Nekünk Mohács kell

Az egyik MSZP-s politikustól kérdezték valamikor régebben, hogy mit csinálna, ha időgépen keresztül egyszer utazhatna, erre ő azt válaszolta, hogy a mohácsi csata szinterére menne vissza és visszafordítaná a csata menetét. Szép elképzelés, de vajon mi lett volna a valószinüsége egy ilyen akciónak?
Nos valószinüleg mindenki sejti, hogy a mohácsi vereség törvényszerü volt, ám a magyar történetirás tipikusan a széthúzó magyar főurak számlájára irja a történteket. Ebben van igazság, de nézzük a nagyobb képet.

Az Oszmán Birodalom 1453-ban foglalta el Bizáncot a Kelet-Római Birodalom 1000 éves fővárosát (ma Isztambul), majd ugyanezzel a lendülettel 3 év múlva már Nándorfehérvárat ostromolta, ahol Hunyadi János világtörténelmi jelentőségü vereséget mért rájuk. Ezután szultáni fősereg körülbelül 70 évig nem indult Magyarország ellen. Valójában Magyarország lépett fel támadólag kisebb határháborúkban még az 1500as évek elején is.

1521 és 1541 között azonban a török főseregek II Szulejmán vezérletével 5 hadjáratot vezettek a Duna völgyében. 1521 ben elfoglalták Nándorfehérvárat és Sabácot. 1526.ban Péterváradot, majd Mohácsnál szétverték a magyar főerőket. Ezután Szapolyai behódolt a töröknek, igy a Szultán még 2 hadjáratot vezetett Bécs ellen (sikertelenül) az immár szövetséges Magyarországon keresztül. Szapolyai halála után félő volt, hogy Magyarország Habsburg uralom alá kerül, ezért a törökök 1541ben elfoglalták Budát és tartós megszállásra rendezkedtek be.
Mi volt a török hadseregek sikerének titka? Nos, egy mondás szerint (Tom Clancy) csak a bolondok foglalkoznak a stratégiával, az igazi hadvezérek a logisztikát tanulmányozzák. A török seregek győzelmének oka az volt, hogy sokkal gyorsabban mozgósitottak és meneteltek fel a Duna völgyében, mint ahogy a magyar haderő összpontosulni tudott volna. A törökök már kora tavasszal összevonták haderejüket Isztambulban, amiről a magyarok késve ugyan, de tudomást szereztek, azonban nem lehetett tudni, hogy hol fognak támadni, Isztambul központi elhelyezkedése miatt. A magyar haderő két részre oszlott az Erdélyi (Szapolyai) és a Dunántúli(II. Lajos) erőkre. Csak akkor lehetett biztosan tudni, hogy a török Magyarországot akarja támadni, amikor a mai Szerbia területére érkeztek. Ekkor azonban már késő volt az erdélyi hadsereget átdobni a Dunántúlra, 1521-ben is csak szeptemberben egyesült a magyar hadsereg, és akkor már késő volt visszafoglalni Nándorfehérvárat, 1526-ban pedig nem is volt idő az egyesülésre.

A mohácsi csatában a közgondolkodással ellentétben Tomori Pál nem követett el nagyobb hibát, azon kivül, hogy egyáltalán csatát vállalt a túlerő ellen. A csata vállalásának mind Tomori mind a király ellene volt, viszont a déli megyék nemesei – birtokukat féltve- lázadással fenyegettek, ha a sereg tovább vonul vissza, megkisérelvén az egyesülést Szapolyai seregével. A csatában a magyar lovasrohamot a tüzfegyverekkel rendelkező janicsárok terepakadály mögül megfogták, majd a túlerő felmorzsolta a magyar és cseh gyalogságot.
Az események tehát elég determináltak voltak.
Honnan lett a Török Birodalom ilyen bivalyerős, hogy 7o év kihagyás után, hirtelen 5 hadjáratot is vezetett Magyarország, illetve Bécs ellen?
Nos a háborúhoz 3 dolog kell: pénz pénz pénz.
Ázsiából Európába alapvetően két nagy kereskedelmi útvonal vezetett, az egyik a Selyemút, a másik az indiai füszer útja az indiai-óceáni arab kereskedőkön és Egyiptomon keresztül. Mindkét útvonal végpontjai az olasz városállamok voltak, amelyek ennek köszönhették késő középkori ragyogásukat.
A selyemút igen hamar török monopólium lett, tkp Bizánc elfoglalásával az utolsó kerülő útvonalat is lezárták. Ezután elfoglalták az égei tengeri szigetvilágot, így Velencét és társait végdíleri szerepbe szorították vissza. Ezért is volt Velence olyan készséges mindig is a törökkel való együttmüködésre többek közt Magyarország ellen is.
Az indiai füszerkereskedelem sorsa még cifrább, a dolgok akkor kezdtek el bonyolódni, amikor Vasco da Gama megkerülte a Jóreménység fokát(1489) és eljutott Indiába. A portugálok támaszpontokat létesítettek az indiai óceán mentén ( Diego Garcia, Goa, Hormuz) és szétverték az arab közvetítőkereskedelmet haditechnológiai fölényükkel. Az Egyiptomot irányító mamelukok, látva, hogy füszerbizniszük kútba esik, a törököktől kértek segítséget a portugálok ellen, mivel azok az európai hatalmakkal folytatott harcok miatt rendelkeztek a legmodernebb európai haditechnikával.
A törökök és a portugálok meccse X re végződött, a szárazföldről kiverték a portugálokat, de a tengeren nem bírtak velük. A törökök azonban úgy gondolták, hogy ingyen nem dolgoznak, ezért átvették Egyiptom irányítását a mamelukoktól az 151o-es években.
Ennek következtében a törökök a az 15ooas évek első felében iszonyatos pénzekre tettek szert. Csak Egyiptomból volt évi félmillió arany bevételük tisztán (megszállás, adminisztráció költségeit levonva), ami körülbelül megegyezett a teljes magyar költségvetéssel akkortájt. Az egyiptomi füszerkereskedelem ugyanis nem hanyatlott gyorsan, valszeg a portugálok a kezdetleges hajóikkal még nem tudták kiváltani teljesen a korábbi kereskedelmet.
II Szulejmán bevétele olyan magas volt, hogy a Habsburgok spanyol ágának bevétele fénykorukban ( az 1588as angliai támadás idején) nem érte el azt, pedig nekik a dél amerikai bányák ontották az aranyat.
A török birodalom hanyatlása pedig pontosan akkor kezdődött el, amikor az angol és holland Kelet Indiai társaságok komolyan nekiláttak kereskedni Indiával.
Magyarország gyengülésének volt még egy másik oka is: a középkorban Magyarország volt Európa egyik legjelentősebb nemesfémszállítója. A délamerikai arany és ezüst beözönlésével mindez megváltozott. Egyrészt leesett az arany vásárlóértéke (árforradalom = infláció aranypénzrendszerben, ugye), másrészt kialakult a kontinentális munkamegosztás, azaz Nyugat Eu az iparra, Kelet Eu a mezőgazdaságra specializálódott.

Ez a mg. termelést irányitó bugris földesurak megerősödését hozta a királyi hatalommal szemben mindenütt Kelet Európában, nemcsak Magyarországon. Lengyelország egyenesen nemesi köztársasággá alakult, amely végletesen döntésképtelen volt. Nekik kisebb szerencséjük volt, hogy a szomszédjukban egészen a 18. századig nem volt nagyhatalom, bár utána ők is megkapták a maguk részét.
Így történt hát, hogy pusztán globális gazdasági okokból visszavezethetően ma 4x annyi lengyel van, mint magyar.
Mi a tanulság? A magyar gazdaságpolitika nem hagyhatja figyelmen kivül a globális gazdasági folyamatokat!
Szal, ha a kedves MszPs képviselő úr komolyan gondolja újabb nemzeti tragédiák megakadályozását, nem kell visszamennie 1526-ba, elég ha elgondolkodik akkor, amikor a 1oo napos és társai programok szavazásra kerülnek a Parlamentben.