Cui prodest 75 dolláros olaj

A világgazdaságben egyensúlyozatlan növekedés zajlik, mint azt már sokadjára megállapíthattuk.

Ismételjük át mégegyszer.
A világgazdaság 3 nagy táborra osztható.
Erőforrásblokk: Brazilia, Kanada, Ausztrália, Szaud, Oroszok, Irán, Nigéria, Venezuela, etc.
Termelő blokk: Kína, Japán, Taiwan, Korea, Németország, Íroszág, etc.
Fogyasztó blokk: USA, UK, Magyarország, Izland, Lengyelország, India

Persze bőven vannak átfedések, ez egy nagyon leegyszerüsített model.

A fogasztói blokk évente durván 1 billió dollár ( 10a a 12diken) külkerhiányt futtat a világ többi részével szemben, amelyet az erőforrásblokk és a termelő blokk finanszíroz az exportbevételeiknek a fogyasztó országok tőkepiacaira való visszaforgatásával. (azaz magyarul a saját fogyasztásról való lemondással).
Mivel a fogyasztói blokk ellentételezésképpen árut, termelőeszközt nem igazán tud vagy akar adni ( ld Dubai port vagy CNOOC üzlet meghiúsítása az amerikai hatóságok által ) ezért csak adósságot tud adni.
A bankrendszeren kivüli értékpapír (kvázi pénz) generálás óriási buborékokat eredményez ( ingatlan, Google, BUX, arany ). De ez csak tünet, a felszín, a mélyben az erőforrások és termékek nemzetközi allokációja az, ami a lényeges.

Miért finanszírozza a termelő és erőforrásblokk a fogyasztói blokkot? Miért mond le saját fogyasztásáról, hogy azt külker szufficit formájában ehetetlen, ihatatlan, elautókázhatatlan dollárokra, T bondokra és jelzálogkötvényekre cserélje? Olyan értékpapírokra, amelyek eladásakor, beváltásakor több, mint valószinü, hogy nem fogja megkapni azt az áruegyenérteket (hát még a reálkamatokat) a jövőben, amit most értük kiad?

Nézzük egyenként:
Japán, Korea, Taiwan - 0.0 erőforrással rendelkező, túlnépesedett országok. Számukra a lényeg a globális piaci részesedés fenntartása, azért exportálnak nyomott áron, nehogy egy erősebb vetélytárs kialakuljon és kiszorítsa őket a piacaikról, mert akkor nem biztosított az angolszász ellenőrzés alatt lévő szénhidrogén erőforrásokhoz való zavartalan hozzáférés. Itt nem kell fizikai megszállásra gondolni. Az amerikai flotta játszi könnyedséggel tudja blokkolni a Malaccai szorost vagy az Hormuzi szorost, szükség esetén elvágva ezzel a távol keletet az olajtól.

Kína: erőforrással (termőföld, szén) rendelkező, elmaradott, túlnépesedett ország. Kína az USA fogyasztásának finanszírozásáért cserébe, technológia és tőketranszfert kap. Ezenkivül a japánokhoz és a koreaiakhoz hasonlóan globális piaci részesedésért pedálozik, ugyanis bár jelentős szénkészletekkel rendelkezik az egy főre jutó szénhidrogénvagyon marginális.

Szaud: a szaudi uralkodócsalád védelmet kap. Védelmet Iraktól, védelmet Irántól, a fanatikusoktól, saját elnyomott népüktől.

Brazilia, Nigéria: adósságukat fizetik vissza. Nigéria épp most fejezte be adósságainak törlesztését. Ezután valszeg többet költhetnek

Oroszország: NEM TUDOM!!! Nem tudom mi veszi rá Putyint arra, hogy csúcsra járassa az orosz olajtermelést. Putyin népszerüsége magas, ezért belpolitikai okokból nem indokolt a magas erőforrásexport fenntartása. Én Putyin helyében visszafognám az erőforrásexportot, hiszen a szénhidrogénvagyon napról napra értékesebb lesz. Ráadásul ezzel csak még értékesebbé tenném azt.
Hacsak az nem, hogy Braziliához és Nigériához hasonlóan adósságait törlessze. Vagy az, hogy először vissza akarja szerezni az orosz közelkülföldet ( Türkmenisztán, Kazahsztán, Ukrajna) amelyek szintén óriási erőforrás potenciállal rendelkeznek, de a SZU 90-es évekbeli összeomlása után átcsúsztak az amerikai érdekszférába. Egy olajválság esetleg felértékelhetné ezen államokat és nehezebbé tenné bedarálásukat. Talán.

