap alatt 50%kal nőttek nem csak Angliában, hanem Németországban is.
A januári határidős gázárak a tavalyi átlag 3szorosára emelkedtek 10 nap alatt, Amerikában a tavalyi árak közel kétszeresére.
A probléma a gázzal az, hogy nem olyan egyszerü szállítani, mint az olajat. Csővezeték kapacitás hiányában LNG tankereken lehet szállítani a földgázt, azonban az LNG (liquified natural gas) szuperhütött folyékony gáz speciális fogadóterminált igényel. Júniusra fejeztek be az angolok egy ilyen terminált, azonban az nagyrészt üresen áll, mivel az amerikaikkal kell versenyezniük a katari és nigériai gázért. Irán nyilvánvaló politikai okoból nem ad el gázt Amerikának és Angliának, hanem a kínaiaknak és az indiaiaknak szállít.

Milyen érdekes, még nincs száz éve se, hogy 1907-ben az angolok és oroszok megkötötték entente (barátsági) szerződésüket, amely szerződés semmi másról nem szólt, mint Perzsia befolyási övezetelre való felosztásáról, és ezzel egyben megkötötték a hurkot Németország és a Monarchia nyaka körül is. 10 évvel később Közép-Európa megszünt hatalmi centrum lenni...

Egy másik, látszólag nem idetartozó hír a kínai Nick Leeson, Liu Qibing. A jóember a kínai kormány nevében játszott a londoni fémtőzsdén és short pozíciókat nyitott, amelyeken az emelkedő rézárak miatt iszonyatosat bukott, kb 200 millió dollárt. Na most a fickót valszeg rövid úton agyonlöveti a Párt, de ez nem teszi semmisé a szerződéseket, mely alapján a kínaiakat 200.000 tonna réz fizikai leszállítására kötelezték. Nagyon úgy néz, ki hogy a kínai kormány képtelen határidőre leszállítani a nyersanyaghiány miatt.

A lényeg összefoglalva az, hogy az energia és nyersanyagpiacok egyre feszültebbé válnak, amely a magas energiárakon keresztül közvetlenül is recesszióval fenyeget, egy katari cég már most recessziót jósol a gázáremlkedés miatt. Másik hatás az infláció megugrása, amely kamatemelésre kényszeríti a jegybankokat, amely a globális likviditás beszükülését és az ingatlanpiacok gyorsított esését vonja maga után. A home equity extraction leszabályozása pedig ismét csak recessziót jelent az angolszász államokban.

Utolsókból lesznek az elsők és elsőkből az utolsók

A 3. negyedéves GDP növekedés adatai szerint, majdem minden fejlett ország lelépte az Egyesült Királyságot, amely még tavaly az egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaság volt. A növekedés üteme 0.4% (éves szinten 1.5%) volt, míg a németek, franciák, akik állandóan csigalassúsággal növekednek, 0.6%-ot produkáltak. Egy évvel ezelőtt a 3.2%-os növekedést produkáló UK-t csak az USA előzte meg. Az ok a cikk szerint is egyértelmü, a fogyasztási hitelre épülő növekedés kifulladt.

Denial

Az ingatlanbuborék kipukkanóban van világszerte, miután az október havi adatok egyértelmüvé teszik, hogy az áak júliusban tetőztek és a korrekciós folyamat megindult Amerikában.
Észak Kaliforniában, az egyik leginkább felfújt színtéren az utóbbi 3 hónapban 40%-kal esett az ingatlaneladások száma az előző év azonos időszakához képest.
Amerikaszerte zuhannak a lakáseladások: a Bloomberg szerint országos szinten 5.6%-kal, ez azonban elmaszkolja azt a tényt, hogy a 4 régió közül 3 ( West, Midwest, Northeast) 10% körül esett, míg a déli régió ( ahol nincs buborék) csak 0.5%-kal.
A meainstream médiába is kezd beszivárogni, hogy baj van, a Reuters szerint is túl van a piacon a csúcson. A Fannie Mae közgazdászát idézték, aki szerint persze, hogy nincs semmi baj, jön a soft landing, stb.
A gazdasági növekedés 3.5%ról 2.8%-ra fog csökkeni 2006-ban.
Csakhogy az amerikai GDP 70%-a lakossági fogyasztás, a lakossági fogyasztás 8% pedig felértékelt ingatlanokra felvett hitel (equity extraction). A megtakarítási ráta negatív, és a 2001-es recesszió óta keletkezett munkahelyek 50%-a ingatlannal kapcsolatos. Nem látom be, hogyam fogják ezt megúszni minimum a növekedési ráta megfeleződése nélkül, ahogy az Angliában történt.
Természetesen a továbbra is likviditásbőségben fürdő pénzügyi piacok nem foglalkoznak ilyen apróságokkal. Új hír, hogy az ipari termelés 1.4%-kal növekedett októberben. Ez fantasztikus, kár, hogy előtte szeptemberben volt egy 1.5%-os csökkenés (hurrikánok + sztrájk a Boingnél ). Ezenkivül csodás hír az is, hogy a maginfláció októberben nem nőtt tovább.

