Párizsi zavargások

A párizsi zavargásokról a politikailag korrekt véleményem az, hogy különböző kultúrákból érkező embertömegek keveredése nem biztos, hogy olyan müködőképes dolog, és az EUban a bevándorlási rátát az asszimilációs rátához kellene igazítani, mégha ez rövid úton a bevándorlás teljes leállítását jelentené is. Európa demográfiai gondjait nem bevándorlással kellene megoldani.
Ha a nagyobb képet nézzük, láthatjuk, hogy a probléma közvetlen kiváltó oka a munkanélküliség, amely Franciaországban közel 10%-os. A munkanélküliség oka megint csak a globális munkaerőarbitrázs, az ázsiai munkaerőpiacok kínálati nyomása.
A fejlett országok döntően kétféle választ adnak a kihívásra.
1. Németek, franciák: úgy reagálnak, hogy nem reagálnak, homokba dugják a fejüket, lesz, ami lesz. Az eredmény magas munkanélküliség.
2. Angolszász országok: eladósodással próbálják fenntartani az életszínvonalat és a foglalkoztatottságot. Az eladósodás állandóan inflálódó eszközárakat igényel. A következmény: a fiatalok kiárazódnak a lakáspiacról vagy teljesen eladósodnak.
A 2 model különbségét jól mutatja, az hogy míg az angolszász országok + Hollandia körülbelül a GDP 100%nak megfelelő jelzáloghitelállománnyal rendelkeznek, addig a kontinentális Európában ez a szám 30% körüli. Hogy melyik model lesz reziliensebb, azt csak az idő mondja meg, egyelőre úgy tünik egyik sem igazán nyerő.