Irán, Venezuela, Szudán, Nigériai lázadók, Iraki lázadók (régebben Szaddam): SEMMI, de semmi érdekük nem füződik a fogyasztói blokk finanszírozásához. Ezek az országok nyíltan dolgoznak a globalizált fogyasztói banzájt lehetővé tévő amerikai hegemónia ellen, amelynek érdeke ezen országok olajexportjának maximalizálása. Irán atombombát gyárt, Venezuela államosítja az olajipart. A nigériai lázadók tudatosan rombolják az ország olajtermelő kapacitását.
Ezek az országok aszertíven járnak el, olajexportjukat áruimportjukhoz próbálják igazítani. Azaz nem hajlandóak a semmiért olajat adni, saját jelen és jövőbeli fogyasztásukról lemondani!
Többé kevésbe ebbe a csoportba lóg bele Oroszország is, hiszen a szénhidrogén szektor államosítása kvázi megtörtént Hodorovszkij elintézésével, és termelésvisszafogó intézkedésekkel ( gázembargó Ukrajna és az EU ellen januárban).

Amit ma látunk, az az, hogy az egyensúlyozatlan globális növekedés ellenzőinek tábora NŐ.
Összegezve: a blogomban eddig leírtakkal ellentétben a világgazdaság kiegyensúlyozására irányuló nyomás rövid távon nem várható a fogyasztóktól - pl. ingatlanbuborék kipukkanása, önkéntes fogyasztásvisszafogás ( választás 2006 LOL ), nem várható a termelőktől pl. yüan felértékelése, hanem sokkal inkább a sok kis asszertív olajtermelő államtól.

Ennek lenyomata a 75 dolláros olajár.

... és a kínálat

Az elmúlt napok sztorija pedig az, hogy a világgazdasági kínálta lépést tart a keresletnövekedéssel!
Ez elsősorban abból látszik, hogy a kínai gazdaság 10%kal nőtt az első negyedévben, és Hu Jintao washingtoni látogatásán világossá vált, hogy Kína nem fogja felértékelni a valutáját, azaz marad a dinamikusan növekvő kíni kereskedelmi többlet ( = áruk kipumpálása a globális piacra ).
Ezért erősödik a forint, az olaj, az arany és a Google.

A kereslet

Az elmúlt hónapok sztorija a kereslet beindulása volt. A gazdasági növekedés beindult Németországban és Japánban. Hogy miért, az nem tiszta számomra. Része lehetett benne az olajtermelők fogyasztási és a kínaiak beruházási keresletének valószinüleg. Japánban a tőzsdére beáramló tőke ( a Nikkei fél év alatt 50%ot emelkedett) generálhatott keresletbővülést.
A globális keresletbővülés eredménye lett az, hogy a korábbi fogyasztóknak kevesebb jut a tortából ( legalábbis a piac úgy gondolta ). A fogyasztás visszafogásának konkrét mechanizmusa úgy nézett ki, hogy a globális keresletnövekedés miatt a kamatok megemelkedtek világszerte ( ugye a nominális kamat= reál GDP növekedés + infláció, a keresletnövekedés mindkét tényezőt emeli ), emiatt a tőke óvatosabb lett a kockázatos piacok beruházási és fogyasztási keresletének finanszírozásával. Névleg itt Izlandról, Magyarországról, Lengyelországról van szó. A tőkebeáramlás lassulása miatt ezen országok valutái lassan leértékelődtek, lassítva ezáltal az import növekedést.
Ez áll a 265 forintos euró mögött, nem Járai vagy Fidesz vagy MSZP.