Cui prodest 75 dolláros olaj
A világgazdaságben egyensúlyozatlan növekedés zajlik, mint azt már sokadjára megállapíthattuk.
Ismételjük át mégegyszer.
A világgazdaság 3 nagy táborra osztható.
Erőforrásblokk: Brazilia, Kanada, Ausztrália, Szaud, Oroszok, Irán, Nigéria, Venezuela, etc.
Termelő blokk: Kína, Japán, Taiwan, Korea, Németország, Íroszág, etc.
Fogyasztó blokk: USA, UK, Magyarország, Izland, Lengyelország, India
Persze bőven vannak átfedések, ez egy nagyon leegyszerüsített model.
A fogasztói blokk évente durván 1 billió dollár ( 10a a 12diken) külkerhiányt futtat a világ többi részével szemben, amelyet az erőforrásblokk és a termelő blokk finanszíroz az exportbevételeiknek a fogyasztó országok tőkepiacaira való visszaforgatásával. (azaz magyarul a saját fogyasztásról való lemondással).
Mivel a fogyasztói blokk ellentételezésképpen árut, termelőeszközt nem igazán tud vagy akar adni ( ld Dubai port vagy CNOOC üzlet meghiúsítása az amerikai hatóságok által ) ezért csak adósságot tud adni.
A bankrendszeren kivüli értékpapír (kvázi pénz) generálás óriási buborékokat eredményez ( ingatlan, Google, BUX, arany ). De ez csak tünet, a felszín, a mélyben az erőforrások és termékek nemzetközi allokációja az, ami a lényeges.
Miért finanszírozza a termelő és erőforrásblokk a fogyasztói blokkot? Miért mond le saját fogyasztásáról, hogy azt külker szufficit formájában ehetetlen, ihatatlan, elautókázhatatlan dollárokra, T bondokra és jelzálogkötvényekre cserélje? Olyan értékpapírokra, amelyek eladásakor, beváltásakor több, mint valószinü, hogy nem fogja megkapni azt az áruegyenérteket (hát még a reálkamatokat) a jövőben, amit most értük kiad?
Nézzük egyenként:
Japán, Korea, Taiwan - 0.0 erőforrással rendelkező, túlnépesedett országok. Számukra a lényeg a globális piaci részesedés fenntartása, azért exportálnak nyomott áron, nehogy egy erősebb vetélytárs kialakuljon és kiszorítsa őket a piacaikról, mert akkor nem biztosított az angolszász ellenőrzés alatt lévő szénhidrogén erőforrásokhoz való zavartalan hozzáférés. Itt nem kell fizikai megszállásra gondolni. Az amerikai flotta játszi könnyedséggel tudja blokkolni a Malaccai szorost vagy az Hormuzi szorost, szükség esetén elvágva ezzel a távol keletet az olajtól.
Kína: erőforrással (termőföld, szén) rendelkező, elmaradott, túlnépesedett ország. Kína az USA fogyasztásának finanszírozásáért cserébe, technológia és tőketranszfert kap. Ezenkivül a japánokhoz és a koreaiakhoz hasonlóan globális piaci részesedésért pedálozik, ugyanis bár jelentős szénkészletekkel rendelkezik az egy főre jutó szénhidrogénvagyon marginális.
Szaud: a szaudi uralkodócsalád védelmet kap. Védelmet Iraktól, védelmet Irántól, a fanatikusoktól, saját elnyomott népüktől.
Brazilia, Nigéria: adósságukat fizetik vissza. Nigéria épp most fejezte be adósságainak törlesztését. Ezután valszeg többet költhetnek
Oroszország: NEM TUDOM!!! Nem tudom mi veszi rá Putyint arra, hogy csúcsra járassa az orosz olajtermelést. Putyin népszerüsége magas, ezért belpolitikai okokból nem indokolt a magas erőforrásexport fenntartása. Én Putyin helyében visszafognám az erőforrásexportot, hiszen a szénhidrogénvagyon napról napra értékesebb lesz. Ráadásul ezzel csak még értékesebbé tenném azt.