Vessünk egy pillantást a belinkelt ábrára, amely a 19. századból tanítja nekünk az igazságot. Az, hogy az ábra igazat mond, jól tudjuk a 20. század történelmét ismerve.
Vajon melyik oldalon van USA, UK, Magyarország és melyik oldalon Kína, India?

Buborék forever ?

A Morgan Stanley elemzője Joachim Fels kitünő elemzést készített a globális likviditási buborékról. A különböző monetáris aggregátumok növekedését hasonlította össze a nominális GDP-vel nem nemzetgazdasági, hanem világgazdasági szinten. Azaz magyarul a pénz kínálatát a pénz keresletével. Megállapította, hogy 1995 óta a globális likviditás növekedése folyamatosan meghaladja a gazdaság növekedésének ütemét, tehát felesleges likviditás marad a világgazdaságban. Ez a likviditás eszközárbuborékokat hajt fel. Megállapította, hogy a feles likviditás nem a Bernanke féle "savings glut" elmélet szerint keletkezik, hanem a jegybankok laza monetáris politkája miatt. Rámutatott arra is, hogy az utóbbi időben már nem elsősorban az utóbbi másfél évben jelentős kamatemelést végrehajtott FED, hanem az európai és ázsiai jegybankok a felelősek a pénzgyártásért.

Fels ezután megemlíti, hogy standard közgazdasági elmélet szerint ennek a likviditásnak el kell tünnie vagy 70es évekhez hasonló infláció formájában, vagy a 30-as évek eszközár depressziójának formájában. Aztán bejelenti, hogy nem, mégse, most ez nem így lesz. Érvei:
1. nem várható jelentős jegybanki szigorítás, a jegybankok fokozatosan emelnek kamatot
2. nem várható jelentős inflációs nyomás, mert a globális munkaerőarbitrázs megakadályozza a bérek növekedését
3. nem várható hitelválság, amely a banki számlapénz megsemmisítésével csökkentené a likviditást, mert a jegybankok ma már szofisztikáltak ahhoz, hogy ezt megakadályozzák.
Következtetése: a likviditásbőség maradni fog, az ingatlanpiac robbanás nélkül lelassul, ezért a likviditás a részvényekbe áramlik. BUY! BUY!

Nos, Fels tanulmánya szvsz a jelenlegi piaci várakozásokat tükrözi. Megcáfolni nem igazán tudom az állításait, de azt zsigerből elvetem, hogy megint valami New Economy lenne kialakulóban, ahol a tradicionális közgazdasági bölcsesség elvethető.

Habár az érvelésének 1. pontjával egyetértek, kétségeim vannak a 2 és 3 ponttal kapcsolatban.
A globális infláció visszaszorulása, korántsem biztos, hogy megállíthatatlan és örökké tartó folyamat. Andy Xie (szintén Morgan Stanley ) elemzése alapján Kína és az egész délkelet ázsiai térség a következő két évben nem deflációt, hanem inflációt fog exportálni. Az ok: a nyersanyagárak nőnek, az energiaárak nőnek, az élelmiszerárak nőnek, a lakhatási költségek nőnek Kínában, minek következtében Kína munkaerőtartaléka, a több százmilliós vidéki népesség egyre kevésbé érzi szükségesnek, hogy a part menti övezetekbe vándoroljon. Ezenkívül a munkaintenzív ágazatok áttelepülése már befejeződött, ezért nincs több hely a költségmegtakarításokra.
Habár én úgy gondolom, hogy stratégialiag az a 6-700 millió kínai szegény még mindig óriási nyomást tud gyakorolni a világ munkaerőpiacaira, és a kínaiaknak még van legalább egy nagy dobásuk a globális autóiparba való belépéssel, valamint a kínai ipar egy része áttelepülhet a még olcsóbb Indonéziába és Indiába, mindettől függetlenül azt hiszem, hogy a kínai és indiai néptömegek, akármennyire is szorgalmasak és motiváltak, de nem alkimisták.
A semmiből nem fognak tudni olajat, szenet, vasat, aluminumot, élelmiszert előállítani, hogy világgazdaság növekedését továbbra is fenntartsák. Az erőforrások korlátosak, és amikor a növekedés eléri a kapacitáskorlátokat, beindul az infláció.

Az infláció előbb-utóbb utat fog magának találni, hiába vágják ki az amerikai CPI ből az üzemanyag, élelmiszer és lakhatási költségeket

Tehát én azt gondolom, hogy Fels elemzése a jelenlegi állapotokra helyes, de nem jelenti azt, hogy ez a végtelenségig fog így menni tovább. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a piacok jóval tovább maradhatnak irracionális szinten, mint amekkora veszteségeket egyes befektetők el tudnak viselni.

Toll Brothers took their toll

A Toll Brothers - építőipari cég - részvényei 12%-ot szakadtak nyitásban New Yorkban.

Az ok: a társaság pesszimista piaci várakozásokat közölt, az ingatlanpiac gyengülése miatt. Az egész építőipar szabadesésbe fogott, de úgy néz ki a szélesebb piac nincs kétségbeesve. Pedig ennek az eseménynek a jelzésértékét nehéz alábecsülni, 2001 óta az ingatlanpiac hajtja az amerikai gazdaságot a keletkező munkahelyek úgy 50%-a az ingatlanpiachoz kötődik és a lakossági fogyasztás 8%-át adja az equity extraction.
Bár sokak szerint nincsennek túlértékelve az ingatlanárak, azonban az amerikaiak a lábukkal szavaznak, megindult a népvándorlás ki a buborékzónákból. Kalifornából tavaly félmillió amerikai költözött ki és csak 400 ezer költözött be. Egyre több ember hagyja el a keleti parti buborékvárosokat (New York, Boston, Washington).
Mindeközben az üres házak száma 12%-kal nőtt, az üres házak aránya 40 éves rekordon van.

A svájciak már sejtenek valamit. A svájci nyugdíjalap úgy döntött, csökkenti befektetéseit az amerikai jelzálogkötvényekben.

Tél szele hóval faggyal jő

Minden valamire való általános iskolás tanuló tudja, hogy Európa a Golf áramlatnak köszönheti kedvező klímáját, a Londonhoz hasonló szélességi fokokon lévő Kamcsatka vagy Labrador félsziget sokkal zordabb időjárással bír. A tengeráramlások hatását nyomon követhetjük a tengerfelszíni hőmérsékleteken keresztül:

A Golf áramlatot a pólusok és a sarkok közti hőenergia különbség hajtja. A Karibi térség sekély, meleg, sós vizei indulnak meg észak felé a fizika törvényeinek engedelmeskedve. Azonban fontos hajtóerőt jelentenek még az ellenirányú mélytengeri hidegáramlások is.

A hidegáramlatok az alábukási zónákban keletkeznek (ld. lent ) és a Grönland, Izland és Anglia közti mélytengeri szorosokon (ld fent) keresztül jutnak az Atlanti Óceánba.

Az alábukási zónáknak hideg sós vízre van szükségük, hogy a lesüllyedés megkezdődjön, azonban az éghajlat melegedése miatt a visszahúzódó északi sarki jégpáncél és a múlt században kb 7%-kal erősödő vízhozamú eurázsiai folyók annyi friss vizet hoztak a térségbe, hogy az alábukás lelassul. Ennek bizonyítéka a mélytengeri hidegáramlatok gyengülése 1950 óta kb 20%-kal, az alábukási zónák teljesítményének gyengülése, az észak atlanti felszini áramlás gyengülése.
Valószínüleg ennek az egyre gyorsuló folyamatnak a következmények az európai éghajlat szélsőségesebbé válása, a tavasz 2 hétre zsugorodása.

Hasonlóan kapcsolt jelenség az amerikai hurrikánok erősödése is. A hurrikán évszak aktivitása szoros korrelációt mutat a karibi térség tengerfelszini hőmérsékletével (SST). Azaz minél magasabb a tenger hőmérséklete, annál valószinübb a hurrikánok létrejötte.

2005 nyarán a trópusi tengerek felszine extém módon meleg volt, nyilván ebben a Golf áramlat lassulása is közbejátszhatott.

Egy kicsit távolabbról vizsgálva a jelenségeket, levonhatjuk a következtetést, hogy a hő szállítása az egyenlítő térségéből a sarkok felé két módon lehetséges:
1. tengeráramláson keresztül Észak Európa felé
2. légköri áramlatokon (hurrikánok) keresztül Észak Amerika felé
logikus, hogy amennyiben az 1. út kapacitása lelassul, az energiakülönbség a 2. úton tör magának utat.

A fentiekből az is következik, hogy mivel a hurrikán utján elég sok energia szállítódott észak felé, a tengeráramlások utján kevesebb energi lesz szállítva Európa felé. Azaz kutya kemény tél elébe nézünk.

Ez különösen kellemetlen hír a britteknek, akik a Golf áramlat első számú kedvezményezettjei, és az Északi tengeri olaj és gázkészletek rohamosan fogynak.

Brit lapszemle

Az annualizált, szezonálisan kiigazított házárnövekedés Angliában 3.9% az aug-október hónapokban. Ez emelkedő trendet mutat az előző hónapokhoz képest, de az egy évvel ezelőtti 18.5%hoz képest igen szegényes.

Ezzel párhuzamos és több, mint valószínü, hogy erősen kapcsolt jelenség a személyes fizetésképtelségek emelkedése, éves szinten 46%-kal emelkedett a csődött jelentett magánszemélyek száma. 1960 óta a legmagasabb szám ez egyébként. Nyilván arról van szó, hogy akik ingatlanjuk terhére refinanszírozni akartak, most bajba kerültek, mert nem tudják kellőképp felértékeltetni a házukat egy magasabb összegü hitelért cserébe. Az emelkedő kamatok is sokaknak betehették a kaput, amikor a változó kamatozású hitelek átárazódtak.

Az eredmény nem is marad el, az autóeladások 10 hónapja esnek. Elsősorban a magánszemélyek kereslete esett vissza. Nyilván plafonig eladósodva nem olyan könnyü új hiteleket felvenni.
És ki jár jól mindezzel?

Nos, 1 év alatt megháromszorozódott a kínai millárdosok száma. 3-ról 10-re, igaz, hogy ez egy kicsit olyan, mint az Albániáról szóló vicc, de azért jelzésértékü.

Párizsi zavargások

A párizsi zavargásokról a politikailag korrekt véleményem az, hogy különböző kultúrákból érkező embertömegek keveredése nem biztos, hogy olyan müködőképes dolog, és az EUban a bevándorlási rátát az asszimilációs rátához kellene igazítani, mégha ez rövid úton a bevándorlás teljes leállítását jelentené is. Európa demográfiai gondjait nem bevándorlással kellene megoldani.
Ha a nagyobb képet nézzük, láthatjuk, hogy a probléma közvetlen kiváltó oka a munkanélküliség, amely Franciaországban közel 10%-os. A munkanélküliség oka megint csak a globális munkaerőarbitrázs, az ázsiai munkaerőpiacok kínálati nyomása.
A fejlett országok döntően kétféle választ adnak a kihívásra.
1. Németek, franciák: úgy reagálnak, hogy nem reagálnak, homokba dugják a fejüket, lesz, ami lesz. Az eredmény magas munkanélküliség.
2. Angolszász országok: eladósodással próbálják fenntartani az életszínvonalat és a foglalkoztatottságot. Az eladósodás állandóan inflálódó eszközárakat igényel. A következmény: a fiatalok kiárazódnak a lakáspiacról vagy teljesen eladósodnak.
A 2 model különbségét jól mutatja, az hogy míg az angolszász országok + Hollandia körülbelül a GDP 100%nak megfelelő jelzáloghitelállománnyal rendelkeznek, addig a kontinentális Európában ez a szám 30% körüli. Hogy melyik model lesz reziliensebb, azt csak az idő mondja meg, egyelőre úgy tünik egyik sem igazán nyerő.

Termelékenységnövekedés

A 3. negyedévi amerikai termelékenységi adatok igen jóra sikerültek. A termelékenység 4.1%-kal emelkedett, mialatt a munkaerőköltségek 0.5% százalékkal csökkentek. Ez inflációs fenyegetés nélküli növekedést sugall ( Goldilocks scenarió). Tehát a részvényesek örülnek. Némikép árnyalja a képet a következő a következő néhány megfontolás:

1. a termelékenység (output/munkaóra) növekedés oka sokféle lehet: technológiai fejlődés, növekvő kapacitáskihasználtság, outsourcing Ázsiába. Ezek közül a 3. negyedévben valószínüleg a kapacitáskihasználtság növekedése volt a döntő, ugyanis az import nem emelkedett lényegesen, viszont a termelékenység 7.5%-os növekedése a tartós cikkek gyártásában jól egybeesik a lakossági fogyasztás adataival, amely szerint a a tartós cikkek (autók) fogyasztása június-júliusban igen szépen megugrott, és bár augusztus és szeptember zuhant, de a második negyedévi alacsony bázis miatt negyedéves szinten szép növekedést produkált.
Gyakorlatilag a június-júliusi nagy meglódulást láthatjuk a számokban.
Ennek következtében az augusztus, szeptember és októberi autóeladás esések csak az év végén fognak meglátszani az adatokban lehúzva a fényes 3. n.évi eredményeket.
Sejtésem, hogy az autóeladások június-júliusi csúcsa némileg korrelál az ingatlanpiac csúcsra futásával, amely szintén június-júliusban történt.

2. infláció: a bérinfláció negatívba fordulása nem épp meglepő dolog ismerve az ázsiai munkaerőpiac iszonyatos nyomását. A 90'es évek előtt a rendelkezésre álló munkaerő szükössége valóban inflációs nyomást jelentett a gazdaságban. A 90'es évekre ez a nyomás megszünt a globalizáció miatt. Jelen pillanatban csakis az alapanyag illetve energiafronton várhatunk inflációs nyomást, persze egy pontig Kína és India ezt is ki tudja váltani kisenergiaigényü ( kevés olajat és szenet fogyasztó) munkaerejével. Az olaj ára még mindig 60 dollár körül mozog, és valószínüleg hideg télre számíthatunk. Az aluminum ára 10 éves csúcson van.

3. A bérek csökkenése további negatív hatással jár, mivel a kereslet változatlanul magas, ezért a tartós javak fogyasztása csakis eladósodással volt fenntartható, tehát jövőbeli fogyasztás (=növekedés) lett beáldozva. De ezt már itt kitárgyaltuk.

Az amerikai ipar haláltánca

Ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának. Azonban a GM és az autóipar manapság haldoklik. A GM és a Ford kötvényeit májusban "junk" azaz szemét kategóriába értékelték le a minmősítők. Tegnap kijött számok szerint a GM autóeladásai drasztikusan - 25%-kal csökkentek az előző év azonos időszakához képest. A GM alkatrészbeszállítója, a Delphi ( amely a GM része volt 99-ig) október közepén csődvédelmet kért. Elemzők szerint 30% az esélye annak, hogy a GM is becsődöl egy éven belül. Ugyanezen idő alatt az ázsiai autógyártók, elsősorban a Toyota eladásai dinamikusan növekedtek.
Hasonló eset két amerikai légitársaság csődvédelme szeptemberben.
Mi az oka ennek?
- magas bérek, amelyeket tovább terhelnek a dolgozók nyugdíj és egészségügyi járandóságai ( tiszta Magyarország)
- magas olajárak, amely az amerikai autógyártók fő termékvonalát, a személyszállító kisteherautókat nagyon érzékenyen érintik. A GM azért kell, hogy ilyen böhöm, benzinzabáló autókat állítson elő, mert magas munkaerőköltségeit csak ilyen termékek gyártásával tudja fedezni.
A háttérben természetesen a már sokat emlegetett globális munkaerőarbitrázs van, amelynek következtében az ázsiai embertömegek olcsó munkaereje lassan helyettesíti a drága nyugati munkaerőt. Ennek következtében nincs bérinfláció, sőt bérdefláció van.

Reálbérek változása Amerikában

Ilyen körülmények közt a gazdasági növekedés csak akkor tartható fenn a nyugati országokban, ha olyan termékeket, szolgáltatásokat gyártanak, amelyeket Ázsiában még nem tudnak. Ilyen volt pl az információs technológia a 90-es években, azonban ez mára kiszerveződött Indiába. Technológiai fejlődés híján az amerikai munkabérek nem tudnak ellenállni az ázsiából érkező deflációs nyomásnak, az öreg iparágakban az USA versenyképtelen.
Az egyetlen dolog, ami az életszínvonal és GDP zuhanását elodázni tudja az eladósodás, a megtakarítások felélése, ami napjainkban folyik. Az eladósodás fő hajtórugói a költségvetési hiány és az ingatlanbuborék. Az ebből adódó importkereslet azonban globálisan felhajtja az energiaárakat, ezzel beindítva a globális inflációt. Ez visszahat az amerikai gyártókra, akik így már nemcsak a magas munkabérek, hanem a magas energiárak miatt is szenvednek.
Így az USA gyorsított ütemben transzferálja ipari bázisát Ázsiába, amelynek a vége a katonai hegemónia elvesztése lesz. A katonai hegemónia elvesztésének következménye pedig az erőforrások fölötti rendelkezés elvesztése lesz. Onnantól kezdve pedig a 8%-os külkereskedelmi hiányt nem lehet majd automatikusan adósságlevelek kibocsátásával fedezni, ha egyszer nem garantált, hogy a kínai vagy japán befektető olajat tud venni a dollárért.
Még egy adat: az ipari bérek a teljes bértömeg mindössze 10%-át adják Amerikában.

Az ingatlanbuborék számokban

Olvasói kérésre, néhány adat az amerikai ingatlanbuborékról. Először az ingatlanárak és jövedelmek viszonyát tekintjük át, másodszor az ingatlanárak és a bérleti díjak viszonyát.
1. Medián ingatlanárak és medián háztartási jövedelmek viszonya néhány amerikai városban. Forrás itt.

Location	Home	Income	Ratio
San Francisco, CA	$689,200	$83,700	8.23
San Diego, CA	$584,100	$62,900	9.29
Honolulu, HI	$529,100	$67,750	7.81
Los Angeles, CA	$474,700	$59,400	7.99
New York, NY	$435,200	$68,750	6.33
Boston, MA	$398,300	$80,250	4.96
Washington, DC	$369,000	$88,500	4.17
Sacramento, CA	$352,900	$63,400	5.57
Riverside/San Bernadino, CA	$343,400	$55,650	6.17
Seattle, WA	$321,100	$69,450	4.62
Miami, FL	$315,700	$53,650	5.88
Las Vegas, NV	$291,000	$59,050	4.93
Chicago, IL	$243,800	$68,950	3.54
Denver, CO	$236,000	$71,700	3.29
Baltimore, MD	$235,300	$72,150	3.26
Portland, OR	$223,700	$66,300	3.37
Minneapolis/St. Paul, MN	$218,700	$77,000	2.84
Tucson, AZ	$199,000	$50,550	3.94
Milwaukee, WI	$198,900	$65,200	3.05
Phoenix, AZ	$193,800	$58,200	3.33
Colorado Springs, CO	$192,200	$63,550	3.02
Raleigh/Durham, NC	$175,600	$70,250	2.50
Philadelphia, PA	$164,800	$69,100	2.38
Jacksonville, FL	$164,400	$57,700	2.85
Atlanta, GA	$159,500	$69,300	2.30
Salt Lake City, UT	$157,000	$61,550	2.55
Austin/San Marcos, TX	$154,100	$68,150	2.26
Nashville, TN	$152,100	$59,800	2.54
Detroit, MI	$151,000	$68,650	2.20
Albuquerque, NM	$149,700	$53,500	2.80
Kansas City, KS/MO	$148,300	$65,400	2.27
Lexington/Fayette, KY	$141,500	$60,100	2.35
New Orleans, LA	$141,200	$51,000	2.77
Columbus, OH	$140,100	$63,850	2.19
Dallas, TX	$140,000	$63,750	2.20
Cincinnati, OH	$139,600	$63,750	2.19
Houston, TX	$138,100	$59,450	2.32
Cleveland, OH	$135,400	$60,850	2.23
Omaha, NE	$132,400	$64,550	2.05
Memphis, TN	$131,500	$53,600	2.45
Ft. Worth/Arlington, TX	$123,600	$63,750	1.94
San Antonio, TX	$123,600	$51,450	2.40
Indianapolis, IN	$116,300	$64,000	1.82
Saint Louis, MO	$112,800	$63,950	1.76
Oklahoma City, OK	$110,300	$52,350	2.11
Wichita, KS	$105,100	$58,650	1.79
El Paso, TX	$104,800	$38,400	2.73
Buffalo, NY	$93,900	$56,950	1.65

Amerikában a történelmi arány 2.7 a Goldman Sachs szerint.
Hogy mely az a szint, amely még elfogadható, ahhoz egy kis segítséget ad a következő táblázat.
Ha feltételezzük, hogy a vásárló 30 éves fix kamatozású ingatlanhitelt vesz fel, és hitelének törlesztőrészlete nem lehet nagyobb, mint a háztartás jövedelmének 28%-a, akkor a következő ár/jövedelem arányok elfogadhatóak különböző kamat és önrész szintek mellett:

																	5%							6%	7%	8%
0% Down																	4.35							3.89	3.51	3.18
10%Down																	4.79							4.28	3.86	3.50
20%Down																	5.22							4.67	4.21	3.82

Tehát, bár a történelmi arány 2.7, a jelenlegi (6%-os) szinten 3.89-4.67-es arányok is elfogadhatóak. Azonban a kamatok történelmileg alacsony szinten vannak, hosszú távon minimum 7-8%-os ingatlanhitelkamatot kell feltételeznünk : 2% infláció + 3% reálkamat (ami megegyezik a hosszú távú gazdasági növekedéssel) + 2% marzs .
Ilyen számok mellett látható, hogy Amerika kétfelé osztható: a part menti városok minden kétség nélkül túlértékeltek, Californiában egyértelmüen buborék van, míg a középső és déli államok a hosszú távú trendeknek megfelelően vannak beárazva.
2. Bérleti díjak, árak aránya.
Hasonló következtetésre jut a PMI elemzése is, miszerint földrajzilag jól elkülöníthető kockázatos és kevéssé kockázatos piacok vannak USAban. E két grafikon a bérleti díjak és árak arányát mutatja hosszú távú kitekintésben és előrejelzést is próbál adni, de azt nyugodtan ignorálhatjuk.

Jól látható, hogy az ingatlanár/bérleti díj arány történelmi magasságokban van, nemcsak a buborékállamokban, hanem a kevésbé kockázatos piacokon is, meghaladja az 1989-es ingatlanpiaci boom idején tapasztalt arányokat. Ennek oka valószínüleg szintén az alacsony kamatokban van.
Megállapítható tehát, hogy az USA két partja minden számítás szerint túlértékelt, míg az ingatlanpiac nagy része az alacsony kamatokhoz képest helyesen van árazva, de a kamatemelkedéssel árcsökkenés és az equity extraction befulladása várható. Ami recessziót von maga után, hacsak valami csoda nem történik.

Eladósodás és infáció

Hétfőn újabb amerikai makróadatok kerültek napvilágra. Lakossági jövedelem és fogyasztás.

                                                  2005

                                      May      June     July     Aug.     Sept.
                                        (Percent change from preceding month)
Personal income, current dollars        0.2       0.4      0.4     -0.9       1.7
Disposable personal income:
Current dollars                         0.2       0.4      0.4     -1.1       1.9
Chained (2000) dollars                  0.1       0.4      0.1     -1.5       1.0
Personal consumption expenditures:
Current dollars                         0.0       1.0      1.4     -0.5       0.5
Chained (2000) dollars                  0.0       1.0      1.1     -1.0      -0.4

A Katrina hurrikán hatása látható az augusztusi csökkenő jövedelmi adatokban, majd a kormányzati segítség hatása a szeptemberi 1.7%-os növekedésben. Összességében látható, hogy a nominális bérkiáramlás gyorsul júniustól kezdődően 0.4%-kal nő minden hónapban, a vásárlóértéke ennek a péznek azonban csökken (ld. chained 2000 dollars).
Az adatokból mindenesetre 2 dolog nagyon tisztán kiolvasható: a current és a chained (2000) dollar láncviszonyszámok elválása (infláció), bérkiramlás növekedése szeptemberben (infláció), valamint szintén a belinkelt oldalon látható, hogy a lakossági megtakarítási ráta negatív a 3. negyedévben, azaz az eladósodás folytatódik.