Mese a pékségről

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy falucska. Ebben a faluban csak egyetlen egy pékség volt, de az olyan nagy volt, hogy oda járt dolgozni a falu apraja- nagyja
A kenyér ehető volt, és az ára bár egy kicsit borsos, de megfizethető, azonban a pék, dölyfös, pökhendi ember volt, rosszul bánt a pékinasokkal és csak a gazdag vevőkkel volt barátságos.
Egy nap az embereknek elegük lett a régi pék dölyfösségéből, összehivták a falugyülést és új péket választottak.
Az új pék csillogó szemekkel, mosolyogva köszönte meg az emberek bizalmát és hálából azonnal bejelentette: holnaptól a szegények ingyen kapják a kenyeret!
És úgy is lett. Azt, hogy ki a szegény, a pék döntötte el a boltba betoppanó vevő ruházata alapján. Rossz nyelvek szerint ez oda vezetett, hogy egyes emberek a pékség előtt sorban állás közben ruhát cseréltek, hogy szegényebbnek tünjenek.
Ezenkivül a pék barátai, rokanai és üzletfelei is ingyen kaptak kenyeret, bár ők szép ruhában jártak, de a pék szerint, ha nem kapnának ingyen kenyeret, elköltöznének a szomszéd faluba vagy nem dolgoznának. Azt meg senki nem akarhatja, ugye.
Teltek az évek és a kenyér ára egyre magasabb lett. Az emberek zúgolódni kezdtek. A régi pék visszatért a faluba és szította az embereket. Dölyfössége tovatünt, rossz gúnyát öltött, elvegyült a pórnép közé és arról papolt, hogy drága a kenyér és rosszabb az íze, mint amikor még ő sütötte.
Az emberek az új pék elé vonultak.
- Drága a kenyér???? kérdezte az új pék kissé bosszúsan – Hát majd én olcsóbbá teszem!
És úgy is lett. Másnap a kenyér ára lecsökkent tizedével és a pék kiiratta az üzlet falára, hogy ezentúl minden évben tizedével olcsóbb lesz a kenyér.
A régi pék azonban csak nem nyugodott. Sokkal olcsóbb is lehetne a kenyér! Az én időmben sokkal finomabb volt! Imigyen bujtotta az embereket a régi pék.
Összehivták hát az emberek a falugyülést újra.
- Rossz a kenyér íze! – kezdte a mondókáját a régi pék
- Háhá – vágott közbe gúnyos mosollyal az új pék – a sör íze 4o%kal jobb, mint a te idődben, kedves pékem, márpedig a sör folyékony kenyér!
- Drága a kenyér! – folytatta a régi pék oda se figyelve az új pék szavaira.
- No, de kedves régi pékem, épp most csökkentettük a kenyér árát, és nézd csak, ott van kiirva az üzlet falára, hogy ezentúl minden évben egyre olcsóbb lesz!
- Sokkal olcsóbb is lehetne a kenyér! Ha én lennék a pék, felére csökkenteném a kenyér árát. – mondta a régi pék, de azt már csak hozzágondolta,mondani nem merte, hogy mindenkinek fizetni kéne érte.
- Nem úgy van az kedves elődöm! Te is tudod, hogy a liszt pénzbe kerül, nem lehet a kenyeret féláron adni. Viszont Én vásárolni fogok egy új, takarékosabb kenyérsütő gépet, és igy nyugodtan le tudom csökkenteni a kenyér árát az évek folyamán!
Elvörösödött a régi pék, nem nagyon tudott erre mit mondani, kinjában ezért a falu lakói felé fordult és utolsó próbálkozásként ezt mondta:
- Emberek, ha marad az új pék, előbb utóbb még a kenyér zacskójáért is fizetni kell!
- Nade kedves régi pékem, azért ennyire nem adhatod le te sem, légy oly kedves vond vissza ezt az alávaló sunyi hazugságot! – vágott vissza az új pék
Felállt a falu bolondja és elrikkantotta magát:
- Emberek, azért drága a kenyér, mert ezek itt vitatkoznak, ahelyett, hogy dolgoznának, zavarjuk el mind a kettőt!
Erre kitört a hangzavar és a gyülés teljesen összekavarodott, az emberek egy része hitt a régi péknek, de a többség az új pék kenyérsütő gépében és a folyamatos kenyérárcsökkentésben bizott. A legtöbb ember a falu bolondjának adott igazat, dehát egy bolondot mégse választhatnak meg péknek, ezért hát maradt az új pék a sütöde élén, a régi pék pedig szégyenszemre eloldalgott koldusgúnyájában.
Még aznap este összehivta a sütöde dolgozóit az új pék. Komor arccal bejelentette:
- Nagyon rossz a helyzet! Elkúrtuk, túl sok ingyen kenyeret osztogatunk ezeknek a kurva falusiaknak! Alig van liszt a raktárban, tele vagyunk adósággal! Eddig is csak azért kerültük el a csődöt, mert példátlanul jó volt a termés és olcsó a liszt.
- Mit csináljunk mester - kérdezték a beosztott pékek - adjuk mindenkinek pénzért a kenyeret?
- Azt nem lehet – mondta ravaszul az új pék – akkor elkergetnének engem is, mint a régi péket! Inkább megemeljük a kenyér árát és olcsóbb lisztből fogjuk sütni! Az embereknek azt mondjuk, hogy ez a reformkonyha, és a szomszéd falvakban is ez most a divat.