Hacsak az nem, hogy Braziliához és Nigériához hasonlóan adósságait törlessze. Vagy az, hogy először vissza akarja szerezni az orosz közelkülföldet ( Türkmenisztán, Kazahsztán, Ukrajna) amelyek szintén óriási erőforrás potenciállal rendelkeznek, de a SZU 90-es évekbeli összeomlása után átcsúsztak az amerikai érdekszférába. Egy olajválság esetleg felértékelhetné ezen államokat és nehezebbé tenné bedarálásukat. Talán.
Irán, Venezuela, Szudán, Nigériai lázadók, Iraki lázadók (régebben Szaddam): SEMMI, de semmi érdekük nem füződik a fogyasztói blokk finanszírozásához. Ezek az országok nyíltan dolgoznak a globalizált fogyasztói banzájt lehetővé tévő amerikai hegemónia ellen, amelynek érdeke ezen országok olajexportjának maximalizálása. Irán atombombát gyárt, Venezuela államosítja az olajipart. A nigériai lázadók tudatosan rombolják az ország olajtermelő kapacitását.
Ezek az országok aszertíven járnak el, olajexportjukat áruimportjukhoz próbálják igazítani. Azaz nem hajlandóak a semmiért olajat adni, saját jelen és jövőbeli fogyasztásukról lemondani!
Többé kevésbe ebbe a csoportba lóg bele Oroszország is, hiszen a szénhidrogén szektor államosítása kvázi megtörtént Hodorovszkij elintézésével, és termelésvisszafogó intézkedésekkel ( gázembargó Ukrajna és az EU ellen januárban).
Amit ma látunk, az az, hogy az egyensúlyozatlan globális növekedés ellenzőinek tábora NŐ.
Összegezve: a blogomban eddig leírtakkal ellentétben a világgazdaság kiegyensúlyozására irányuló nyomás rövid távon nem várható a fogyasztóktól - pl. ingatlanbuborék kipukkanása, önkéntes fogyasztásvisszafogás ( választás 2006 LOL ), nem várható a termelőktől pl. yüan felértékelése, hanem sokkal inkább a sok kis asszertív olajtermelő államtól.
Ennek lenyomata a 75 dolláros olajár.
Ismételjük át mégegyszer.
A világgazdaság 3 nagy táborra osztható.
Erőforrásblokk: Brazilia, Kanada, Ausztrália, Szaud, Oroszok, Irán, Nigéria, Venezuela, etc.
Termelő blokk: Kína, Japán, Taiwan, Korea, Németország, Íroszág, etc.
Fogyasztó blokk: USA, UK, Magyarország, Izland, Lengyelország, India
Persze bőven vannak átfedések, ez egy nagyon leegyszerüsített model.
A fogasztói blokk évente durván 1 billió dollár ( 10a a 12diken) külkerhiányt futtat a világ többi részével szemben, amelyet az erőforrásblokk és a termelő blokk finanszíroz az exportbevételeiknek a fogyasztó országok tőkepiacaira való visszaforgatásával. (azaz magyarul a saját fogyasztásról való lemondással).
Mivel a fogyasztói blokk ellentételezésképpen árut, termelőeszközt nem igazán tud vagy akar adni ( ld Dubai port vagy CNOOC üzlet meghiúsítása az amerikai hatóságok által ) ezért csak adósságot tud adni.
A bankrendszeren kivüli értékpapír (kvázi pénz) generálás óriási buborékokat eredményez ( ingatlan, Google, BUX, arany ). De ez csak tünet, a felszín, a mélyben az erőforrások és termékek nemzetközi allokációja az, ami a lényeges.
Miért finanszírozza a termelő és erőforrásblokk a fogyasztói blokkot? Miért mond le saját fogyasztásáról, hogy azt külker szufficit formájában ehetetlen, ihatatlan, elautókázhatatlan dollárokra, T bondokra és jelzálogkötvényekre cserélje? Olyan értékpapírokra, amelyek eladásakor, beváltásakor több, mint valószinü, hogy nem fogja megkapni azt az áruegyenérteket (hát még a reálkamatokat) a jövőben, amit most értük kiad?
