Reálfolyamatok a likviditás mögött

Az előző írásban kifejtettem, hogy a világméretü likviditás szükülése az, amely a pénzügyi piacokat ténylegesen veszélyezteti. De vajon törvényszerü-e a likviditás szükülése? Miért emelt kamatot a FED és a BOE?

1. Nos, a jegybankok általában az inflációval érvelnek, amikor kamatot emelnek. A probléma ezzel az érveléssel az, hogy az infláció ( a jegybankok áltak használt maginfláció = energia és élelmiszer árak nélküli infláció ) gyakorlatilag minimális, kb 1-2% körül van évente. Az már egy másik kérdés, hogy a maginfláció használata kissé manipulatív, hiszen az emberek vásárolnak kaját és benzint, tehát ezen áremelkedések érintik életüket.
A másik probléma az infláció számításával az, hogy az infláció számításához használt fogyasztói kosár nem igazán egyezik a valós fogyasztói kosárral, pl. bérleti díjak 33%-kal szerepelnek az amerikai inflációban, pedig az amerikaiak több, mint fele háztulajdonos, etc.
Másik már-már csalásnak nevezhető módszer az un. "hedonics" - azaz az inflációt megállapító statisztikai hivatal a cikk élvezeti értékének növekedésével diszkontálja az árnövekedést. Pl. egy modern laptop 5 éve 1000 dollár volt, ma is 1000 dollár, azonban a "hedonics" szerint a laptop élvezeti értéke nőtt, mert lehet rajta pl DVD-t olvasni, írni, stb. Ezért a laptopok ára tkp csökkent reálértékben.
Tehát az infláció emelkedik is meg nem is. Gyakran használt hasonlat az, hogy a légkondi és a fütés egyszerre megy a lakásban - a nyersanyag árak emelkednek, a ruházati cikkek, elektronika árai csökkennek az olcsó ázsiai export miatt. Ami ennek következtében végbemegy - véleményem szerint - a globális munkaerő arbitrázs párhuzamos folyamata, a globális fogyasztói kosár arbitrázs. Azaz a folyamatban nemcsak a bérek, hanem a fogyasztói kosarak is közelednek egymáshoz keleten és nyugaton. Egyszerüen kb annyiról van szó, hogy nyugaton kevesebbet fognak autózni és repülni, keleten meg többet, de ezt a nyugatiak nem veszik észre, mert kapnak olcsó ruhát meg laptopot cserébe - egyelőre. Ezt a jelenséget marha nehéz megfogni a hagyományos mérési eszközökkel, ezért a kétség, hogy most defláció vagy infláció van.

2. Alternativ magyarázat, hogy a FED vezetői titokban osztják azokat a gondolatokat, amelyekről én is irogatok itt és Greenspan a jóhírnevét akarja megőrizni azzal, hogy szépen finoman deflálja az eszközárbuborékokat. Én ebben a magyarázatban nem igazán hiszek.

3. Másik alternativ magyarázat, miszerint az enyhén republikánus kötődésü Bernanke és Greenspan így akarnak egy mesterséges soft landingot összehozni, hogy majd Bernanke-nek legyen mozgástere kamatot csökkenteni 2007ben és így támogatni az elnökválasztási kampányt 2008ban.

Hogyan foglalhatjuk össze mindezt:
a világban inflációs és deflációs folyamatok egyszerre zajlanak. A jegybankok és a piacok, ha akarják súlyosnak gondolják az inflációs kockázatokat, ha akarják nem. Mindenestre a reálgazdaság még nem érzi az inflációs nyomást, hiszen az embereket megzavarja az olcsó ázsiai import.
Ezért ha bármilyen gond alakulna ki a világ pénzpiacain a FED minden gond nélkül leengedheti a kamatokat újra, és újra felfújhatja az eszközárakat.
Tehát az alapszituáció az, hogy az ázsiai országok olcsó javakkal árasztják el a világgazdaságot, és ellentételezésképp nem fogyasztanak, hanem külkereskedelmi többletükből amerikai adósságkötvényeket halmoznak fel.
A partynak csak egyféléképpen lehet vége: ha a kínaiak nagyobb mértékben lesznek hajlandóak növelni fogyasztásukat, mint kapacitásaikat .
Ez megtörténhet a következő scenariókon keresztül:
1. A nyersanyagárak emelkedése lelassítja a kínai növekedést
2. Politikai döntés születik a kínai belföldi fogyasztás növeléséről ( yüan felértékelés )
3. Valamilyen súlyos zavar történik Kínában pl lázadás a kommunista hatalom ellen, háború Taiwanért, vagy durva protekcionista lépések a nyugati országok részéről ( nem túl valószínü)