- Milyen okos a mi főnökünk! – ájuldoztak a pultoslányok.
- De mindannyiótoknak ki kell tartani mellettem. Nehéz idők jönnek. Az emberek le fognak köpni az utcán,megszólják a családotokat még az is lehet, hogy betörik a házatok ablakát! De azt ti sem akarhatjátok, hogy visszajöjjön a régi pék, hiszen ő nem engedne titeket a pecsenyesütő közelébe sem!
Úgy is történt minden, ahogy az új pék mondta. Az emberek szitkozódtak a rossz izü, drága kenyér miatt, rázták az öklüket az új pékre és a pereputtyára. A régi pék megint visszatért és gúnyos mosollyal ismételgette, hogy na lám, neki volt igaza, és azt hajtogatta, hogy le kell csökkenteni a kenyér árát felére, az mindent megold. Az emberek egyre dühösebbek lettek , egy éjszaka betörték a péküzlet kirakatát és elvittek két kalácsot.
Másnap az új pék sápadtan állt a bolt ajtajában.
- Nézzétek emberek mit csinált a csürhe! A kenyér árát már eddig is a régi pék hibái miatt kellett emelni, de most még betörésre és lopásra is szítja az embereit! A kár miatt még tovább kell emelni a kenyér árát!
De az embereket most nem lehetett olyan könnyedén meggyőzni. A hasuk mást súgott nekik.
- Hazudsz, új pék! A régi pék idején nem volt a pékség így eladósodva és a kenyér is olcsóbb volt! A szomszéd faluban ráadásul már feleannyiba kerül a kenyér, mint itt! – zúgták az emberek.
- Háhá! Olcsóbb kenyér kell, mi? Akkor menjetek a szomszéd faluba! De előtte nézzétek meg jól, a szomszéd faluban mindenkinek fizetni kell a kenyérért, ezt akarjátok itt is?
Ez hatott, és a tömeg feloszlott.
Telt múlt az idő, és a helyzet semmivel sem lett jobb. A következő nyáron a termés rosszabb lett, a liszt drágább, és a kenyérsütő gép sehogyan sem akart megépülni, pedig az új pék már feltúratta az egész piacteret, mondván majd oda lesz beállitva a csodamasina.
Az új pék egy nap összehivta a sütödét.
- Emberek, megint kurva szar a helyzet! Hiába küldtünk el egypár nyeretlen pékinast, hiába emeltük a kenyér árát, hiába sütünk kenyeret penészes olcsó lisztből, még mindig a csőd szélén vagyunk! Egyszerüen túl sok ingyen kenyeret osztogatunk.
- Mit tegyünk mester? Adjuk mindenkinek pénzért a kenyeret? Hiszen azt te sem akarhatod!
- Igy van, arról szó sem lehet. De van megoldás! Holnaptól fürészport keverünk a lisztbe! Így majd elmegy a kedve az ingyenkenyértől a sok parasztnak! A falusiaknak azt mondjuk, hogy ez az új reformkonyha! Mijazhogy, a megyeszékhelyen is ez a divat! És kifizettetjük a zacskó árát is az emberekkel! És azt mindenkinek fizetni kell majd! És ez így lesz igazságos! – ordította az új pék, mert a végére már teljesen belehevült az igazságbeszédbe .
- Milyen okos a mi főnökünk! – ájuldoztak a pultoslányok.
A régi pék azonban nem nyugodott, falugyülést hivott össze, amin azt beszélték meg az emberek, hogy szükség van e zacskódijra, vagy sem. Nem is titkoltan azt remélte a régi pék, hogy az emberek úgy behergelik magukat a gyülésen, hogy elzavarják az új péket és újra ő lesz a pékség és a pecsenyesütöde ura.
- Nem igazságos a zacskódij! – süvöltötte az embereknek – már igy is annyit fizetünk a kenyérért, hogy majd beleroskadunk, ráadásul az új pék aljas módon fürészport kever a tésztába!
Igy van, igy van zúgtak az emberek.
- Nem úgy van az! - vágott vissza az új pék – A régi pék a régi rossz időket akarja visszahozni, amikor mindenkinek ingyen volt a kenyér! Ezért jutottunk ide elsősorban!
Az emberek egy kissé elgondolkodtak.
- Né má, megint veszekednek, ahelyett, hogy dolgoznának! Zavarjuk el mind a kettőt! – rikácsolta a falu bolondja.
Kitört a hangzavar. az emberek teljesen eltanácstalanodtak és elmentek a falu bölcséhez, megkérdezni, hogy ő mit gondol.
- Emberek! Azt kéne már, hogy észrevegyétek, hogy a faluban 1o emberből 2 fizet a kenyérét, 8 meg ingyen kapja. Ez egy ideig marha jól müködik, amig olcsó a liszt, meg van hitel, de előbb utóbb az lesz a vége, hogy fürészporból sütik a kenyeret. A zacskódij ezen nem változtat szinte semmit, az csak rejtett áremelés. De ha leszavazzátok a zacskódijat, talán rá tudjátok kényszeriteni a péket, hogy kevesebb ingyenkenyeret osztogasson és csökkentse a kenyér árát. Ugyanis a kenyér árát tovább már nem emelheti, mert különben minden épkézláb ember átköltözik a szomszéd faluba, hitelt meg nem kap, mert már senki nem hisz neki. Több fürészport sem rakhat a kenyérbe, mert akkor el lesz zavarva a sunyiba.

De a legjobban akkor járnátok, ha olyan péket választánátok már meg végre, aki nem csak pofázik róla, hanem meg is tudja csinálni azt, hogy nincs ingyenkenyér senkinek, hanem van helyette olcsó és jó minőségü. Én mindenesetre arra a pár évtizedre, amig ezt felfogjátok és megvalósitjátok, elmegyek a szomszéd faluba lakni, mert ott fele annyiba kerül a kenyér. Ha majd megjött az eszetek, szóljatok!
Fejezte be a falu bölcse, majd vállára vette a batyuját és elindult a poros országúton.
- Nahát, ugyanazt mondta, amit én! Zavarjuk el mind a kettőt! – rikácsolta a falu bolondja
Így van, így van, mondogatták az emberek és nem csináltak semmit és rágták tovább a fürészporos kenyeret.
Még ma is rágják, ha meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle!

Elnézést...

Elnézést, hogy mostanában hanyagolom a blogot, de a héten költözöm haza Japánból, eddig munkát kerestem, utaztam, az utóbbi 3 hétben kb 7 éjszakát töltöttem repülőn, vonaton vagy buszon és még nincs vége.
Talán augusztus végére letisztulnak a dolgok és lesz időm újra írni.
Üdv mindenkinek,
Gábor

Az infláció a FED szerint...

A Bloomberg szerint a tegnapi 25 bp emelés után Bernanke hajlik a kamatemelési sorozat megállítására. A komment szoftosabb, mint eddig, mert nem igér be auomatikus kamatemelést a következő ülésen augusztusban, hanem statisztikai adatoktól teszi azt függővé.
A probléma az, hogy az inflációs adatok még korántsem megnyugtatóak. A Bloomberg azt írja előzetes előrejelzések a májusi inflációról azt mutatják, hogy a 3 hónapos annualizált index 2.9%on lesz ami igen magasnak számít az utóbbi 10 évben.
A FED egyetlen indoka a kamatemelési sorozat megállítására az, hogy a gazdasági növekedés az I. negyedéves csúcs után lassulni látszik, és Bernanke abban reménykedik, hogy ez elég lesz az infláció fékentartásához.
Ez azonban korántsem biztos, két dolog miatt:
+ mivel a dezinflációs folyamat forrása ázsiai volt és a FED hatáskörén kivül esett, így az inflációs folyamat, amelynek szintén ázsiai gyökerei vannak ( habár az még nem világos, hogy csak a beruházási keresslet okozta nyersanyag és energiaársokk, vagy tényleg beindult Kínában a belső fogyasztásra alapozott növekedés ) független lehet az amerikai gazdaság növekedésétől
+ az ingatlanpiacon eddig az alacsony kamatoknak dezinflációs hatása volt, ugyanis a CPI 33%át kitevő lakhatási költségeket a bérleti díjak alapján számolták, amelyeket az alacsony kamatozású hitelek kompetetitív hatása nagyon lenyomott. Ha maradnak a magas ingatlanárak és emelkednek a kamatok, a bérleti díjaknak is emelkedniük kell. Tehát napvilágra kerülhet az elmúlt évek lakásáremelkedésének rejetett inflációja. Ez már az áprilisi inflációban is látszott, a bérleti díjak komponens akkor 0.4%ot emelkedett.

Egyébként csak ha ránézünk a Bloomberg honlapján a mai hírekre, azonnal látszik, hogy a globális inflációs folyamat korántsincs kontroll alatt:
Oil Rises an Eighth Straight Day as Gasoline Supplies Fall, Demand Peaks
China Raises Electricity Prices to Help Power Producers Pass on Coal Costs
Japan's Core Consumer Prices Rise Most in Eight Years

Egy másik linken olvastam, hogy az amerikaiak 65%a azt szeretné, ha a FED megállna a kamatemelésben. Demokrata, republikánus szavazók egyaránt. Ugye az ingatlanhiteleket mindenki érzi.
Nyilván Bernanke könnyebb célpontja a politikai nyomásgyakorlásnak, mint Greenspan volt.
Mindenestre megkérdőjeleződhet az amerikai jegybanki politika antiinflációs eltökéltsége. Ez jó hír azoknak akik aranyba vagy euróba fektetnek.
Rossz hír, hogy a FED a felemás kamatemelési hajlandósággal ugyanoda juthat, mint az MNB, később többet kell majd emelni, és ez növeli egy hirtelen sokk esélyét.

Világinfláció Andy Xie szerint

Andy Xie a Morgan Stanley egyik legmedvésebb elemzője, általában az Asia Pacific térséggel foglalkozik. Most publikált egy cikket, amelynek több pontjával egyetértek:

The global economy has experienced a ‘deflation boom’ since 1998. There have been a series of deflation shocks. A string of emerging market crises, China’s SoE reform, and Japan’s banking reform raised deflation fears.

Rengeteg új kapacitás lépett be a világpiacra a 90es évek eleje óta.

However, inflation has become a problem. Global free liquidity is about 60% higher than ten years ago. So much more money is not inflation only if the world continues to receive deflationary shocks.

Az infláció kezd újra reális veszéllyé válni, amennyiben a deflációs hatások megszünnek. Elképzelhető, hogy egy ilyen folyamat van kibontakozóban.

This inflationary pressure will not let up even if the US economy slows down significantly.

Nyilvánvaló, a deflációt nem az USA okozta, így az inflációt is független lesz tőle.

First, oil price is likely to remain high. I believe that the commodity bubble is bursting, with the exception of oil.

Ezt én is így gondolom, elsősorban azért, mert az esetleg kieső amerikai fogyasztás helyébe azonal beléphet a kínai vagy indiai fogyasztás. Ráadásul az olaj kínálata valszeg felfelé merev, azaz nem nagyon lehet már növelni az olajtermelés volumenét.

Second, China is raising production costs regardless of global economic strength. China is to cheap manufacturing products as Saudi Arabia is to oil. China is in a position to raise export prices. The world wants China to raise its export prices also by putting pressure on China to revalue. China is doing it through removing export subsidies, which benefits domestic consumption, rather than through currency revaluation.

Szerinte Kína kész arra, hogy növelje fogyasztását, azaz drágítsa exportját. A világ is ezt akarja Kínától, a yüan felértékelésén keresztül. Amennyiben ez így van, és ez egy hosszú távú trend, lehet felkötni a gatyát!

Some Economies Could Go Into Crises Soon

Several economies have been supporting their consumption by attracting foreign portfolio inflows. The inflows have kept their currencies strong, inflation low, stock markets high, and consumer credit buoyant. As foreign portfolio inflows stop, their currencies begin to weaken, inflation accelerates, interest rates rise, and consumer credit turns down. The vicious cycle could in my view lead to a currency crisis.

Hmm, vajon melyik országra illik ez a leírás, melyikre is ...?

Forint

A mai nappal az MNB áldását arra a 270-280as árfolyamsávra, amely a kormány számára előnyös, mert növeli a mozgásterét a kiadások elinflálásában és a az exportösztönzésben. Forintleértékelődés nélkül ugyanis a kormány adóemelési tervei a gazdasági növekedés visszafogását okoznák, ami az adóbevételek növekedését is visszafogná.
Jelentős árfolyamváltozás ezután középtávon inkább külső okokból lehet, pl globális infláció megszaladása miatti pánikhangulat esetén.
Újabb gyengülést én már csak akkor várok, amikor a forintgyengülés és az adóemelések miatti infláció átgyürüzik a gazdaságon, mondjuk fél-egy év múlva,
Egyfajta szakaszos leértékelés lesz, addig, amig az áht hiány eléri a 3%ot.
A lényeg az, hogy az MSZP által képviselt rétegek fogyasztása nem csökkenhet relative a többi réteghez képest, így addig csökkentjük mindenki fogyasztását az árfolyamon és adókon keresztül, amíg az exportból származó adóbevételei nem offsettelik a ma még struktúrális áht hiánynak nevezett jóléti kiadási többletet.

Lesz e globális infláció?

Az elmúlt hetek részvénypiaci korrekciója nem lepi meg azokat, akik figyelemmel kísérik a globális likviditási helyzet alakulását.
Íme egy példa, a japán monetáris bázis alakulása:

Igaz a likviditási helyzetet inkább csak visszatekintésben lehet számszerüsíteni, de a kamatemelésekből, inflációs várakozásokból meg lehet becsülni az irányát. A jelen likviditásszük helyzet a globális infláció felpörgéséből ered. A Bloomberg szerint a globális infláció 10 éves csúcson van.
Az infláció forrása a kínai modernizációs program, amelynek eredményeképp kína a világ egyik fő könnyü és elektronikai ipari exportőrévé vált. Ez a modernizációs program jelentős befektetési keresletet generál ( hídak, utak, gyárak, vasutak, erőmüvek, stb. ), amely az alapanyagárak emelkedésén keresztül már a fogyasztói inflációba is beszivárog.
Ennek következtében a kínai kereslet lassan kiszorítja az amerikai, jelzáloghitelre alapozott lakossági keresletet, amelynek kitünő indikátora az amerikai ingaltlan szektor fejlődése.

Ez a rövidtávú beruházási keresleti hatása egy hosszú távú folyamatra épül rá, amit sokan úgy, ismernek, mint Peak Oil scenarió, azaz az olcsó olajkészletek kimerülése, a globális olajkínálat elvállása a kereslettől. A geológiai kitermelési csúcshoz valószínüleg még nem jutottunk el, de az biztos, hogy a világ olajtermelésének növeléséhéz, a megnövekedett olajkereslet kielégítéséhez rengeteg beruházásra lesz szükség, ezért az olajárak nem igazán mozdulnak lefelé.

Egy esetleges gazdasági visszaesés esetén (pl amerikai kereslet csökken -> kínai export beesik -> kínai beruházási boom kipukkad -> nyersanyag árak leesnek) az inflációs félelmek elmúlhatnak, és a jegybankok újabb kamatcsökkentési kampámyban kezdhetnek.
Azonban a hosszú távú olajproblémák és a kínai belső kereslet növekedése (=életszínvonal növekedés, ami kínai kormányzat hangsúlyozott célja ) a nyugati világban hosszú inflációs folyamat és fogyasztáscsökkenés beindulását vonja maga után, ez véleményem szerint egy 5 éves időtávon belül elkerülhetetlen.
A kérdés csak az, hogy az átmenetbe során lesz e még egy ázsiai válság (ezúttal Kínában) és újabb dezinfláciüs hullám, vagy a kínai kormánynak sikerül a soft landing.

Véleményem szerint két fontos mutatóra érdemes odafigyelni.
Az egyik az olaj árfolyama, amely, ha tartósan lefelé mozdul el, akkor újabb likviditásbő időszakra lehet számítani, ha marad a mai szinten, vagy tovább emelkedik, akkor a likviditás szükülés folytatódik.
A másik a yüan árfolyama, amely ha megerősödik, akkor a kínai belső fogyasztás emelkedésével és világméretü inflációval lehet számolni, azaz katasztrófális hatással a részvénypiacokra.

A globális kiigazítás fagyos lehellete

2006 első negyedéve valószínükeg úgy vonul be a gazdasági történelemkönyvekbe, mint amikor a kínai gazdaság kereslete először vált globális tényezővé. A tegnapi nap során napfényre került adatok és a következményeképpen kialakult árfolyamváltozások nagyon nagy egyezést muatatnak a blogban leírt model jóslataival.
Mi is történt? Nos 2006 első negyedévében a kínai gazdaság annualizált 10%kal növekedett. A növekedés hajtóereje a szokásos export mellett a belső kereslet növekedése volt. A beruházási kereslet 30%kal nőtt. Mi lett ennek az eredménye?
Az amerikai külkerhiány csökkent. Ennek oka a növekvő tőkejavak és nyersanyagok exportja volt. Mi kell egy beruházási boomhoz? Nos generátorok, gépsorok, acél, szén, réz, olaj. A külkerhiány csökkenése effektive a az amerikába áramló javak mennyiségénék csökkenését jelenti elsősorban a fent említett kategóriiákból. Kevesebb áru ugyanakkora pénzmennyiség mellett nyilvánvalóan inflációt és keresletcsökkenést indukál. U.S. Economy: Confidence Drops as Gasoline Surges Voila. Az inflációs félelmek a likviditás szükülését okozzák, a kamatok emelkednek. Hova vezet mindez? Tőkekivonásra a legkockázatosabb piacokról:

A likviditásszükülés meghozza az eredményét az ingatlanpiacon is. Az amerikai ingatlanpiac egyre gyengébb, ami a lakásépítők részvényeinek árfolyamán jól látszik.

A portfolio.hun olvastam nemrég egy olvasó panaszát arról, hogy a K&H nemzetközi ingatlanalap rosszul teljesít. Az alapkezelő válasza az volt, hogy amerikai ingatlanipari cégekbe is fektetnek, és ezen részévények jellemzően osztalékrészvények, ezért a kamatemelkedések rosszul érintik őket. Bullshit. Az amerikai ingatlanpiac gyengül, mert a kínai növekedés elszívja az amerikai lakossági kereslet erejét.

Mindezen adatok fényében már sokkal érthetőbb miért is csak februárban következett be a kamatforradalom, azaz az amerikai hosszú kamatok 5% fölé emelkedése, amely kamatok a 14 darab 25 bázispontos FED kamatemelés ellenére is 4.6-4.8% közé horgonyoztak be már vagy két éve. A globális ( USAn kivüli) kereslet most érte el azt a szintet, hogy az USA beli fogyasztást elkezdje kiszorítani.

Egy jóslatom nem teljesült ezidáig, mégpedig az, hogy az ázsiai keresletnövekedés recessziót fog okozni. Ennek oka az, hogy a keresletnövekedés beruházási jellegü, azaz az erőforrások és tőkejavak piacán jelentkezik és nem a fogyasztói javak piacán. Ezen piacokon ugyanis az USA ( és No és Japán) erős, szemben Kínával, aki a fogyasztó javak piacán erős.

Komoly figyelmeztetés ez azon időkre, amikor a kínai fogyasztási keresletnövekedés beindul.