Nézzük egyenként:
Japán, Korea, Taiwan - 0.0 erőforrással rendelkező, túlnépesedett országok. Számukra a lényeg a globális piaci részesedés fenntartása, azért exportálnak nyomott áron, nehogy egy erősebb vetélytárs kialakuljon és kiszorítsa őket a piacaikról, mert akkor nem biztosított az angolszász ellenőrzés alatt lévő szénhidrogén erőforrásokhoz való zavartalan hozzáférés. Itt nem kell fizikai megszállásra gondolni. Az amerikai flotta játszi könnyedséggel tudja blokkolni a Malaccai szorost vagy az Hormuzi szorost, szükség esetén elvágva ezzel a távol keletet az olajtól.
Kína: erőforrással (termőföld, szén) rendelkező, elmaradott, túlnépesedett ország. Kína az USA fogyasztásának finanszírozásáért cserébe, technológia és tőketranszfert kap. Ezenkivül a japánokhoz és a koreaiakhoz hasonlóan globális piaci részesedésért pedálozik, ugyanis bár jelentős szénkészletekkel rendelkezik az egy főre jutó szénhidrogénvagyon marginális.
Szaud: a szaudi uralkodócsalád védelmet kap. Védelmet Iraktól, védelmet Irántól, a fanatikusoktól, saját elnyomott népüktől.
Brazilia, Nigéria: adósságukat fizetik vissza. Nigéria épp most fejezte be adósságainak törlesztését. Ezután valszeg többet költhetnek
Oroszország: NEM TUDOM!!! Nem tudom mi veszi rá Putyint arra, hogy csúcsra járassa az orosz olajtermelést. Putyin népszerüsége magas, ezért belpolitikai okokból nem indokolt a magas erőforrásexport fenntartása. Én Putyin helyében visszafognám az erőforrásexportot, hiszen a szénhidrogénvagyon napról napra értékesebb lesz. Ráadásul ezzel csak még értékesebbé tenném azt.
Hacsak az nem, hogy Braziliához és Nigériához hasonlóan adósságait törlessze. Vagy az, hogy először vissza akarja szerezni az orosz közelkülföldet ( Türkmenisztán, Kazahsztán, Ukrajna) amelyek szintén óriási erőforrás potenciállal rendelkeznek, de a SZU 90-es évekbeli összeomlása után átcsúsztak az amerikai érdekszférába. Egy olajválság esetleg felértékelhetné ezen államokat és nehezebbé tenné bedarálásukat. Talán.
Irán, Venezuela, Szudán, Nigériai lázadók, Iraki lázadók (régebben Szaddam): SEMMI, de semmi érdekük nem füződik a fogyasztói blokk finanszírozásához. Ezek az országok nyíltan dolgoznak a globalizált fogyasztói banzájt lehetővé tévő amerikai hegemónia ellen, amelynek érdeke ezen országok olajexportjának maximalizálása. Irán atombombát gyárt, Venezuela államosítja az olajipart. A nigériai lázadók tudatosan rombolják az ország olajtermelő kapacitását.
Ezek az országok aszertíven járnak el, olajexportjukat áruimportjukhoz próbálják igazítani. Azaz nem hajlandóak a semmiért olajat adni, saját jelen és jövőbeli fogyasztásukról lemondani!
Többé kevésbe ebbe a csoportba lóg bele Oroszország is, hiszen a szénhidrogén szektor államosítása kvázi megtörtént Hodorovszkij elintézésével, és termelésvisszafogó intézkedésekkel ( gázembargó Ukrajna és az EU ellen januárban).
Amit ma látunk, az az, hogy az egyensúlyozatlan globális növekedés ellenzőinek tábora NŐ.
Összegezve: a blogomban eddig leírtakkal ellentétben a világgazdaság kiegyensúlyozására irányuló nyomás rövid távon nem várható a fogyasztóktól - pl. ingatlanbuborék kipukkanása, önkéntes fogyasztásvisszafogás ( választás 2006 LOL ), nem várható a termelőktől pl. yüan felértékelése, hanem sokkal inkább a sok kis asszertív olajtermelő államtól.
Ennek lenyomata a 75 dolláros olajár.
Írta Lemmiwinks , 7:51 de.
11 Comments:
Vagy 2 hónappal ezelőtt írtad asszem, hogy a nyersanyagok, energiaforrások felértékelődésére számítasz, úgy néz ki, hogy ez be is igazolódik. Mondjuk logikus, mivel a kitermelés már nem növelhető de a fogyasztási igény viszont igen.
