Mese a pékségről

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy falucska. Ebben a faluban csak egyetlen egy pékség volt, de az olyan nagy volt, hogy oda járt dolgozni a falu apraja- nagyja
A kenyér ehető volt, és az ára bár egy kicsit borsos, de megfizethető, azonban a pék, dölyfös, pökhendi ember volt, rosszul bánt a pékinasokkal és csak a gazdag vevőkkel volt barátságos.
Egy nap az embereknek elegük lett a régi pék dölyfösségéből, összehivták a falugyülést és új péket választottak.
Az új pék csillogó szemekkel, mosolyogva köszönte meg az emberek bizalmát és hálából azonnal bejelentette: holnaptól a szegények ingyen kapják a kenyeret!
És úgy is lett. Azt, hogy ki a szegény, a pék döntötte el a boltba betoppanó vevő ruházata alapján. Rossz nyelvek szerint ez oda vezetett, hogy egyes emberek a pékség előtt sorban állás közben ruhát cseréltek, hogy szegényebbnek tünjenek.
Ezenkivül a pék barátai, rokanai és üzletfelei is ingyen kaptak kenyeret, bár ők szép ruhában jártak, de a pék szerint, ha nem kapnának ingyen kenyeret, elköltöznének a szomszéd faluba vagy nem dolgoznának. Azt meg senki nem akarhatja, ugye.
Teltek az évek és a kenyér ára egyre magasabb lett. Az emberek zúgolódni kezdtek. A régi pék visszatért a faluba és szította az embereket. Dölyfössége tovatünt, rossz gúnyát öltött, elvegyült a pórnép közé és arról papolt, hogy drága a kenyér és rosszabb az íze, mint amikor még ő sütötte.
Az emberek az új pék elé vonultak.
- Drága a kenyér???? kérdezte az új pék kissé bosszúsan – Hát majd én olcsóbbá teszem!
És úgy is lett. Másnap a kenyér ára lecsökkent tizedével és a pék kiiratta az üzlet falára, hogy ezentúl minden évben tizedével olcsóbb lesz a kenyér.
A régi pék azonban csak nem nyugodott. Sokkal olcsóbb is lehetne a kenyér! Az én időmben sokkal finomabb volt! Imigyen bujtotta az embereket a régi pék.
Összehivták hát az emberek a falugyülést újra.
- Rossz a kenyér íze! – kezdte a mondókáját a régi pék
- Háhá – vágott közbe gúnyos mosollyal az új pék – a sör íze 4o%kal jobb, mint a te idődben, kedves pékem, márpedig a sör folyékony kenyér!
- Drága a kenyér! – folytatta a régi pék oda se figyelve az új pék szavaira.
- No, de kedves régi pékem, épp most csökkentettük a kenyér árát, és nézd csak, ott van kiirva az üzlet falára, hogy ezentúl minden évben egyre olcsóbb lesz!
- Sokkal olcsóbb is lehetne a kenyér! Ha én lennék a pék, felére csökkenteném a kenyér árát. – mondta a régi pék, de azt már csak hozzágondolta,mondani nem merte, hogy mindenkinek fizetni kéne érte.
- Nem úgy van az kedves elődöm! Te is tudod, hogy a liszt pénzbe kerül, nem lehet a kenyeret féláron adni. Viszont Én vásárolni fogok egy új, takarékosabb kenyérsütő gépet, és igy nyugodtan le tudom csökkenteni a kenyér árát az évek folyamán!
Elvörösödött a régi pék, nem nagyon tudott erre mit mondani, kinjában ezért a falu lakói felé fordult és utolsó próbálkozásként ezt mondta:
- Emberek, ha marad az új pék, előbb utóbb még a kenyér zacskójáért is fizetni kell!