Alapvetően nem vagyok nyugodt ezzel kapcsolatban, hiszen minden háború az erőforrások fölötti rendelkezésre irányul. És ha most elnézem, hogy mi történik a nagyvilágban (Kína, USA, Oroszország) akkor valahogy úgy tűnik, hogy az oroszok állnak a legstabilabb lábakon. Úgy tudom, hogy szibériában van az ismert ásványkincsek egy igen szép hányada még mindig.
Node mindegy, ebbe beleszólásunk úgysincs.
Amit viszont mondani akartam, hogy a dollár ugye most 75 körül szaladgál, az egyik vezető olajipari vállalat viszont még mindig azt kommunikálja a sajtó és a munkavállalók felé is, hogy ő 25 dolláros olajárral számol. Ahogy pedig elnézem, itt egyhamar nem lesz 25 dolláros olajár.
u.i. Blogod nagyon jó, csak így tovább!
"Miért finanszírozza a termelő és erőforrásblokk a fogyasztói blokkot? Miért mond le saját fogyasztásáról, hogy azt külker szufficit formájában ehetetlen, ihatatlan, elautókázhatatlan dollárokra, T bondokra és jelzálogkötvényekre cserélje?"
Mert csak igy tudja kiemelni a lakossag tomegeit a szegenysegbol (olcson tartani a valutajat, es igy versenykepes maradni).
Van a vilagban kb. 3-4 milliard ember, aki napi 1 dollarert barmilyen munkat elvallal. Amig ez igy van, addig a fogyasztok kenyelmes helyzetben erezhetik magukat. Ma a "tokes" mar nem a sajat orszaganak munkasait "rabolja ki", hanem a mas orszagokeit. Es ez mindenkinek igy "elonyos". Ez a globalizacio lenyege.
Robbanás előtt az olajár?
május 2. kedd 8:38
[Napi Online]
Evo Morales bolíviai elnök országa energetikai szektorát állami (katonai) ellenőrzés alá helyezte, és bejelentette, hogy a külföldi olajvállalatoknak minden eladásukat az államon keresztül kell lebonyolítaniuk, ellenkező esetben pedig el kell hagyniuk a dél-amerikai országot.
A külföldi cégeknek hat hónapja van az egyeszség megkötésére, de az állam energetikai szakemberei és a katonaság már elkezdte az olaj-, illetve gázmezők birtokba vételét. Brazília és Spanyolország már aggodalmát fejezte ki Morales lépésével kapcsolatban.
A Dél-Amerika második legnagyobb gáztartalékával rendelkező Bolíviában jelen van a brazil Petrobras, a spanyol-argentín Repsol YPF, a brit British Gas, illetve British Petroleum, a francia Total és az egyesült államokbeli Exxon Mobil Corporation.
----
Első Polgár és Morales hasonlóan gondolkodik :) De Amerika vajon mennyire hagyja, hogy a "fejlődő" (kizsákmányolt) országok megszorongassák a tökét? Szerintem nem sokáig: érik egy "demokratikus fordulat" Bolíviában is.
Kedves A,
igazad van, mindig lesz 3-4 milliárd olyan ember, aki napi 1 dollárért dolgozik, és 1-2 mrd aki jól él. A probléma, az hogy a jólétet és a nyomort az erőforrások és a piaci részesedés birtoklása választja el egymástól.
Ázsia fejlődése pedig könnyen abba az irányba hathat, hogy őnáluk lesz a termelés és az erőforrások is, ezért mi leszünk azok, akik napi 1 dollárért fogunk dolgozni nekik.
Hello anonymus,
Boliviában nem lesz demokratikus fordulat, mert az ország nem olajexportőr (ellentétben pl. Venezuelával) és olajkészletei kb a magyar készletek 5xöse.
Tehát nem egy jelentős játékos, mindenesetre ez a fejlemény is jól mutatja, az USA példátlan térvesztését Latin Amerikában, ami világosan mutatja, hogy az USA hatalma gyengül a világ erőforrásbázisai fölött.
A 25 dolláros olajár elég nehezen elképzelhető, mert nagyon kevés a tartalék kapacitás a világban.
A 25 dolláros olajhoz szvsz olyan dolgok kellenének, mint pl.
ingatlan buborék kipukkanása USAban-> keresletcsökkenés
demokratikus, amerikabarát, de legalábbis nem ellenséges fordulat Iránban, normalizálódás Irakban, Nigériában, feltehetően ezután Chavez sem merne nagyon legénykedni Venezuelában.
Nehéz ezt így előre látni, persze azt se láthatta senki előre pl. 98ban, hogy Oroszországnak 2006ra 250 milliárdos dollártartalékai lesznek, amikor akkoriban egy 15 milliárdos világbanki hitelért küzdöttek.
Kedves Gabor,
Az azsiai es afrikai szegenyek tomegei meg kitartanak egy jo ideig. Sajnos. Mert a mai igazsagtalan vilagot
szerintem ez tartja mozgasban. A szegenyek tomegei szinte megvaltokent varjak a gazdag orszagok tokeseit,
hogy rabszolga-korulmenyek kozott dolgozhassanak nekik fillerekert. A termeles egy nagy resze mar Kina
kezeben van, megse tud mit kezdeni vele. Az eroforrasokat egyelore nem nagyon kaphatja meg. Arra jatszhat,
hogy az amerika-ellenesse valo orszagokal epit ki gazdasagi kapcsolatokat: Iran, Venezuela. De van egy
olyan erzesem, hogy meg ha meg is tudna szerezni nagy nyersanyag-kitermelo forrasokat, azaz olcsobban
jutna hozza az olajhoz-gazhoz-rezhez stb. azzal se tudna mit kezdeni. Csak a valutatartalekai nonenek
meg gyorsabban. A kinai gazdasag 10% fejlodeset most is az export es a beruhazasok viszik elore, ezek
25-30%-kal nonek, ami elkepeszto dolog egy tulajdonkeppen szegeny orszagban. Kerdes, hogy mikor, ha egyaltalan,
lesz kepes megvaltozni az atlagos kinai, azsiai mentalitas, ami alapvetoen megtakarito jellegu. Az nem
tartom elkepzelhetonek, hogy az amerikai mentalitas, ami a jolethez van szokva, mar kepes lenne megvaltozni
visszafele. Azaz nem hiszem, hogy ok valaha a masik oldalra kerulnenek, azaz ok dolgoznanak, mas meg elvezne
az igy megtermelt profitot. Vagy penzugyileg vagy katonailag tennenek ez ellen. Pl. leirjak az adossagaikat
(a dollart leertekelik 1 milliomod reszere, uj dollart vezetnek be, es a belso fizeteseket az uj penzben ugyanolyan
szintre viszik, mint a regit). Ezzel persze ki is irnak magukat a vilaggazdasagbol, de az USA egy eroforrasokban
nagyon gazdag orszag, igy valamennyire visszaveve a fogyasztasukat, meg vigan ellennenek. De azt hiszem inkabb
a katonai lepesek fele hajlananak.
hello ac,
Az azsiai es afrikai szegenyek tomegei meg kitartanak egy jo ideig. Sajnos.
A szegények tömege ki fog tartani, ugyanis a malthusi model szerint mindig lesznek olyan rétegek, amelyek a szaporodást preferálják az egyéni fogyasztás növekedésével szemben, így az evolúciós logikát alkalmazva, az alacsonyan fogyasztó néprétegek mindig túl fogják szaporodni a magasan fogyasztókat. Pl 1900ban Afrika lakossága 10-20% lehetett Európáénak, ma kb ugyanakkora.
A kérdés az, hogy kik választják ezt a társadalmi stratégiát; nyilván azok, akik számára kilátástalan a saját felemelkedés - na de biztos, hogy ez mindig Ázsia és Afrika lesz?
De van egy olyan erzesem, hogy meg ha meg is tudna szerezni nagy nyersanyag-kitermelo forrasokat, azaz olcsobban jutna hozza az olajhoz-gazhoz-rezhez stb. azzal se tudna mit kezdeni.
...