- Nade kedves régi pékem, azért ennyire nem adhatod le te sem, légy oly kedves vond vissza ezt az alávaló sunyi hazugságot! – vágott vissza az új pék
Felállt a falu bolondja és elrikkantotta magát:
- Emberek, azért drága a kenyér, mert ezek itt vitatkoznak, ahelyett, hogy dolgoznának, zavarjuk el mind a kettőt!
Erre kitört a hangzavar és a gyülés teljesen összekavarodott, az emberek egy része hitt a régi péknek, de a többség az új pék kenyérsütő gépében és a folyamatos kenyérárcsökkentésben bizott. A legtöbb ember a falu bolondjának adott igazat, dehát egy bolondot mégse választhatnak meg péknek, ezért hát maradt az új pék a sütöde élén, a régi pék pedig szégyenszemre eloldalgott koldusgúnyájában.
Még aznap este összehivta a sütöde dolgozóit az új pék. Komor arccal bejelentette:
- Nagyon rossz a helyzet! Elkúrtuk, túl sok ingyen kenyeret osztogatunk ezeknek a kurva falusiaknak! Alig van liszt a raktárban, tele vagyunk adósággal! Eddig is csak azért kerültük el a csődöt, mert példátlanul jó volt a termés és olcsó a liszt.
- Mit csináljunk mester - kérdezték a beosztott pékek - adjuk mindenkinek pénzért a kenyeret?
- Azt nem lehet – mondta ravaszul az új pék – akkor elkergetnének engem is, mint a régi péket! Inkább megemeljük a kenyér árát és olcsóbb lisztből fogjuk sütni! Az embereknek azt mondjuk, hogy ez a reformkonyha, és a szomszéd falvakban is ez most a divat.
- Milyen okos a mi főnökünk! – ájuldoztak a pultoslányok.
- De mindannyiótoknak ki kell tartani mellettem. Nehéz idők jönnek. Az emberek le fognak köpni az utcán,megszólják a családotokat még az is lehet, hogy betörik a házatok ablakát! De azt ti sem akarhatjátok, hogy visszajöjjön a régi pék, hiszen ő nem engedne titeket a pecsenyesütő közelébe sem!
Úgy is történt minden, ahogy az új pék mondta. Az emberek szitkozódtak a rossz izü, drága kenyér miatt, rázták az öklüket az új pékre és a pereputtyára. A régi pék megint visszatért és gúnyos mosollyal ismételgette, hogy na lám, neki volt igaza, és azt hajtogatta, hogy le kell csökkenteni a kenyér árát felére, az mindent megold. Az emberek egyre dühösebbek lettek , egy éjszaka betörték a péküzlet kirakatát és elvittek két kalácsot.
Másnap az új pék sápadtan állt a bolt ajtajában.
- Nézzétek emberek mit csinált a csürhe! A kenyér árát már eddig is a régi pék hibái miatt kellett emelni, de most még betörésre és lopásra is szítja az embereit! A kár miatt még tovább kell emelni a kenyér árát!
De az embereket most nem lehetett olyan könnyedén meggyőzni. A hasuk mást súgott nekik.
- Hazudsz, új pék! A régi pék idején nem volt a pékség így eladósodva és a kenyér is olcsóbb volt! A szomszéd faluban ráadásul már feleannyiba kerül a kenyér, mint itt! – zúgták az emberek.
- Háhá! Olcsóbb kenyér kell, mi? Akkor menjetek a szomszéd faluba! De előtte nézzétek meg jól, a szomszéd faluban mindenkinek fizetni kell a kenyérért, ezt akarjátok itt is?
Ez hatott, és a tömeg feloszlott.
Telt múlt az idő, és a helyzet semmivel sem lett jobb. A következő nyáron a termés rosszabb lett, a liszt drágább, és a kenyérsütő gép sehogyan sem akart megépülni, pedig az új pék már feltúratta az egész piacteret, mondván majd oda lesz beállitva a csodamasina.
Az új pék egy nap összehivta a sütödét.