Kerdes, hogy mikor, ha egyaltalan, lesz kepes megvaltozni az atlagos kinai, azsiai mentalitas, ami alapvetoen megtakarito jellegu
Nem kell, hogy megváltozzon! A japánok is rengeteget takarítanak meg, mégis, ha a kínaiak a japán szintü fogyasztást akarnák elérni, akkor kb meg kellene 10szerezniük olajfogyasztásukat, ami így elérné a világ jelenlegi olajkitermelésének kb 80%-át. Amely olajkitermelési kapacitás a Peak Oil scenario szerint jelen években tetőzik, de ha nem hiszel a Peak Oilban, akkor is nehéz elképzelni, hogy az olajkitermelés 80%kal növelhető, amikor már most a kanadai bitumenhomokból főzőcskéznek olajat. Aszem nem kell részletezni milyen hatással járna ez a nyugati civilizációra.
az USA egy eroforrasokban nagyon gazdag orszag, igy valamennyire visszaveve a fogyasztasukat, meg vigan ellennenek.
nem sokkal gazdagabb, mint Kína, viszont a lakossága jóval kisebb. a valamennyire viszavett fogyasztás kissé veszélyes lehet, ha felidézzük, hogy az USA olajimport a fogyasztás 2/3-a, az ipari termékek importja a fogyasztás 36%-a. Én azonban Amerika miatt nem aggódok. Sokkal inkább agódok egy erőforrásokkal közepesen ellátott, ám katonaialag védekezésképtelen országért valahol Közép Európában...
a katonai lepesek fele hajlananak.
igen, a történelmi tapasztalatok is ezt mutatják. viszont Irakot, Iránt, Nigériát, Venezuelát, stb-t együttesen már nem lehet ezzel a hobbyhadviseléssel féken tartani, a totális hadviseléshez meg először jönnie kell a gazdasági válságnak, hogy az átlag választót ne érdekelje a szétbombázott ellenséges lakosság a CNNen, meg a 100ezres veszteséglista.
Tudjátok az a durva, hogy pont a napokban gondolkodtam azon, hogy túl régóta van már béke Európában..
Töriből soha nem voltam jó, de ha innen nézzük akkor láthatjuk, hogy 1700-as években jött Napóleon, előtte törökök, utána 1800-ban passz, aztán 1900-as éveket nem kell bemutatni, WW1, WW2 + Hidegháború.
Viszont ha most szétnézek mit látok? 60 éve nyugi van.. Túl régóta van már nyugi. Az emberek elfelejtik, hogy milyen is az a háború, úgymond 3-4 generáció alatt az emberiség kinövi az emlékeket, aztán már csak 1-2 hülye kell hozzá, hogy elszabaduljon a pokol.
Az utóbbi időben szoktam StarCraftozni, stratégiai játékok koronázatlan királya. Gyakorlatilag ott is az nyer, aki hamarabb veszi ellenőrzése alá a területen fellelhető energiaforrásokat.
Kis hazánk soha nem volt játékos semmiben, most sem az de szó mi szó az ázsiai országok valamint az oroszok adnak okot az aggodalomra. Gyakorlatilag Putyin már cárként uralkodik és isten tudja, hogy mi forog a fejében.
Üdv!
Jó blog, régóta olvasom. Csak így tovább!
Megj.: Oroszo. tartalékainak drámai változásával Magad is megadtad a választ, Gábor, Putyin viselkedésével kapcs. kérdésedre. Kell nekik nagyon a pénz, és most jó ára van az olajnak. Gondolom, haderőfejlesztésre többet költenek ezután. No meg aztán hiába csücsülnének a fekete aranyon árfelhajtásban reménykedve, ha az OPEC a stabilitásra törekedve bővítené a kitermelést (elismerem, e téren igen szűkösek a "feles" kapacitások)
/talán hülye kérdés: regelni kell a bloghoz való beíráshoz? több hónapja nem írtam már.../
Az oroszok motivációjánál én is elképzelhetőnek tartom a fegyverkezésre való felkészülést, sőt elég logikusnak tűnik.
Bolívia - ha jól tudom - olajban nem, viszont földgázban elég jól el van eresztve. De itt inkább tényleg a chavezizálódás az érdekes.
Megjegyzés küldése
<< Legfrissebb írások