- Emberek, megint kurva szar a helyzet! Hiába küldtünk el egypár nyeretlen pékinast, hiába emeltük a kenyér árát, hiába sütünk kenyeret penészes olcsó lisztből, még mindig a csőd szélén vagyunk! Egyszerüen túl sok ingyen kenyeret osztogatunk.
- Mit tegyünk mester? Adjuk mindenkinek pénzért a kenyeret? Hiszen azt te sem akarhatod!
- Igy van, arról szó sem lehet. De van megoldás! Holnaptól fürészport keverünk a lisztbe! Így majd elmegy a kedve az ingyenkenyértől a sok parasztnak! A falusiaknak azt mondjuk, hogy ez az új reformkonyha! Mijazhogy, a megyeszékhelyen is ez a divat! És kifizettetjük a zacskó árát is az emberekkel! És azt mindenkinek fizetni kell majd! És ez így lesz igazságos! – ordította az új pék, mert a végére már teljesen belehevült az igazságbeszédbe .
- Milyen okos a mi főnökünk! – ájuldoztak a pultoslányok.
A régi pék azonban nem nyugodott, falugyülést hivott össze, amin azt beszélték meg az emberek, hogy szükség van e zacskódijra, vagy sem. Nem is titkoltan azt remélte a régi pék, hogy az emberek úgy behergelik magukat a gyülésen, hogy elzavarják az új péket és újra ő lesz a pékség és a pecsenyesütöde ura.
- Nem igazságos a zacskódij! – süvöltötte az embereknek – már igy is annyit fizetünk a kenyérért, hogy majd beleroskadunk, ráadásul az új pék aljas módon fürészport kever a tésztába!
Igy van, igy van zúgtak az emberek.
- Nem úgy van az! - vágott vissza az új pék – A régi pék a régi rossz időket akarja visszahozni, amikor mindenkinek ingyen volt a kenyér! Ezért jutottunk ide elsősorban!
Az emberek egy kissé elgondolkodtak.
- Né má, megint veszekednek, ahelyett, hogy dolgoznának! Zavarjuk el mind a kettőt! – rikácsolta a falu bolondja.
Kitört a hangzavar. az emberek teljesen eltanácstalanodtak és elmentek a falu bölcséhez, megkérdezni, hogy ő mit gondol.
- Emberek! Azt kéne már, hogy észrevegyétek, hogy a faluban 1o emberből 2 fizet a kenyérét, 8 meg ingyen kapja. Ez egy ideig marha jól müködik, amig olcsó a liszt, meg van hitel, de előbb utóbb az lesz a vége, hogy fürészporból sütik a kenyeret. A zacskódij ezen nem változtat szinte semmit, az csak rejtett áremelés. De ha leszavazzátok a zacskódijat, talán rá tudjátok kényszeriteni a péket, hogy kevesebb ingyenkenyeret osztogasson és csökkentse a kenyér árát. Ugyanis a kenyér árát tovább már nem emelheti, mert különben minden épkézláb ember átköltözik a szomszéd faluba, hitelt meg nem kap, mert már senki nem hisz neki. Több fürészport sem rakhat a kenyérbe, mert akkor el lesz zavarva a sunyiba.

De a legjobban akkor járnátok, ha olyan péket választánátok már meg végre, aki nem csak pofázik róla, hanem meg is tudja csinálni azt, hogy nincs ingyenkenyér senkinek, hanem van helyette olcsó és jó minőségü. Én mindenesetre arra a pár évtizedre, amig ezt felfogjátok és megvalósitjátok, elmegyek a szomszéd faluba lakni, mert ott fele annyiba kerül a kenyér. Ha majd megjött az eszetek, szóljatok!
Fejezte be a falu bölcse, majd vállára vette a batyuját és elindult a poros országúton.
- Nahát, ugyanazt mondta, amit én! Zavarjuk el mind a kettőt! – rikácsolta a falu bolondja
Így van, így van, mondogatták az emberek és nem csináltak semmit és rágták tovább a fürészporos kenyeret.
Még ma is rágják, ha meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle!